Sipos Szilvia, a Kultúrház riportere és műsorvezetője szerint az öt éve
futó magazin messzebbre jutott, mint azt bárki gondolta volna.
„Éreztük, hogy ennek van tétje, értelme, és láttuk, hogy merre tartunk.
De azon mi is meglepődtünk, hogy ennyire beindult. Örültünk, hogy egy
kulturális műsornak végre sikerült széles körben ismertté válnia” –
mondta.
„A Kultúrháznak olyan attitűdje van, amit nem lehet semmi mással összetéveszteni. Úgy érzem, mindig próbálunk olyan megközelítésben beszélni a kultúráról, hogy az sokaknak szerethető, közös értékké váljon, és ne valamilyen bonyolult és elidegenítő lila köddé. Arra pedig különösen törekedtünk és törekszünk, hogy senki ne mondhassa a műsorról, hogy sznob” – magyarázta. „Nem szoktam azon gondolkozni, mi lenne, ha nem lenne Kultúrház. Azt nem érzem, hogy be lennék szűkülve, mert próbálom távol tartani magam attól, hogy, még ha jó értelemben is, teljesen belebolonduljak valamibe. Az egyfajta szellemi szabadság, hogy közben más műsort is csinálok. De amíg csak létezik a Kultúrház, addig nagyon remélem, hogy én is dolgozom benne” - tette hozzá.
Sipos Szilvia a Magyar Rádió gyerekkórusában énekelt tízéves korától. „Négy évvel később bekerültem a Kölyökrádió című műsorba, ahol riportokat készítettem, műsort vezettem és később adást is szerkesztettem. Az ELTE-n magyar szakos voltam, mellette kulturális menedzsmenttel foglalkoztam. Aminek örülök, mert ha nem is nyújtott gyakorlati alapot a televíziózáshoz, de ehhez a szakmához nélkülözhetetlen tájékozottságot igen” – mondta. „Huszonegy éves koromban kerültem egy produkciós irodához gyakornoknak, ahol többek között Magyar Televízió Navigátor című tudományos műsorának készítettem riportokat. Ezután a TV2-ben egy jogi show és a Strucc című esélyegyenlőségi magazin következett, amelyre a mai napig szívesen emlékszem vissza. Ez érdekes példája annak, hogyan lehet egy kereskedelmi televízióban értékes tartalommal megtölteni egy műsort. A kereskedelmi televíziózás fontos szakasza volt az életemnek, sokat tanulhattam, főleg a szakma technikai részét. Ma azért dolgozom a közszolgálati tévénél, mert itt csinálhatok olyan műsorokat, vagy foglalkozhatok olyan területekkel, amiket igazán szeretek: például komolyzenével vagy kortárs képzőművészettel. Egyébként majdnem minden, látszólag elhasznált televíziós formát meg lehet tölteni úgy, hogy az érdekes legyen. A valóságshow-k például első megközelítésben nem érdekelnek, de ha ötvözném a műfajt a kultúrával, máris szívesen foglalkoznék az ötlettel. Egy olyan típusú műsorra gondolok, ami végigköveti valaminek a születését, legyen az egy színdarab, egy zeneszám, vagy akár egy festmény” – fejtette ki a műsorvezető.
Az MTV-ben külsősként kezdett el dolgozni, először a Repetában, majd a Kultúrháznál, ahol alapító tagnak számít. „2004-ben indult a műsor és az első pillanattól részt vettem benne, mint szerkesztő-riporter. Most kétfelé váltunk, van a vasárnapi Kultúrház, amely negyvenöt perces elemző magazin, itt továbbra is riportokat készítek. Emellett van a napi Kultúrház, amit másik stáb csinál, és egy hétköznapi ajánló műsor, ebben műsorvezetőként dolgozom. Mindkettő fontos az életemben, a háttérmunka nélkül pedig el sem tudnám képzelni a pályám. Ha az ember végig jelen van az anyag születésénél, forgat, szöveget ír, vág, az állandó tréninget jelent számára, ami szinten tartja szakmailag, de mentálisan is. Ma már ez számomra természetes. Ha valaki azt mondaná, vezessek műsort és ne foglalkozzak semmi mással, nem hiszem, hogy teljes lenne a kép. A Kultúrháznál szerencsére lehetőségem volt önálló, huszonöt perces filmek készítésére, forgattam például az Art Moszkva képzőművészeti vásáron, a kasseli Documentán vagy a berlini filmfesztiválon” – mondta. „Emellett valahogy mindig előkerültek az életemben a tudományos műsorok, jelenleg az Info-Generáció 2.0-t is vezetem, ami egy informatikai magazin. A váltással nincs baj, rögtön rá tudok hangolódni a kultúráról a tudományra – és fordítva. Olyan, mint amikor az ember kihúzza az egyik fiókot, azután kihúz egy másikat. Bizonyos szempontból pedig a tudomány is a kultúra része. Van, aki mosolyog azon, hogy miért egy csaj vezeti az informatikai műsort... De miért ne? Rengeteg programozó nő dolgozik!” – nevetett. „Azért rosszmájú megjegyzést még sosem kaptam, csak van, aki meglepődik, hogy érdekel a téma.”
Á. D.