Elrettentő, ha látják a rendőrt

Lehet, hogy ezek csak látszólag változtatnak a sokakban félelmet gerjesztő helyzeten? Van-e bűnügyi statisztikai bizonyíték az ilyen és hasonló módszerek hatásosságára vagy éppenséggel hatástalanságára? Mit tehet és mit tervez tenni a bűnözés ellen a politika? „Három csapás törvényről”, a fegyveres bűnelkövetők keményebb büntetéséről, rendőri létszámemelésről, az ítélkezés gyorsításáról,  az áldozatok és a feladatukat ellátó rendőrök fokozottabb védelméről is szólnak a javaslatok. Az új büntetőkódex koncepciója az igazságosság helyreállítása mellett társadalompolitikai célokat és nemzetközi ajánlásokat is figyelembe vesz. Cikksorozatunk első részében kormánypárti és ellenzéki politikus mond véleményt.

A súlyos bűncselekményektől eltérően a nyomozások eredményessége rendkívül alacsony – csak 10-25 százalék – a betöréses lopások, a lakásbetörések és a személygépkocsival kapcsolatos lopások esetében – mondta lapunknak Kondorosi Ferenc kormánybiztos, aki szerint ez az egyik fő oka, hogy romlik az emberek biztonságérzete. Kondorosi elképzelhetőnek tartja a büntetési tételek emelését, de helyteleníti, ha egy törvény rögzíti, hogy a tettest pontosan mennyire és mivel büntessék. A kormánybiztos elmondta még, a most készülő új Btk.-nak az igazságosság megvalósításán túlmutató társadalmi céljai is vannak. Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese a Btk. szigorítását szorgalmazza amerikai és szlovák példákra hivatkozva. Egyszersmind igazat ad a kriminológusoknak, akik szerint a büntetések szigorítása önmagában nem visszatartó erejű, de a nagyon veszélyes bűntettek esetében szükségesnek gondolja az elrettentő büntetések kilátásba helyezését. Politikusoktól  és szakértőktől kérdeztük: javulhat-e a hazai bűnözési helyzet, s ha igen, mitől? Segít-e a több kamera és a rendőr a közterületen? 

