Gór Nagy Mária



SzínészNŐ – játszott a Nemzetiben, a Tháliában, megannyi magyar sikermoziban, tévéjátékban, több szakmai díj birtokosa – ám legnagyobb és immár negyedszázada folyamatos „alakítása” az iskolaigazgatói, színészpedagógusi.
– Ünnepel a színész szakma ifjontibb vonulata, huszonöt éves a Gór Nagy Mária Színitanoda…
– Még egy hónap van addig. Mert akkor bulizunk együtt – jó előre elterveztük –, amikor a bolondok és bolondozások nemzetközi napja van: április elsején. Fontos leszögeznem: az embernek a bolondozást bizony nagyon komolyan kell vennie! Addigra már kutya bajom sem lesz, mint ahogy az óriás diáktársulatból remélem, senkinek sem lesz már influenzája. Ez kapott el nemrég, éppen ugyanolyan beteg vagyok, mint mostanában az országban minden harmadik ember. De nagyon rossz beteg vagyok, mert tudom, hogy ezeregy dolgom akadna… 1984-ben voltak, akik őrültnek néztek: színiiskola, tanoda, itt és most?! Nagy fába vágtam a fejszémet, az szent igaz. Ma úgy érzem: nem csorbult bele. A tanítás egy Rákóczi úti lakásban indult, fantasztikus segítőtársak álltak mellém, az első tanárok között voltak Verebes István, Schubert Éva, s szegény Mensáros László, aki haláláig nevelte az utódokat… Az 1993/94-es tanévet már államilag is elismert végzettséget adó intézményként köszönthettük. Olyan iskolát akartam anno létrehozni, ahova a növendékek szeretnek bejárni, mert érzik, tudják, hogy művésztanáraik nem saját képükre akarják formálni őket, hanem tiszteletben tartják személyiségüket, ahol nincs beskatulyázás – van viszont mentális és technikai segítség. Vagy nyolcszáz diák, immár színművész került ki a „karmaimból” ez alatt a nem csekély idő alatt – s megtalálták a helyüket az életben. Remélem, sokan eljönnek… A bulit meg pont olyannak képzelem, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Mint egy igazi „szicíliai família”: nem rázzuk a rongyot, de megadjuk a módját. Végignézzük e huszonöt esztendő archív anyagát, jókat eszünk-iszunk, egymás szavába vágva, de egymásra odafigyelve beszélgetünk. Amúgy sokuktól hallom: az itt együtt eltöltött évek után a mai napig úgy érzik, mintha testvéreik lennének egymásnak… Már a vacsora miatt is emlékezetes lesz a nagy találkozó, mert az egyik tanár, a Barátok közt tévésorozatból ismert R. Kárpáti Péter készíti saját kezűleg. Mint elárulta, ezúttal nem „szokásos” estebédet, kaviárt és libamájat szervíroz a vendégeknek, hanem igazi magyar ételt, füstölt kolbászból, szalonnából. Ha nem szakad a hó – már pedig erre nagy esély van akkortájt –, bográcsban gyártja le a „paprinyás kolompért, GNM módra.” A desszert pedig meglepetés – még számomra is.
– Eredetileg pszichológusnak is készült, gondolom, ezt az érzékét alkalmazza a munkájában…
– Valószínűleg. Mert gyötrelmes és csodálatos, ideg-összeroppanásos és boldogságos „történelmi időkön” vagyunk túl. Iszonyú sok gáncs és rágalom ért, de ennél sokkal több örömben és hálában volt részem. Itt nem lehet megöregedni! A vállalkozás rengeteg adminisztrációval, hivatalos tennivalóval jár, ide-oda utazom, nézem őket a különböző színházakban, adásokban, filmekben; egész nap a dolgaikkal foglalkozom, menedzselem őket – sikerük az enyém, a miénk is. S persze a pörgés után a szintén mozgalmas család, benne az első lányunoka, a már első osztályos Lina Melody, neve – „Dallam” – lehet, hogy máris előre jelez valamit…(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!