Adjunk a koldusnak?

Azt mondta, amitől féltem: mindenkinek ad, mert mindenkinek adni kell. Azóta ezen gondolkodom. Mivel segítek egy kereszteződésben kóválygó középkorú, egészséges férfinek, ha adok, vagy ha nem? Mikor adok, ha pénzt nyomok a kezébe, vagy ha megbántom és tűröm, hogy ő és barátai aljasnak bélyegezzenek? Gyerekkoromban állandóan napközis voltam és gyűlöltem a dolgot, mert az embereken nem nagyon van mit szeretni, naponta hazaszöktem, mondván, hát már hogy ne lenne otthon valaki. Nem volt. Egyutcányira laktunk az iskolától, nyugodt városban s a két végpont között egy tér volt, paddal, jégkrémárussal, újságárussal. Abszolúte jól elszöszörésztem, olvastam órákon át – ott töltöttem a napközit, míg apám egy barátja meg nem látott. Akkor egyszer láttam apámat idegesnek. Szóval ott üldögéltem nap mint nap, s egyszer pont egy forint hiányzott az öthöz, amiből vehettem volna egy Roll jégkrémet. Szenvedtem egy darabig, majd odamentem egy férfihoz és udvariasan megkérdeztem, nem adna-e. Rám nézett és ezt válaszolta: „a szüleid tudják, hogy koldulsz?” Állva ért a halál, azóta sem kértem senkitől semmit, munka nélkül semmi esetre sem, az azóta eltelt időben összesen kétszer kértem kölcsön kis összegű pénzt barátaimtól, kínosan ügyelve arra, hogy a lehető leggyorsabban visszaadjam, szóval nem volt ez haszontalan. Ha adunk, rászoktatjuk a partnert, hogy kérjen. Egy igen távoli ismerősöm most fog éhen pusztulni, mert a haverjai kondicionálták arra, hogy alkalomszerűen dotálják őt, ha kér – s egy ideje már nincs kedvük adni. Egész csoportok szoknak rá a támogatásra, teljesen függetlenül attól, milyen származásúak. Egy leány ismerősöm megkérdezte, nem tudnék-e
neki valami prostimunkát szerezni, a telefon kiesett a kezemből. Dolgozhatna, kereshetne pénzt, de beleszokott abba, hogy valami egyszerűbb megoldás mindig kell, hogy legyen. Meg ne kérdezzék, mit mondtam: ezt, amit írok. Hogy a szüleid tudják-e, hogy koldulsz. Egy ismerősöm szerint, aki több szempontból erősen sántít, s aki szintén mások kegyelméből szeretett élni sokáig, majd egyszer a képébe mondtam, hogy attól, mert sánta, még lehet hülye is, szóval szerinte bunkó vagyok. Szerintem pedig egyedül én akartam neki segíteni ebben az életben. Szóval? Mi legyen? Adjunk a koldusnak, vagy ne?

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!