Akár kiindulási alapnak is megteszi, ha azt vesszük, hogy 380 fontért is gazdára találtak jegyek a feketepiacon az Arsenal és az AS Roma hétközi, londoni összecsapása előtt. Ez 340 forintos árfolyammal számolva 129 ezer forintos belépőnek felel meg, ami ugyebár meglehetősen tetemes summának tűnik innen Budapestről nézve, jóllehet a hangsúly nem azon van, hogy lám, Angliában ilyen árfekvésre is akad fizetőképes kereslet, hanem, hogy meg is veszik a tikettet még ennyiért
is, mert megéri a szurkolói áldozat a kedvencekért.
A sport, közelebbről az angol labdarúgás felől közelítve a jelenséghez, az ugyebár rögzíthető, hogy ha nem is mindent, de igen sok pénzt megér a szigetországi foci csúcsszintje, amelyet a BL-ben vitézkedő négy nagycsapatuk, a Manchester United, az FC Liverpool, az FC Chelsea és az Arsenal képvisel. Nem is akárhogyan, amint arra ékes és friss bizonyítékot adtak a sportág európai elitsorozata, a Bajnokok Ligája idei nyitányán. A kedd-szerdai rajton tudniillik szinte hiánytalanul begyűjtötték a győzelemért járó lehetséges pontokat, s valamennyien eséllyel várhatják a nyolcaddöntők visszavágóit. Ami szintén nem elhallgatandó tény: a kvartett egyetlen (!) gólt sem kapott, s míg az Arsenal az olasz főváros élalakulatát, a Chelsea pedig a szintén Itáliából érkezett riválisát, a torinói Juventust verte házigazdaként 1-0-ra, a BL-címvédő Manchester United az ugyancsak a talján vetélytársi körhöz tartozó milánói Internazionaléval vendégként végzett 0-0-ra, míg a Liverpool a spanyol fővárosban is képes volt 1-0-ra legyűrni a kontinentális futball klubszinten legeredményesebb együttesét, a Real Madridot. Persze ilyen nívón biztosra már nem lehet menni, ám az tény, hogy a visszavágók előtt az angol négyes tagjai lépéselőnyben vannak. A színe után a fonákját is tekintve a dolognak, a Real hazai földön elszenvedett veresége nyomán inkább már csak a legelvakultabb blancohívek hiszik, hogy a Fehérek majd Liverpoolban vesznek méltó revánsot a Vörösökön, akik bizony a Santiago Bernabeu Stadionban is oktatták Juande Ramos gárdáját. Amely úgy fest, az elődök negatív példáját követi, amennyiben megszakítás nélkül ötödször is a BL legjobb 16 csapata között vérzik el, s marad számára a kötelező(en ismétlődő) derűlátás: jövőre majd másképp lesz… Ráadásul a madridi első mérkőzés a labdarúgás őrületes internacionalizálódása közepette is azzal a meghökkentő ténnyel szolgált, hogy míg a spanyol királyi gárdában három, majd Guti becse-rélését követően is csak négy spanyol játékos kapott helyet, addig a – „természetesen” a spanyol Rafa Benitez vezetőedző irányította – Liverpoolnál a kezdőcsapatban öten (!) képviselték a spanyol labdarúgást… Hogy mennyire a szurkolói óhaj visszatükröződésének tekinthető, s mennyire a valósághoz igen közeli feltételezésnek, nem tudjuk, ám a madridiak hazai „zakóját” követően felerősödött az a verzió, hogy a 2004 óta Angliában dolgozó Benitez a nyár után az új idényre hazatér – a Real Madridhoz.
Az angol–olasz futballfronton kevésbé nevezhető meglepetésnek akár az Arsenal, akár a Chelsea sikere, de itt azért nem árt újfent emlékeztetni rá, hogy a visszavágók után meglehet, a taljánok örülhetnek majd, mert az egygólos hátrány azért nem ledolgozhatatlan, és hiba lenne eleve lefutottnak tekinteni a Manchester United–Inter párharcot is. Bár kétségtelen, hogy utóbbi duó esetében már a milánói derbin is Sir Alex Ferguson legénysége uralta a játékot, és akár két-három góllal is nyerhetett volna az új szezonban már a portugál José Mourinho igazgatta olasz bajnokkal szemben. Ami késik, nem múlik, mondják az MU hívei, hozzáfűzve, hogy persze Mourinho, a „szájfutballban”, vagyis a szövegelésben tán minden edzőkollégájánál előrébb tartó tréner ezúttal sem tagadta meg magát. A hazai pályán vereséggel felérő 0-0 után ugyanis „elfelejtett” gratulálni az ellenfél mesterének, bár utóbb észbe kaphatott, mert a skót vezetőedző milánói hotelszobájába egy üveg bort küldött bocsánatkérés gyanánt. A manchesteri visszavágó lefújásakor talán a jó modorról sem feledkezik meg, még ha a legyőzött had vezéreként kell is üdvözölnie Fergusont.
A nyolcaddöntős kör nyitánya után az olaszok mellett a spanyol csapatok szénája sem áll túl jól, hiszen túl a Real vereségén nem tudott nyerni hazai pályán sem az Atletico Madrid (2-2 a portugál FC Portóval), sem a Villarreal (1-1 a görög Panathinaikosszal), egyedül a bajnokságban éllovas FC Barcelona ért el úgy-ahogy elfogadható eredményt idegenbeli ikszével (1-1 a francia Lyon otthonában). Az egyetlen, már most befejezettnek tekinthető párviadal, a Bayern München és a Sporting Lisboa között zajlik, de tán helyesebbb lenne azt írni: zajlott, mivel a bajorok vendégként lépték le a jobb sorsra érdemes portugál alakulatot 5-0-ra. Ekkora hátrányt a németországi visszavágón nyilvánvalóan a lisszaboniakénál sokkal erősebb együttes sem tudna eltüntetni, így csakis az emelt fős búcsú feladatát vállalhatják magukra a leendő vendégek. A Bayern háza táján közben valóságos hurráhangulat lett úrrá, nem kevesen már most arról beszélnek, hogy a régi nagy München van itt újra, amely Európa labdarúgásában korábban huzamos időn át meghatározó szerepet játszott. A jóval több, mint kincstári optimizmussal azonban bölcsebb lenne még várni, hiszen a Sporting nyilvánvalóan a 16-os mezőny egyik legkevésbé ütőképes gárdája, s a német „honderű” megalapozásához édeskevés a portugálok kiejtése egy – vagy akár két – megsemmisítőnek ható győzelemmel. Majd ha mondjuk valamelyik angol csapatot veri a BL-folytatásban oda-vissza a hazai bajnokságban, a Bundesligában amúgy botladozó Bayern, akkor jöhet a jogos müncheni örömünnep.
(Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!