Orbán pártolja a tömeges közmunkát

A Heti Válasz vezércikk mondandója az volt, hogy a Reformszövetség, amely mögött Demján Sándor áll, megtette a maga dermesztő javaslatait, ám ezeket – nem lévén pártjellegű demokratikus felhatalmazása – nem tudja megvalósítani, párttá alakulnia késő, esélytelen. A Fidesznek viszont van esélye, „tény azonban, hogy a legnagyobb ellenzéki erő nem ecseteli az elkerülhetetlen kínokat, csupán azzal biztat, hogy – akár az 1998 és 2002 közötti kormányzati feladatokat – ezt is meg tudja oldani.”
Az írás azt sugallta, össze kellene bútoroznia a „nagy támogatottságú politikai erő” (értsd: Fidesz), valamint a „dermesztő és talán eredményre vezető program” képviselőinek. Üzenet volt ez a javából a Fidesz-közeli gazdasági elit részéről Orbánnak: ideje lenne gazdasági-szociális program elemekről is szólni. Mint ahogy üzenetként volt felfogható az is, amit tv-interjújában a minap az OTP első embere mondott: „Én nem tudom, hogy mi lenne a Fidesz programja, hogyha kormányra kerül.” Mire a műsorvezető: „Nem hallotta még?” Csányi válasza: „Azt a programot, amit kormányra kerülésekor valósítana meg, én még nem láttam.”
A vélelmezett üzenetek elszálltak és az, hogy  Orbán konzekvensen tartja magát a pufogó általánosságok csökönyös ismétléséhez, miközben egy szava, egyetlen gondolata sincs a gazdasági és a szociális szféra racionális működéséről, kiderült a minapi, a Reformszövetség által kezdeményezett megbeszélésen. Ott a pártvezető a javaslatokat nem csupán egy csomagban visszapattintotta, hanem tárgyalópartnereit még le is iskolázta…

Íme a Fidesz honlapjáról: „Mi más dimenziókban gondolkodunk, mint a válságkezelő anyagok.” „A javaslatok arra tesznek kísérletet, hogy megjavítsák azt a gazdasági rendszert, amely válságba jutott. Ez ma már azonban kevés, a gazdasági rendszer ugyanis rendszerhibás(!) és egy másik felépítésére van szükség.”
Ezek után nem meglepő, hogy a pártvezér „országértékelő” beszédében bőbeszédűen elemezte az új világrendet, amelyben majd kormányozni kíván, csak épp az ország konkrét helyzete által diktált tennivalókról, a növekedés helyreállításáról, a munkaalkalmak megteremtéséről, vagy éppen a rasszizmus veszélyes megnyilvánulásairól nem volt szava sem. Forduljunk ismét a pártnak a beszédet összefoglaló  honlapjához: „A gazdasági újrafelosztás hamarosan befejeződik. Megváltoznak a hatalmi viszonyok is, mert a gazdasági fejlődésből a hasznot a katonaság fejlesztésére fogják fordítani az államok… Emlékeztetett arra, hogy a szocialista tervgazdaság behálózta a világot, de a 80-as évek végén az esztelenül szabályozott gazdaság és társadalom is összeomlott. A Nyugat azt hitte, ez a győzelem és meghirdette a piac gazdaságát, a kapitalizmust. »A világ a ló túloldaláról átesett a másikra« – fogalmazott… Úgy fogalmazott Orbán: a világnak ki kell józanodnia a féktelenség imádatából… Véleménye szerint erősíteni kell a rendet. Ezt a világ már tudja: a kormányoknak a népjóléti politikát kell követni, az életszínvonalat fenn kell tartani. Ha kell, be kell vezetni a tömeges közmunkát – vélekedett.”
Biztos túloz, aki szerint a müncheni sörcsarnok lengedező illata volt érezhető a Millenárison, ámbár a népjóléti politika és a tömeges közmunka egybekapcsolt bevezetésére már voltak emlékezetes történelmi kísérletek. Orbán beszéde egyébként a fentieken kívül még kitért arra is, hogy a nemzeti pénzpiacokat nemzeti ellenőrzés alá kell helyezni.  Így még érthetőbb, hogy a neves Fidesz-közeli bankár Szapáry György néhány hónapja személyre szóló megbízást kapott a pártelnöktől: segítse a pártot olyan nemzetközi kapcsolatrendszer megteremtésében, amely a legkisebbre csökkenti egy jobboldali kormány megalakulása esetén a tőkekivonás kockázatát. Kissé mintha még korai lenne e megtisztelő megbízás, de nem hallani arról, hogy ezért sok pénzember irigyelné Szapáryt.
B.B. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!