Almunia reméli: egyetlen európai országot sem fenyeget csőd

l Almunia úr, a magyar miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy új vasfüggöny ereszkedik le Európán belül, s sokan mások is – bár nem ezeket a szavakat használják – szintén arra a veszélyre figyelmeztetnek, hogy a pénzügyi válság megoszthatja még az Európai Uniót is. Önnek erről mi a véleménye?
– Azt hiszem, ez téves elképzelés. A vasfüggöny húsz éve eltűnt. Ami most van, az válság, valóban mély válság, amely azonban különböző mértékben sújtja az egyes gazdaságokat. Némely gazdaságok jobban képesek kezelni a recessziót, mivel jobban kézben tartották közkiadásaikat, vagy jobb makrogazdasági helyzetben vannak, vagy mert erősebb ipari és szolgáltatási szektoruk van. Ugyanakkor azok, amelyek kevésbé fejlettek, vagy amelyeknek már a recesszió előtt is komoly gondjaik voltak, azoknak most nehezebb a helyzetük és ki kell igazítaniuk makrogazdasági feltételeiket.
l Ön kedden azt mondta a sajtónak, hogy az euróövezeten belüli országokat megvédik a csődbe jutástól. Ez azt jelenti, hogy külön támogatásra számíthatnak és a még kívül lévő EU-tagok inkább juthatnak bajba?
– Dehogy. Ha nem is tagjai az eurózónának, tagjai az Európai Uniónak. Teszem azt Magyarország, vagy mások is számíthatnak a létező megfelelő eszközökre az ilyen veszélyekkel szembeni fellépésnél, tehát a pénzügyi deficit vagy komolyabb finanszírozási nehézségek esetén. Magyarország történetesen élvezhette ennek előnyeit, a pénzügyi egyensúlya helyreállításához. Ennek a keretében kapott Magyarország több mint hatmilliárd eurós hitelt az uniótól, együtt a Valutaalaptól kapott kölcsönnel, s más támogatással. Ugyanez történt Lettország esetében is. Ha viszont egy nap valamelyik euróövezetben lévő tagállamnak lenne hasonló nehézsége, akkor nincs meg a megfelelő eszközünk. Vagyis az az eszközrendszer, amely létezik az eurozónához nem tartozók megsegítésére, nem áll rendelkezésre a benne lévők számára. Akár azt is mondhatnánk, hogy éppenséggel az euróövezetbe tartozókat különböztetik meg hátrányosan. Felvetődik a kérdés: miért van így, miért hoztunk létre a nem-tagokat segítő és a tagokat nem segítő rendszert? Mert a zónához tartozás eleve feltételezi a pénzügyi önfegyelmet. Kétségtelen, hogy élvezik az euró előnyeit, de ez egyúttal azzal is jár, hogy szigorúbb kötelezettségük is van közkiadásaik
kézben tartására, makrogazdasági egyensúlytalanságaik felszámolására, versenyképességük fejlesztésére, a hatékonyságra. De a recesszióban még az euróövezethez tartozók is hipotetikus esetben csődbe kerülhetnek, s noha az említett eszközök nem a zónatagoknak vannak fenntartva, meg kell találnunk a segítés valamilyen formáját. Vagyis a kelet-európaiak valójában olyan támogatási rendszer előnyeit élvezhetik, amelyeket a már bennlévők nem.
l Gyurcsány miniszterelnök felvetette egy csomag, majd kétszázmilliárdos támogatás lehetőségét Kelet-Európa számára. Lehet, hogy maga e nagy összeg volt túl sok a nyugat-európai politikusoknak, a kisebb támogatások ilyetén összeadása?
