Talicskából nem lesz konvejor

 Az ország, amelyben élünk, a rendszer, amely megkeseríti az életünket tehát olyan, mint egy írógép. Erre emlékezteti a hallgatóságot szinte minden, ami ebben az országban történik. Azért süllyed a forint értéke, együtt a többi valutáéval, mert ez egy írógépország. Vannak ebben az országban, akik emlékeznek még Erikára és Optimára, hiszen a munkaügyi osztályon ezekbe fűzte be a papírt az előadó, ha valami igazolást kellett kiállítani, és indigót is tett a papírok közé. Egy példány ment az iktatóba, egyet kapott a munkás, és egyet küldtek a pártbizottságra. Így folyt ez a nyolcvanas évek végén is sok helyütt, amikor Orbán Viktor még az új időket szimbolizálta az egész ország számára.
Ma hardverek millióin ütik be a keresőkben az országértékelés kulcsszót, hogy megismerjék az elnök gondolatait. Azt, hogy az írógépből nem lehet számítógépet csinálni. Néhányan, akik keresik a mélyebb értelmét is a gondolatnak, egy kicsit megtorpannak olvasás közben. Mitől is írógép ez az ország?  Ja, persze, hogy valami egészen más kell, mint amilyen a mostani, olyannyira más, hogy ne is hasonlítson arra, amiben élünk már évtizedek óta, mert azzal kapcsolatban nincs túl sok illú-ziónk, tehát valami nagyon eredeti és nagy változásra lenne szükség, bizonyára erre vágynak az emberek, és ezt lehet jól szemléltetni egy találó hasonlattal. Talicskából nem lesz konvejor – erről lenne szó? Almából nem lesz szalonna? Ilyeneket kell kitalálni? Ez a politikai beszéd?
Annyira ez, hogy egy kis divatja is lett az elmúlt hetekben az Orbán Viktor-országértékelőbeszéd-írásnak. Az Index portálon már csaknem egy hónapja megírták Orbán Viktor beszédét, és nem is volt rossz, csak ők azt a hasonlatot használták, hogy olyan az ország helyzete, mint az ejtőernyősé, aki kiugrott a gépből, de nem nyílik az ernyője. Pénteken reggel a Népszava is lehozott egy változatot, abban is érzik már a stílust, de nem találták fején a szöget, mert az a hasonlat senkinek sem jutott eszébe, hogy ülünk a pályaudvaron, a szerelvényen, mellettünk is egy vagon, és azt hisszük, hogy mi megyünk, pedig csak a másik vagon indult el. Orbán Viktor szerint a világ elindult, és mi állunk. Ez a hasonlat  azért kellett, mert hát hogyan is fejezhető ki jobban, hogy új masiniszta kellene. Most ne ragadjunk le a lényegtelen részleteknél, hogy a világ még lefelé tart és mi is, vagyis együtt megyünk, mert ezek olyan racionalista marhaságok, ami a beszéd emelkedettségét csak tönkretenné.
Sokkal inkább hasonlít a helyzet ahhoz, hogy süllyedünk, és még azt sem tudjuk, hogy milyen mély alattunk a víz, de ezt nyilván nem mondhatta, mert esze ágában sem volt megijeszteni a hallgatóságot. Hiszen akkor arról is kellett volna néhány szót ejteni, hogy ki maradhat a hajón, vagy mi ilyen bajban a teendő. Esetleg össze kéne fogni? Kinek, kikkel? Végül is ez egy ország, nem? Benne az utasok mind magyarok.
Valószínűleg ez is rossz irány, mert ennek a gondolatmenetnek nem lehetne az a vége, hogy nem legyőzni akarjuk a kormányt, hanem meghaladni. Azt kell észrevenni ebben a mondatban, hogy új módja van a hatalom megszerzésének: nem a verseny, hanem a meghaladás. Valószínűleg az a baj a versennyel, hogy abban összemérhetőek a dolgok. Az egyik nyer, a másik veszít.  Már 1990-ben is indult ilyen versenyben Orbán Viktor, akkor még az a fiatal demokrata, aki soha sem bocsátotta meg a liberálisoknak, hogy elárulták a liberális eszmét, mert paktumot kötöttek a Magyar Demokrata Fórummal a kormányozhatóság érdekében.
De ne ugorjunk ilyen nagyot, mert a beszédben, a mostaniban, vagyis csaknem húsz évvel később, változást sürget a Fidesz elnöke. Azt mondja, hogy új hajtóműre és hajótestre van szükség. Nem szabad itt se leragadni a részleteknél, hogy a parton érdemes csak cserélni a hajótestet, mert ez a fordulat is csak arra utalna, hogy mindent le kell cserélni, a motort, a hajótestet és a kapitalizmusnak is más lesz talán a neve, mert „egy olyan rendszer jön, amelyben a pénz és az ideológiák helyett majd az embert állítják a középpontba”.
Érdekes ötlet. Kik? Hogyan? Új emberek vezetik majd az új világot – mondja, de kikre gondolhat? Olyanokra, akik még nem irányítottak országot? Vagy csak olyanokra, akik most, átmenetileg, hét éve nem azt teszik? De ha tették korábban, akkor miért ők lennének a változás? Csak azért, mert Obamának bejött, hogy: „CHANGE”? Ilyen egyszerű lenne? Attól lesz valaki új, hogy ő mondja meg, „Új irány, Magyarország, új irány, magyarok”?
Ez az új irány a szeretet. Nem számít a pénz, mert az ember áll majd a középpontban. Egy ember. És ami hajtja, a szeretet. A hatalom szeretete.

Vicsek Ferenc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!