Szolgálunk és védünk

Van időm, hallgatom. Semmi új: az atomerőmű építésének sok az ellenzője és a támogatója, amúgy megnyugtatnak, hogy a technika rengeteget fejlődött Csernobil óta, különben is, a katasztrófát annyi különálló emberi mulasztás okozta, hogy a megismétlődése jóformán kizárt. Korrekt az egészségügyi összeállítás is: a fogyatékosság sok, de nem kiugróan, az okok pedig oly számosak és összetettek, hogy neki se állok fölsorolni őket.
Összefüggés a két téma között? Nulla. Ha megkérdezném a rádiós szerkesztőt, mi a bánatért tette egy műsorba őket, nyilván csodálkozó, sértett arcot vágna, és azt felelné, hogy ezeket az anyagokat hozták a munkatársak. Aki nem hallgatta végig a műsort, és a címek alapján furákat asszociál, magára vessen, végtére szabad országban élünk. Előítéletesnek vagy hülyének lenni, mint tudjuk, állampolgári jog.
A sajtó amúgy is rossz helyzetben van. Sajtómunkások tucatjai kerülhetnek az utcára, ha nem sikerül fönntartani az olvasók, hallgatók, nézők érdeklődését. Ha mondjuk, egy internetes portál a „Bilincsben vitték el a miniszterelnököt” címbe belevenné azt is, mely afrikai állam miniszterelnökéről van szó, klikkelők tízezreiről mondana le. Ha azt is előre jelezné, hogy két ismert színész nem a valóságban, csak egy filmben vérfertőz, végül a kutya se olvasná; amúgy is vészesen fogyatkozó hirdetői elpártolnának tőle, becsukhatná a boltot, újabb munkanélkülieket szabadítva az országra.
A magyar sajtó (a kivételeknek a szokásos tisztelet) jobban szolgál és véd, mint a rendszerváltozás óta valaha. Szolgál előítéletet és bűnbakképzést, önsajnálatot és félelmeket, irigységet és kárörömöt, nem beszélve válogatott kis testi perverziókról. Egyszersmind véd a józan gondolat, a valódi tájékozottság, a szolidaritás és az önbecsülés polgári csökevényeitől, mert úgy gondolja, nem erre van tartva. Ha a régóta dresszírozott nagyérdemű inkább válságra, összeomlásra, magyar balsorsra vevő, azt fogja kapni. Növekvő adagokban. Ha egy lap, például, azt találja írni, hogy nem drágul a gáz, a konkurencia megírja, hogy „nem lesz olcsóbb a gáz”, ami végtére ugyanaz, csak a néplélekhez passzol jobban.
Bárgyú amerikaiak persze jó ideig ellesznek az Obama-sztorival. A „színesek zsebében is ott van a marsallbot”-féle együgyű mesével, meg hogy ha mindenki tesz érte, és senki sem csal adót, előbb-utóbb elmúlnak a bajok, ami lehet, hogy tényleg túlzott optimizmus, de addig se szervezkedik újra a Ku-Klux-Klan. Nálunk, tisztességes fórumokon se szabad rosszat mondani büszke rasszistákról, mert egyfelől irgalmatlanul demokraták vagyunk, a szólásszabadság hőstenorjai, másfelől be vagyunk szarva, hogy előbb-utóbb rendőri védelmet kell kérnünk.
Olvasom a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság közleményét a Cozma-gyilkosság sajtóhíreiről. Nagyjából minden értesülést cáfolnak, kezdve az elzavart járőröktől, a romákkal randalírozó rendőrön át a közterületen lévő rendőrök számáig. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a tettesek közt valójában mennyi volt a roma.
Más kérdés, hogy csak egy minden oldalról megbízhatatlan országban működhet ordenárén megbízhatatlanul a média. Ahol bármi megtörténhet, ott bármit el lehet hinni, hát még, amit különösen hinni akarunk.
Kíváncsian várom, mi lesz például az Elzett gyárral. Bezár vagy bővít? Ha pedig tényleg bezár, azért lesz-e, mert – mint az igazgató panaszolja – a sajtó álhírt közölt a bezárásról, miáltal a bankok nem akarnak többé hitelezni nekik. Legrosszabb esetben el kell küldeniük ötszáz embert. A sajtó diadalmasan jelenti majd, hogy előre megmondta.

R. Székely Julianna

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!