Játékosan közelítve az amúgy nagyon is komoly kérdéshez – kik alkotják majd a pekingi olimpián az ötkarikás bajnoki címe megvédéséért medencébe szálló vízilabda-válogatottunkat? –, akár azzal is kezdhetnénk: kár, hogy Kemény Dénes szövetségi kapitány nem hívta meg az e hét elején zárult edzőtáborozásra Varga I. Zsoltot is.

Tudniillik a sydneyi olimpiai aranyérmes, jelenleg is az olasz élvonalban játszó kiváló pólóssal egyszerre öt Varga kaphatott volna helyet a három napig Balatonfűzfőn gyakorló 17 fős válogatott keretben, az „egynevűek” sajátságos – a Guinness-féle rekordok könyvébe kívánkozó – világcsúcsát felállítva. Csakhogy a csapat célja sokkal fajsúlyosabb annál, mintsem hogy holmi „Varga-betűs csúcskísérlet” akár eseti tréfaként is felmerüljön, hiszen a nemzeti együttes nem másért, mint az aranyéremért utazik a kínai fővárosba, márpedig Kemény Dénes ehhez a legideálisabb összetételű legénységet akarja megtalálni. Amelybe momentán négy Vargának kínálkozik esélye a bekerülésre, de hogy valóban ott lesz-e a két testvérpár – Dániel és Dénes, illetve Tamás és Zsolt (hivatalosan ő Varga II. Zsolt) – jövő augusztusban, Pekingben, egyelőre a jövő kérdése, amelyre talán még a kapitány sem tudja a végérvényes választ. Vagy ha tudja, sem mondja, mert a VH érdeklődésére dodonai jóslatnak tűnő felelettel szolgált. „Az lehet ott az olimpián, aki a május 26-án kezdődő olimpiai felkészülést megkezdi. Hogy ki kezdheti meg, az pedig az említett dátumot megelőző napokban dől csak el. Ami biztos: addig senki sem érezheti magát százszázalékos biztonságban, de aki 26-a után nincs benne a 19 fős, bő keretben, az már aligha lehet ott a Pekingbe utazók 13-as csapatában…”
Elvben tehát bárki előtt nyitott az üdvösséghez, de legalább is a csapattaggá váláshoz vezető ajtó, amelynek túl felén jelen helyzetben csupán egynéhányan vannak. Ezt is Kemény kapitánytól tudjuk, aki az elvi felvetésre, hogy mit tenne, ha most azonnal meg kéne adnia a „pekingiek” listáját, ekként reagált: „Négy-öt nevet könnyedén mondanék, de ha mind a 13-at kellene azonnal megneveznem, már bajba kerülnék. Persze, ha nagyon muszáj lenne, azért megbirkóznék a feladattal, amit viszont most „névtelenül” közölhetek: mindenkinek meg kell harcolnia  a csapattagságért…”
Vagyis, urak, a keret nyitott, indulhat, helyesebben folytatódhat a küzdelem tovább. Rangot adó küzdés ez, ne feledjük, hiszen – szerb sikerek ide, horvát vb-diadal oda – a világ egyik legjobb együtteséről van szó változatlanul! Az aspiránsok közül vasárnaptól keddig 17-nek adatott meg, hogy megmutassa magát Kemény Dénesnek akár olyan poszton is – mert ezt kérte tőle a kapitány –, ahol klubcsapatában nem játszik, viszont a válogatottban ott lenne-lehetne rá szükség. „Fűzfőn a srácok három kategóriába kerülhettek be az edzéseken, a kétkapuzásokon mutatott játékuk alapján. Az elsőbe azok, akik nagyon jót nyújtottak, a másodikba, s ide tartozik a zöm, akik úgy teljesítettek, ahogyan azt vártam, s egy kezemen megszámolhatók azok, akik a most látottnál lényegesen többre képesek.”
Kemény Dénes a megszokott pólós házirendnek megfelelően itt sem nevesített, annyit azonban elárult, hogy míg az „alapkeretes” legények mindegyikével szót váltott, s röviden – hiszen félszavakból, de néma gesztusokból is tökéletesen értik már egymást – jelezte, mivel elégedett az illetőnél, s mivel nem, a „hármakkal” csak később kerít sort beszélgetésre. Elébb még látni akarja a házi edzőmeccsekről készült videofelvételt, ki kívánja érlelni magában a tapasztalatokat, s ezt követően tud majd érdemben diskurálni a válogatott keretbe hosszú hónapok után visszahívott két Vargával, a 2004-es athéni győzővel, Tamással, öccsével, a 2003-as világbajnok Zsolttal és a kétszeres olimpiai bajnok Steinmetz Barnával. Hogy aztán a trió alkalmi, valójában csak átmeneti jellegű visszatéréséről van-e szó, avagy egészen Pekingig kitart az invitálás, egyelőre titok. Miként a fűzfői napok programjából kihagyott kétszeres olimpiai bajnokok, Fodor Rajmund és Molnár Tamás esetében is felmerülhet, hogy van-e érdemi következménnyel járó „üzenete” kerettagságuk ideiglenes felfüggesztésének… A kérdésre, hogy értelmezhető-e pedagógiai célzatúnak Fodorék pihentetése, illetve ezzel összefüggésben a „hármak” meghívása, Kemény Dénes ekként  reflektált: „Hogy volt-e
eleve ilyen cél, azt nem árulom el, de hogy lett pedagógiai haszna, az biztos. Ahogyan volt feszültség is Fűzfőn, bár nem negatív feszültség volt ez, amit én igyekeztem oldani, ezzel együtt tény: kevés teljesen felszabadult embert láttam a játékosok között. Viszont kifejezetten jó érzés volt látni, hogy mindenki a lehető legjobbat akarta nyújtani, elszántan és örömmel vett részt a közös munkában. Hogy milyen üzenettel bocsátottam el őket a táborból? Azzal, hogy tavaszra mindenkinek, aki nálam szerepelni akar, húsz-harminc százalékkal kell javulnia játéktudásban. Meg azzal, hogy mindenkinek meg kell harcolnia az olimpiai csapatba kerülésért” – fogalmazott a kapitány, akinek irányításával a 2000-es sydneyi és a 2004-es athéni olimpián is aranyérmes lett válogatottunk.
(J.K.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!