Sokszor az az érzése az embernek, hogy az a jó, ha minél több frontot
nyitunk a rendetlenségnek, ha az ember minél nehezebben ismeri ki magát
a hétköznapi életben, ha egy idő után aztán legyintünk és „úgysem
tudunk semmit tenni” alapon, abbahagyjuk az oknyomozást és szidunk
mindenkit, keressük a másikban a hibát!
A nép pedig a jól „sakkozó” politika eredményeként fejeket akar, teljesen mindegy, hogy az illető bűnös-e vagy csak „rossz időben rossz helyen volt”, igaz vagy sem! A politikus pedig széttárja karját, hogy nem érti, miért fordulnak el az emberek a közélettől, politikától?
Miközben ezeket a sorokat írom, a háttérben a televízió – több százezres nézettségű – műsorának nyolcezer! szavazata alapján, ismét beivódik az agyba, hogy 98 százalék szerint, hazánkban tovább fokozódik a gyűlölködés! El is hisszük, hogy ez a többség véleménye!
Páran aláírást gyűjtenek, néhány százan csoportosulnak és a „tudatos” szerkesztés segítségével, korábbi események bejátszásával már úgy tűnik, hogy mintha fél Magyarország lázban égne! Pedig a népek – még a fővárosban is! – élnek, dolgoznak teszik a hétköznapi dolgukat.
Vizuális típus vagyok, ezért el tudnám képzelni, hogy valami csoda folytán, egy hétre megszűnne minden létező információs eszköz, sajtó, rádió, televízió!
Az első nap csendjében az emberek még nem találnák magukat, de a második, harmadik napon már egymás felé fordulnának, a negyedik, ötödik napon pedig már meg is szólítanák egymást, kialakulna az új rend, ismét segítenék egymást, többet foglalkoznának gyermekeikkel, szomszédjukkal, embertársaikkal.
Lehet, hogy ismét olvasnának, könyvtárba, múzeumba, moziba járnának, újból felfedeznék a természetet, lehet, hogy emberibb életet élnének?
Persze az is lehet, hogy erre már a mai embernek – különösen, ha magyar – nincs már szüksége!?
Sógor Ferenc, Sopron
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!