Kommentár

Ha valamit bízvást meg lehetett jósolni az Obama-korszakról, az Bush külpolitikájának szinte mindenre kiterjedő megváltoztatása. Utóvégre az tette Amerikát, az egyedüli szuperhatalmat szinte páriává a világpolitikában és példátlanul népszerűtlenné a külföldiek körében. Még emlékezetes az elnökjelölt Obama berlini gyűlése, amely több százezren ünnepelték – és előlegezték meg – ezt a változást. S noha még csak hat hét telt el az új elnök beiktatása óta, egy sor amerikai diplomáciai lépés, megnyilatkozás bizonyítja, hogy nyugaton a helyzet tényleg változó. Hillary Clinton e heti körútja éppúgy, mint eddigi utazásai jelzik: szinte minden téren nyitni óhajt a korábban jószerivel önmagát az ellenszenv karanténjába záró washingtoni diplomácia.
Kétségtelenül a legfontosabb az amerikai–orosz viszony új détente-ja, amely egyúttal zöld utat adott a NATO-nak is a – grúziai harcok nyomán – befagyasztott kapcsolatok újrafelvételére. Ez pedig a rakétavédelmi vitán túlmenően elvezethet a végre valóban közös fellépéshez Irán nukleáris programjának korlátozására. Eközben mind több jele van az amerikai-iráni párbeszéd létrejöttének is, amire azért is szükség lenne, mert a perzsa állam kora nyári elnökválasztását (a reformernek ismert Katami és a világot, de leginkább Izraelt megriasztó keményvonalas Ahmadinezsád között) alighanem érdemben befolyásolhatná a légkör javulása, miként megfordítva is: kimenetele visszahatna a Teheránnal lehetséges szótértésre.
S mind több változás körvonalazódik a Közel-Kelet kapcsán is, a legfrissebb a nyitás Damaszkusz felé, ami egyengetheti a régóta rebesgetett izraeli–szíriai békekötést. Nagy vitákat váltott ki máris az Obama-kormány tervezett kapcsolatfelvétele a Hamásszal, amit az Izraelben vélhetően hatalomra kerülő Netanjahu felettébb ellenez, de amit az arab államok – a palesztin egységkormány szorgalmazásával – elősegíteni igyekeznek. S mivel a Hamász (együtt a libanoni Hezbollahhal) valójában Teherán kliense, ez is szorosan összefügg az iráni nyitással.
De az egyelőre mélyülő világgazdasági válságban nyilvánvalóan legnagyobb figyelem az új elnök április eleji európai (és immár ankarai) látogatására irányul, s arra a G-20 csúcstalálkozóra, amelyen remélhetőleg megújítják végre a nemzetközi pénzügyi rendszert, elejét véve a globális felelőtlenségnek, aminek elindítója egyébként szintén az amerikai konzervatív korszak volt. Lapunknak adott interjújában az Európai Unió pénzügyi biztosa bizakodva szólt e reformdöntésekről. Ha meggondoljuk, hogy e változtatást a francia elnök még a féktelenség nyitányán, a nyolcvanas évek G-7 csúcstalálkozóin kezdte sürgetni, akkor megérthető, hogy a felelőtlenség korszakának lezárása lehet egy új globális korszak igazi – jócskán megkésett – nyitánya.A.J.  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!