– Megismétlem: azt hiszem, sok zavar van. Az új uniós tagállamok, amelyeket az EU segít, nagyon sok támogatást kapnak, sok jut nekik az Európai Unió pénztárcájából. Ezek az országok komoly strukturális segítséget kapnak. Ebben az évben, éppen a válság folytán döntöttünk a strukturális fejlesztésükre szánt összeg majd megkétszerezéséről. Az európai beruházási bank ugyancsak nagy összegeket kölcsönöz kifejezetten az új tagoknak. S szintén a válság miatt megnöveltük e beruházási bank tőkéjét, hogy jóval több hitelt tudjon nyújtani, mint a korábbi években. Ennek köszönhetően a bank idén 11,5 milliárd
euró kölcsönt ad. Magyarország és Lettország esetét figyelembe véve, a pénzügyi egyensúlyt segítő támogatás keretét tizenkettőről 25 milliárdnyira növeltük. Kétségtelen, hogy további igények is vannak. Például egyes nyugat-európai bankok leányvállalatai esetleg rászorulnak feltőkésítési támogatásra. De erről nem Brüsszelben kell dönteni, hanem az anyabankok, tehát magáncégek igazgatótanácsában. S ezen felül vannak a nemzetközi pénzügyi intézmények, a Valutaalap, a Világbank, az EBRD, s ezek mindegyike fokozza erőfeszítéseit, segítendő a gazdasági gondokkal küszködő országokat, beleértve Magyarországot és a többi új tagállamot. Vagyis nincs szükségünk új tervre, sem Magyarország, sem más országok számára. Tisztában kell lennünk azzal a hatalmas összeggel, amely-
lyel támogatjuk a nehézségekkel küszködő országokat és ügyelnünk kell rá, hogy jól használják fel.
l Nekem úgy tűnik, ön egyetért a cseh kormányfővel, Topolánekkel, aki a múlt hétvégén azt hangoztatta, hogy egyetlen uniós tagállamot sem hagynak csődbe jutni
– Az Európai Unió minden tagjának minden tőle telhetőt meg kell tennie gazdaságának a helyzethez való igazítására, a pénzügyi bizalom megteremtésére, megerősítenie gazdaságát, pénzügyi intézményrendszerét, vagyis kezelni a válságot. S remélem, hogy egyetlen európai országot sem fenyeget a csőd. Remélem. De ahhoz, hogy ez így legyen, s képesek legyünk elkerülni a csődhelyzeteket, naponta kell a döntéseket meghoznunk. A nemzeti kormányoknak kell meghozniuk a döntéseket és meg kell kapniuk a többi politikai párt, a társadalmi partnerek és a gazdasági szervezetek támogatását és ezt európai uniós szinten kell összehangolnunk. Ezt tesszük 2008 októbere óta, egy sor találkozót tartottunk, bizottsági szinten, csúcsértekezleteken, európai, multilaterális szinten, nagyon hosszú a meghozott fontos döntések listája. S most valósítjuk meg ezeket a döntéseket, és ez a módja a problémák megoldásának.
l Említette, hogy az egyes országoknak kell mindenekelőtt kezelniük ezt a válságot. Elégedett-e azzal, ahogyan az elmúlt néhány évben, s kivált a válság kirobbanása óta a magyar kormány kezeli a dolgokat?
– Amint nyilván tudja, szoros kapcsolatban vagyunk a magyar kormánnyal, hatóságokkal, s pozitívan értékeljük az elmúlt években tett erőfeszítéseket a kiigazításra, a konvergenciaprogramot. Ez a kiigazítás előrehaladt, amikor a válság elkezdődött és a krízis új problémákat, új kihívásokat hozott, kiváltképpen az OTP bank bajba kerülését követően. S ez mintegy kiprovokálta az új speciális pénzügyi támogatás szükségességét. Az IMF-fel együtt tárgyaltuk meg a magyar kormánnyal ennek a gazdaságnak nyújtandó külön segítségnek a feltételeit. A közelmúltban, tehát az utóbbi hetekben újra megtárgyaltuk a dolgot, hiszen a körülmények változtak. Ennek megfelelően módosítottuk a kiigazítás programját. Azt hiszem valamennyiünknek, az EU-nak, a magyar kormányzatnak, a gazdasági és szociális szervezeteknek ki kell tartanunk e program mellett, s meg kell valósítanunk a közös döntéseket, bárki legyen is kormányon.
l Ön szerint a magyar politikai élet megosztottsága, az éles ellentét kormányerők és ellenzék között bármilyen formában hat erre a közösen kialakított megoldásra?
– Mi nem kommentáljuk a tagállamok politikai helyzetét…
l Én csupán elvi általánosságban kérdeztem.
– Mi mindig a kormánnyal állunk kapcsolatban, nekünk az a partnerünk, némely esetekben a központi bank. Ők képviselik az országot. A demokratikusan megválasztott végrehajtó hatalom, mi velük tárgyalunk, egyezünk meg.
l Mindenki arról beszél, hogy ez a globális pénzügyi válság még inkább szükségessé tenné egy új nemzetközi pénzügyi rendszer létrehozását. Még emlékszem rá, hogy Mitterrand francia elnök ezt már a nyolcvanas években szorgalmazta, de semmi lényeges nem történt. El tudja képzelni, hogy ez a válság rákényszeríti a világot egy új Bretton Woods típusú pénzügyi rendszerre?
