A továbbjutás szempontjából érdektelen tétmérkőzésen – merthogy
mégiscsak Európa-bajnoki selejtezôrôl volt szó – találkozott
Chisinauban Moldova és Magyarország labdarúgó-válogatottja, s a nulla
fokos hômérséklet mellett a mieink próbáltak „fagyállók” lenni, ami úgy
négy percig sikerült is, aztán viszont alábbhagyott csapatunk
aktivitása.
Tán rossz hatással volt rá a 6. perc eseménye, amikor is Priskin közeli, földre helyezett fejesét a hazaiak kapusa robinzonáddal hárította. Az elpocsékolt lehetôségre jött is a válasz: a 12. percben Bugajov két hátvédünk között remek csellel kilépve úgy 13 méterrôl a bal felsô sarokba vágta a labdát (1-0). Erôteljes zavarodottság lett úrrá a mieinken, szemmel láthatóan elbizonytalanodtak Geráék, s a lelkeket tovább gyengítette a 22. perc, amikor is a 22 méterrôl leadott Josan-bomba is Fülöp kapujában, a „megszokott” bal felsô sarokban landolt (2-0). Félóra letelte után mintha oldódni kezdett volna a görcs, ám ez nem jelentkezett gólban.
A rossz talajon jóval otthonosabban focizó vendéglátók erôfölényben játszottak, s az olykor grundfoci jelleget öltô meccset sajnos egyértelmûen uralták. Az egysíkú, de kôkemény és nagyon lelkes moldovai labdarúgó-válogatott stílusa érvényesült, mert miközben a magyarok részérôl cél tévesztô elôreíveléseket, gyatra passzokat lehetett látni, ôk a megszerzett kétgólos vezetésüket gond nélkül tartották a szünetig.
Nagyobb lendület, ám de újfent gyatra átadások jellemezték a mieink játékát a második félidô indulásakor. A háromezer hazai nézô örömére egy kezezésgyanús mentés megtorlatlanul maradt, pedig akár magyar 11-es is jöhetett volna, ehelyett a 49. percben éppenhogy csak mellé pörgetett kapunktól pár méterrôl az elsô moldovai gól szerzôje. A meccs ezután gyorsan visszaromlott az elsô játékrész nívójára, úgynevezett mezônyjáték folyt – minôségi futball nélkül. Az 56. percben támadt némi izgalom, amikor is Priskin 18 méteres lökete az egyik moldovai arcába csapódott, a „fejetlenségnek” azonban semmilyen szempontból nem lett következménye. A vérszegény magyar produkció biztató részjelenete gyanánt a 63. percben Dzsudzsák ballábas bombát eresztett meg középről, a kapus azonban mentett. A 69. percben Buzsáky 20 méterrôl elvégzett kísérlete is a moldovai hálóôr kezén halt el, majd rögtön ez után Vanczák 8 méterrôl mellé „terelte” a labdát. A 76. perc újabb bravúrokat hozott a hazai cerberus részérôl, aki elébb Gera közeli „pattintását”, majd Priskin fejesét ártalmatlanította. A piros-fehér-zöld színekért szorítóknak annyi örömük lehetett ez idô tájt, hogy Várhidi Péter együttese támadott, próbálkozott, igaz, csak nyolcvan perc elteltével tette ezt, ráadásul eredménytelenül. A 85. percben például Priskin 6 méterrôl fejelt a kapu fölé. A 86. percben viszont már megint a mi kapunkban volt a játékszer: Alekszejev pecsételte meg – a mi szemszögünkbôl potyagóllal – csapatunk sorsát, avagy inkább tette megalázóvá a vereséget, akinek 15 méterrôl nem túl jól eltalált lövésénél Fülöp keze alatt lelt utat a hálóba a labda (3-0).
Ezúttal adós maradt a magyar válogatott az elmúlt hónapok biztató, olykor egyenesen ígéretes játékával, s a legkevesebb amit hozzáfûzhetünk: igazán kár érte. (jk)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!