Kedves Naplóm!

Rémülten álltam az előszobai nagy, egész alakos tükör elé, és elképzeltem – a cikk alapján –, hogy milyen hülyén fogok kinézni, mondjuk kétszáz év múlva. Az amúgy sem hosszú lábaim még rövidebbek lesznek – méghozzá hál’ istennek, mind a kettő egyformán –, mert már alig fogunk gyalogolni, hiszen addigra a gazdasági világválság régen a múlté lesz, és mindenki – újszülött, gyerek, felnőtt, agg – autóval fog közlekedni.
A ma még kifejezetten férfiasan előreugró állkapcsom eltűnik, mert a kutatók szerint az emberek már kizárólag készételeket fognak fogyasztani – semmi bécsi szelet, pacalpörkölt, disznótoros –, ezért állkapocsra nem lesz már semmi szükség, divatba jön az úgynevezett „Jáksó-áll”, hála a kitűnő tévés személyiség arcberendezésének.
Talán nem is részletezem, hogy nemcsak mi, férfiak veszítünk alig meglévő szépségünkből, de a hölgyek sem előnyükre fognak változni. Azt ugyan nem tudom, milyen lesz a modorunk az évszázadok múlásával, de úgy érzem, ritka nagy bunkóság lenne pont ma írnom a női szépség múlásáról, amikor a nemzetközi nőnapot ünnepeljük majdnem az egész világon.
Hogy ez a fura, szép szokás meddig lesz még, nem tudom, de állítólag pár száz év múlva olyan sokan leszünk majd, hogy egész tömegeket kell majd más bolygókra telepíteni. Képzelem, milyen tolakodás lesz, hogy ki melyik bolygóra kerüljön. Igaz, többeket látva és hallgatva, én már mostanában is úgy érzem néha, hogy másik bolygóról érkeztek hozzánk.
De ami a legmeglepőbb számomra, hogy pár száz év múlva hatalmas lesz a fejünk, mert az agyunk rohamos fejlődése miatt megnő az agyunk térfogata. Megélve, és tapasztalva a világban és kis hazánkban a mindennapjainkat, nyomát ennek a rohamos fejlődésnek még nem látom. De ne legyünk türelmetlenek. Az a pár száz – millió – év hamar elszalad…

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!