– Mi igyekszünk megreformálni a nemzetközi pénzügyi rendszert. A tavaly november 15-i washingtoni csúcs óta nagyon fontos döntéseket fogadtunk el globális szinten, ezek megvalósítása folyamatban van. Mi az Európai Unió szintjén is saját döntéseket hoztunk. A következő hónapban, április 2-án ismét megtartjuk Londonban a G-20 csúcstalálkozót, immár egy új amerikai kormányzat, Obama elnök részvételével és biztos vagyok benne, hogy a washingtoni csúcs irányelveinek megfelelően hozott döntések hosszú sora kerül terítékre. S a most várható további döntések, amelyeket globális és a mi esetünkben uniós szinten meg fognak hozni, megváltoztatják majd a nemzetközi pénzügyi rendszert. Ez egy jobban szabályozott pénzügyi rendszer lesz.
l Úgy érti, hogy ebben az új rendszerben sokkal kisebb lesz egy hasonló válság esélye?
– Ezek a változtatások, szabályozások megerősítik az ellenőrzést, lehetővé teszik a jobb egyeztetést, felügyeletet. Az ilyenfajta döntésekkel próbáljuk elkerülni az újabb válság lehetőségét. Úgy vélem, mindannyian a tudatában vagyunk a jelenlegi recesszió komoly gazdasági és szociális következményeinek. S mindannyian el akarunk fogadni, amilyen hamar csak lehetséges, olyan döntéseket, amelyek elejét veszik a válság megismétlődésének és megoldják a jelenlegi gondokat.
l Főként amerikai kommentárokban olvastam, hogy mivel a kelet-európaiak általában alaposan eladósodtak nyugati devizákban, svájci frankban, euróban, ezzel tették magukat a nemzetközi pénzspekuláció céltáblájává. S hogy ezt nem kormányszinten, hanem csakis a magánbankok szintjén lehet megoldani.
– A helyzet nagyon különbözik az egyes országokban. Vannak országok, amelyekben a külföldi tulajdonú bankok aránya nagyon magas…
l …mint Magyarországon…
– …Észtországban, a Cseh Köztár-saságban, ezekben a bankrendszer közel száz százalékát birtokolják külföldi bankok. Más esetekben a nemzeti pénzintézetek szerepe a fontosabb. Egyes országokban a lebegő valutaárfolyam rendszere van, tehát rugalmas, mások valutatanácsot hoztak létre, s rögzítették pénzük euróárfolyamát, megint más országokban a magán- és céghitelek nagyon komoly része külföldi valutában van, s ha a lebegtető rendszert kombinálja a külföldi valutában felvett hitelekkel, akkor kockázatot vállal a saját pénz leértékelődésekor. S vannak esetek, szintén a mozgó árfolyamnál, amikor a külföldi valutában felvett hitelek aránya kifejezetten nagyon alacsony, mint például Csehországban. Vagyis teljesen különböző helyzetek vannak ennek a térségnek az egyes államaiban. Ezért nem is tudok válaszolni általában Közép- és Kelet-Európáról, csakis Magyarországról, Csehországról, Szlovákiáról, Észtországról: minden ország más helyzetben van, más-más kihívással került szembe, s persze eltérőek a megoldás lehetőségei is.
l Nem lenne jobb, ha ezek az országok – természetesen teljesítve a feltételeket – előbb csatlakoznának az euróövezethez, lerövidítve a várakoztatási időt?
– Azok, amelyek elhatározták a csatlakozást az euróhoz és az ehhez megfelelő stratégiát, politikát választották, azok már tagjai az övezetnek. Szóval bejutni az eurozónába megköveteli bizonyos feltételek teljesítését, amelyek mindenki számára egyformák, s nem lehetetlen a teljesítésük, az utóbbi években az eurozóna négy új taggal bővült, Szlovéniával, Szlovákiával, Ciprussal és Máltával. Remélem, hogy az elkövetkező esztendőkben további országok állnak készen rá, hozzák meg a döntéseket a mielőbbi csatlakozásra. De az eurócsatlakozást lehetővé tevő politikáról dönteni nemzeti felelősség, mi azt nem helyettesíthetjük.
l …de a teljesítés esetén is várakozniuk kell, nem rövidítik le?
– …mindenkinek egyforma feltételei vannak és az övezet nyitva áll mindazok előtt, akik teljesítik a feltételeket. 

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!