Mondja uram, babonás? – ezzel a kérdéssel fordultunk Várhidi Péterhez, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányához.


– Miért kérdi?
Mert hamarosan a 13. mérkőzésen ül majd a válogatott kispadján a moldovaiak ellen.
– Nem vagyok babonás, sőt labdarúgóként a 13-as számú mezt viseltem.
A fenti kérdést azért tettük fel a szövetségi kapitánynak, mert a jövő héten szombaton és az azt követő szerdán Európa-bajnoki selejtező mérkőzést vív válogatottunk. Először idegenben Moldova ellen lépünk pályára, majd az Európa-bajnok görögöket fogadjuk a Puskás Ferenc Stadionban. Amióta átvette a csapat irányítását, a „Várhidi-gyerekek” kitettek magukért, s nem véletlenül használjuk a gyerek szót, mert ő merészen fiatalított, hiszen a csapat átlagéletkora alig éri el a 22 évet, és többen húsz éven aluliak a nemzeti csapatban. De ami még ennél is fontosabb, kitart a koncepciója mellett. Pedig amikor bejelentette, hogy mihez fog nyúlni, sokan csak legyintettek, mondván, próbálkozik, aztán majd abbahagyja az egészet. Nem így történt, sőt válogatottunkat már az első 50 között jegyzik a nemzetközi „futballtőzsdén”.
Amikor belevágott, kijelentette, hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy a 70 fölötti rangsorolásból az 50 közé jussunk. Hitte volna, hogy ez ilyen hamar megvalósul?
– Legszebb álmaimban sem reméltem, hogy ennyit sikerül előrelépni. De ez nemcsak az én érdemem, hanem azoké a fiúké, akik hittek önmagukban és bebizonyították, ha lehetőséget kapnak, akkor tudnak is focizni.
 Érdekes a pályafutása csapatunknak, hiszen amióta átvette, 7 győzelem és 5 vereség van a nevünk mellett, döntetlent eddig még nem játszottunk.
– Nem kell túlértékelni a dolgokat, mert a komoly sikereinket egyelőre csak barátságos meccseken arattuk, de ez semmit sem von le abból, amit ez a fiatal csapat produkált. Most viszont két komoly mérkőzés előtt állunk, hiszen idegenben kell játszanunk Moldova ellen, és majd ezt követően az Európa-bajnoki címet védő Görögországot látjuk vendégül.
Feltérképezték már az ellenfeleket?
– Minden soron következő „partnerünkről” számos DVD-t kaptunk, Görögországból pedig személyes információkat is válogatottbeli játékosomtól, Tőzsér Dánieltől.
A görögök elleni találkozó igazi presztízsmérkőzés lehet, hiszen már megszereztük a világbajnok skalpját, azaz legyőztük az olaszokat, szép lenne, ha ezt még meg lehetne fejelni a kontinenselső legyőzésével is.
– Ne szaladjunk annyira előre, mert először a moldovai meccsen kell túllennünk, ráadásul sokat fejlődtek az utóbbi időben, lásd a törökök elleni döntetlent. Ami meg a görögöket illeti, egy biztos, nem lesz sétagalopp a velük játszandó mérkőzés annak ellenére, hogy ők már kiharcolták a döntőben való részvétel jogát. Úgy érzem, Rehhagel csapata nem elégszik meg azzal, hogy már ott vannak az osztrák–svájci Eb-n, minden bizonnyal ezt meg akarják koronázni, hogy csoportelsőként jussanak ki. Ez pedig azt jelenti, hogy kemény találkozóra számíthatunk 21-én, a stadionban.
Már kihirdette a keretét, alig van változás benne. Ennyire megbízik ebben a társaságban?
– Természetesen, hiszen ők már bizonyítottak az elmúlt időszakban.
Korábban azt nyilatkozta, hogy olyan játékosokra számít, akik állandó tagjai a klubcsapatuknak, szinte mindnyájan idegenlégióskodnak, ám nem mindegyiküknek sikerült gyökeret verni külföldi együttesében.