A „zéró tolerancia” kifejezést Rudolph Giuliani, aki New York republikánus polgármestere volt 1994–2002 között, dobta be a köztudatba, amikor rendet akart tenni a „züllött” városban. A rendőr több hatalmat kapott, s az igazságszolgáltatás a körülmények latolgatása nélkül róhatta ki az előírt „penitenciát” a csóró szabálysértőktől a komolyabb bűnözőkig mindenkire, akit rajtakaptak, hogy rontja a város imázsát, falat firkál, droggal seftel, randalírozik vagy éppen stukkerrel, késsel rabol. A módszer „sikerét” számok illusztrálták: Giuliani idején 175.733-ról 95.030-ra csökkent az erőszakos és 745.433-ról 442.091-re a vagyon elleni bűncselekmények száma New York államban, míg – az ítélkezési késéssel – 1995 és 2004 között ugyanott 600-ról 720-ra nőtt a százezer lakosra jutó bebörtönzötteké. Nem csoda, futótűzként terjedt a minta az USA-ban s a világon; pár év lemaradással nálunk is, például a rendőrbűnözés, a gyorshajtás ügyében. Ám az elemzők szerint akkortájt százezerrel nőtt az USA rendőri állománya, csökkentette a „zérómentes” városok bűnözését is a javuló gazdasági helyzet és foglalkoztatás, s az, hogy a pénzbőségben beértek a szociális gondozás fejlesztésének gyümölcsei. Így az okok időbeli egybeesése miatt nem tudni, mitől is javult az USA bűnözési statisztikája. Érdekes: épp ilyen csökkenést tapasztalt Kanada is, ahol nem volt hasonló szigorítás.
Kondorosi Ferenc az új rend és szabadság kormánybiztosa lapunknak elmondta: – Az intézkedések hatásának bizonyítására a statisztika rövid távon nem használható; a bűnözés egyik évről a másikra bekövetkezett változásából nem szabad következtetést levonni, a bűnözésalakulást idősorokban – 5-10 év – kell vizsgálni, abból már lehet következtetni. A bűnözésnek a társadalomban rejlő objektív és szubjektív okai a társadalmi változásokkal együtt – és egymással bonyolult kölcsönhatásban – alakulnak.
A büntetési tétel felső határát a jogalkotó emelheti, ezzel biztosíthatja, hogy a bíróság a büntetés kiszabásakor mérlegelje az elkövetett cselekmény súlyát és az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességet. Ám nem jó, ha a törvény kategorikusan kimondja, hogy egy bűncselekményre milyen és mennyi büntetést kell kiszabnia; az egyes eseteket külön-külön kell megítélni. A Btk. 2002-es módosítása szerint fegyveresen követi el a rablást az is, aki ehhez lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatát használja, s ezért 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ám a büntetési tétel emelése óta az ilyen cselekmények száma nem csökkent látványosan.
Magyarországon 1988-ban tízezer lakosra 174,8, 2002-ben már 413,6 bűncselekmény jutott – csaknem két és félszer(!) annyi –, s a vagyon elleni bűncselekmények aránya ezen belül 70-80 százalék. Az erőszakos bűntettek számának emelkedése jóval szolidabb volt, 50 százaléknál valamivel kisebb, s a százezer lakosra számított 263 erőszakos bűncselekménnyel hazánk az európai középmezőnybe tartozik. Ám egyes erőszakos bűntettek – mint az önbíráskodás, a zsarolás, a garázdaság, a rablás – előfordulása manapság sokkal gyakoribb, mint korábban volt. A halmazatok száma, ami korábban évente 15-20 ezer körül alakult, a ’90-es években már 100 ezer fölé emelkedett. Az élet elleni bűneseteknél általában eléri a 80 százalékot  a nyomozások eredményessége, ám rendkívül alacsony – csak 10-25 százalék – a betöréses lopások, a lakásbetörések és a személygépkocsival kapcsolatos lopások esetében. Ez az egyik fő oka, hogy romlik az emberek biztonságérzete, és nő a bűnözés miatti aggodalom. A társadalmi elvárásra az állami büntetőpolitika reagál.
Az új Büntető törvénykönyv koncepciója szerint a XXI. századi büntetőjognak az igazságosság megvalósításán túlmutató társadalmi céljai is vannak: jóvátételt kell adni a jogaikban megsértett áldozatoknak, s a társadalmi béke helyreállítása érdekében a cselekménnyel sérült szabadságjogokat meg kell szilárdítani, akár a jogsértés formális helytelenítése révén is. A normastabilizációnak egyrészt a bűntettesekre való ráhatással, másrészt – a bűnmegelőzés érdekében – a társadalomra való ráhatással kell történnie. S a hazai büntetőpolitikát ezek mellett az elvek mellett befolyásolják a nemzetközi ajánlások is. Például, hogy a szabadságvesztést végső eszközként kell kezelni, alkalmazása csak akkor indokolt, ha az elkövetett bűncselekmény súlyára tekintettel nyilvánvaló, hogy semmilyen más büntetés nem lenne megfelelő. Kerülni kell a rövid tartamú szabadságvesztés büntetés alkalmazását. Elő kell mozdítani a közösségi szankciók és intézkedések szélesebb körű alkalmazását. Differenciálni kell a büntetési rendszert, be kell vezetni új, szabadságelvonással nem járó szankciófajtákat. S biztosítani kell a mediációhoz és az áldozat kártalanításához való jogot. A koncepció az ajánlásokat az új kódex kidolgozásánál érvényesíteni kívánja.
– A Cozma-gyilkosság után hoztuk létre a Fidesz közbiztonsági és rendvédelmi munkacsoportját, amely három javaslatot tett a bűnözési helyzet javítására – így Répássy Róbert frakcióvezető-helyettes. – Az első a Büntető törvénykönyv szigorítása a „három csapás” törvénnyel. Mi bízunk ennek elrettentő erejében. Ugyanis ott, ahol alkalmazzák – az USA két tucat államában és Szlovákiában – igaz, más tényezőkkel együtt, igen jó  eredményeket értek el, ha nem is a bűnözés egészének, de a súlyos és erőszakos cselekményeknek a visszaszorításában. Kaliforniában 1994 után, amikor bevezették, öt év alatt egynegyedével csökkent a személy elleni erőszakos bűntettek száma, a szlovákoknál pedig 2003 és 2007 között csaknem 40 százalékkal. Tudjuk mi is, hogy önmagában ez a szigorítás kevés, ezért javasoltuk a rendőrség megerősítését. Első lépésben az állományi létszám feltöltését 3000 fővel, mert ma ennyien hiányoznak, a továbbiakban pedig a létszám emelését optimálisra, még 2-3 ezer fővel, hogy a közterületen kielégítőbb legyen a rendőri jelenlét. Ennek is nagy visszatartó erőt tulajdonítunk. Ha pontos adattal nem is szolgálhatok, de tény: a hátrányos helyzetű „depressziós” térségekben – Észak-Magyarországon, Baranyában – a csökkenő rendőri létszám mellett nőtt az erőszakos cselekmények száma. S most, amikor egy hónapon belül Miskolcon, Veszprémben, Hevesen megnőtt a feszültség és több rendőrt látni az utcákon, egyik napról a másikra ritkult a közterületi bűnözés. Veszprémben a Cozma-gyilkosság idején, éjjel, ha jól emlékszem, négy rendőr volt járőrszolgálatban. Ha látják a rendőrt, annak van visszarettentő hatása. Épp úgy, mint a harmadik javaslatunknak, a büntetőeljárás gyorsításának. Mert ha belátható időn belül megtörténik a felelősségrevonás, az is elriaszthatja a tetteseket, bár arra ugyancsak nincs adatom, hogy a bűncselekmény és a büntetés kiszabása között eltelt idő hogyan aránylik a bűnesetek számának alakulásához; nem tudok róla, hogy ezt vizsgálta-e valaki. Valószínű: a kaliforniai és a szlovákiai példákban is komplex hatás érvényesült. Egyetértek kriminológusokkal, akik szerint a büntetések szigorítása önmagában nem visz-
szatartó erejű, nem úgy, mint a büntetés elkerülhetetlensége. De a szűk körben előforduló, ám annál veszélyesebb erőszakos cselekmények esetében mi szükségesnek tartjuk az elrettentő büntetések kilátásba helyezését.
(vasvári)

(Cikkünk második részében, egy hét múlva önkormányzati vezető és kriminológus elemzi a bűnözés elleni „receptek” hatékonyságát.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!