Orbán politikai szélhámos

Kemény mondat, súlyos állítás. Az érintett – viszonzásul – bizonyára még dühösebben szidalmazza majd a miniszterelnököt, jó magyar, Orbán által újrahonosított szokás szerint. Visszavágásra pedig aligha lenne oka, hiszen ő kezdte a „Gyurcsány hazug” nemes egyszerűségű „taktikai programot”. Tulajdonképpen ezzel ki is merült a haza felemelésének, nemes veretű orbáni tervezete. Gyurcsány elég sokat várt, tűrt a mocskolódással kapcsolatban, most revánsot vett a szélhámos jelzővel. Ez bizony súlyos, megtetőzve a legveszélyesebb szóval. Hosszan lehetne sorolni a szélhámosság veszélyes eseteit, erre itt nincs hely. A megfigyelő a jelzett „semmi” kapcsán pedig csak arra utal, ami már a közbeszédben leszűrődött az ellenzéki vezér jeles cselekedeteivel kapcsolatban. A Fidesz – ha jót és értékeset akarna tenni a nemzetért, akkor rendre javaslatokat tett volna, hogy hogyan, mit kellene jobban tennünk, közösen az ország érdekében. (Legutóbb a válság átvészelése ügyé-
ben is.) Ám Orbán a következő koncepció-
zus, három pontból álló „alternatívát” kínálta: Nem! Nem! Nem! Miért nem? Csak. Majd, ha én kerülök hatalomra, akkor megmondom a tutit! – így ő. Mézesmadzag. „Majd ha én”! „Én, az esthajnali csillag”.   Igen, a csillagokra akarja aggatni nevét (s hevét), hogy örökkön örökké fennmaradjon. (Nem hallott még a hulló csillagokról?) Mindezzel az a baj, hogy a korlátlan hatalom demokráciákban nem kívánatos „berendezkedési” forma. Volt már ilyen a történelemben s mindig el is bukott.
Még valamit a szélhámos jelzőről. Gyurcsány Ferenc ezt nem egy „futó”, mondjuk parlamenti vita közben vágta oda partnere huncutkás mosolyra húzódó szája-fejéhez (nemcsak azért, mert Orbán a parlamentet méltatlannak tartja a vitára, pláne Gyurcsánnyal), hanem egy hosszú, történelmi korszakot jellemző idő orbáni magatartásának lényegét összefoglaló következtetés kapcsán. S ez annál súlyosabb. Veszélyesebb is egyben. Itt sajnos, nem feltételezhetjük azt sem, hogy ezt Orbán két és fél millió hívéből akár egy is felismerné. De azt igen, hogy a bizonytalan szavazók jelentős tömege talán túllát a szitán. Ha nem, megérdemli sanyarú sorsát. Kár, hogy ebből csak nagy csalódások, súlyos anyagi és erkölcsi veszteségek árán kászálódik majd ki. Történelmi veszteség! Történelem. Orbán Viktor – láthatóan – belebonyolódott a történelembe. Elveszett benne, még mielőtt megértette volna tanulságait. Így elfújja a szél. Hámostul, lovastul, „mindenestül”.
Van egy tanulságos történetem. Igaz, nem dakota, bakairi, de megbízható indián mese: Egyszer a derék alattvalók már megelégelték a törzsfőnök pökhendi hatalmaskodását, fogták magukat, és uszonyostól, gyerekestül, sátrastól felkerekedtek, otthagyták a főnököt tenmagába. Egy fára nyílvesszővel rögzítve ezt a feliratot hagyták neki: Uralkodj magadon!
Négyessy Lajos, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!