– Nem a tehetségükkel van baj, és sok esetben nem értem az őket foglalkoztató csapatok edzőit, hiszen láthatnák, hogy van spiritusz ezekben a fiúkban.
A legfurcsább talán az, hogy a Gerát foglalkoztató angol csapat hol játszatják, hol nem a válogatott csapatkapitányát, ezt mire véli?
– Elsősorban rá gondoltam az előbb említett válaszomnál, mert amikor Gerzson a pályán van, szinte mindig azt olvashatjuk a meccs beszámolójában, hogy a csapat lelke és az egyik legjobb játékosa volt az adott találkozón. Nála úgy érzem, erősen fogalmazva, zsarolják, hogy maradjon, mert nemegyszer felröppent már az a hír, hogy ez és ez az angol első osztályú csapat el szeretné vinni. Neki nyáron lejár a szerződése, és akkor szabadon igazolható lenne, ezért bombázzák szerződéshosszabbítással, meg emiatt próbálják sarokba szorítani azzal, hogy kispados, vagy éppen csereként veszik számításba.
Akkor említünk még két nevet: Priskin, Filkor.
– Priskinnél is hasonló az én véleményem, mint Geránál. Ha én lennék a csapat trénere, biztos, hogy játéklehetőséget adnék neki, mert érzi a kaput, hallatlanul gólveszélyes. Filkor Attilával kapcsolatban csak annyit említek, hogy Inter. Az az olasz csapat külön klasszist képvisel, hiszen oda bekerülni olyan dolog, mintha valaki a csillagokhoz próbálna eljutni. Mert abban az együttesben világsztárok sokasága rúgja a labdát, és én már azt is óriási dolognak tartom, hogy egyáltalán figyelembe veszik az Inter kereténél. Attila fiatal és szép jövő előtt áll.
Maradjunk Olaszországban. Vass Ádám és Feczesin Róbert.
– Nos, ők megtalálták a helyüket, mert mind a ketten alapembernek számítanak a Bresciánál. Vass Ádámnak nagyon jó húzása volt az, hogy Angliából Itáliába költözött, és jó szemű volt az az olasz, aki Robit kiszúrta Sopronban. Ezt eddig mind a ketten meg is hálálták.
Ha már a háláról esik szó, akkor valaki igencsak sokat köszönhet a szövetségi kapitánynak, azaz önnek. A debreceni Dzsudzsák Balázs, aki nyártól az egyik legnevesebb holland csapatban folytatja pályafutását.
– Háláról itt nem lehet beszélni, csak arról, hogy valaki élni tudott azzal a lehetőséggel, amit adtam neki azzal, hogy bekerült a magyar válogatottba. Nos Balázs ezt jó játékkal hálálta meg, vagyis önmagának köszönheti a legtöbbet. Az, hogy lehetőséget kapott, abban valóban én vagyok a „ludas”, de ahhoz az kellett, hogy ő a Debrecenben jól játsszon.
A 13. és a 14. meccse következik. Győzelemmel nyitott 2006 novemberében a kanadaiak ellen. Akkor egy meccsre kapott megbízást, majd ezt követően hosszabbították meg a szerződését 2007. december 31-ig. Mit tud a jövőjéről?
– December derekán lesz az MLSZ közgyűlése, addig nem tudok semmiről beszámolni, de egy biztos, ha maradok, ugyanezen az úton fogok tovább menni, amin eddig jártam, és ennek a csapatnak az összekovácsolásán dolgozom majd, de ha nem én leszek a kapitány, akkor csak abban reménykedem, és bízom, hogy a következő edző sem fog letérni erről az útról, amelyen az MLSZ és én is elindultam.
Mivel lenne elégedett a soron következő két találkozón?
– Egy edző mást nem mondhat, csak azt, hogy bízik a csapatában... 
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!