Koltai Róbert Magic Boys munkacímmel új filmet forgat a nyáron, magyar–angol koprodukcióban. És több pesti szerepe mellett országszerte fellép.
– Miután utazós mozi lesz, szükség van egy északi, már-már irreális helyszínre. A road movie-nak többnyire az a lényege, hogy valaki elől menekülni kell. Itthonról a gondok elől menekül a két főszereplő – akit Pindroch Csaba és Szabó Győző játszik –, ráadásul belekeverednek egy nemzetközi galibába. Szerepel a filmben Michael Madsen, a Kill Bill, és Adrien Paul, a Hegylakó című tévésorozat sztárja is.
l Hogyan lett a filmből magyar–angol koprodukció?
– A fiamnak, Koltai Gábornak, a film producerének erősek az angol kapcsolatai. Elküldte a szinopszist, ami nagyon tetszett a kinti partnereinek. Magyar a történet, magyarokról szól, és bizonyos külföldön játszódó jelenetekre is igyekszünk magyar helyszíneket találni.
l Keményen kordában tartja a fia, ha anyagi szempontból esetleg elszállna?
– A producer feladata nyesegetni a rendező túlzott vágyait, de a döntő pillanatokban mindketten hajlunk a kompromisszumra. Egy idegennel az ember olykor udvariaskodik, kerüli a forróbb helyzeteket, mi gyorsan összecsapunk, és a végén mindig jön a kompromisszum.
l Ugyanolyan szenvedélyévé vált a film, mint a színház?
– Ugyanolyanná. Én most is színésznek tartom magam, aki néha helyzetbe kerül, és ekkor szereti helyzetbe hozni a színésztársait, színházban és filmen egyaránt.
l Tehát nem gondolja magát rendezőnek?
– Ilyen magas labdát nem adok. Nem kell kimondani, hogy az vagyok, mert ezt kimondta már Vámos Miklós vagy Jirí Menzel. Nekem nem kell semminek gondolnom magamat, olyan színész vagyok, aki, ha jó passz-
ban van, és jó csapat veszi körül, létre tud hozni jó helyzeteket, és örömet tud szerezni a nézőknek.
l A közelmúltban éppen Gogol legismertebb darabját, A revizort állította színpadra Székesfehérváron. Eredetileg ebbe az előadásba is színészként hívták.
– Választhattam, hogy játszom-e
a produkcióban vagy megrendezem. Eleinte nagyon tartottam ettől, mert megszoktuk, hogy A revizor az elit rendezők „üzenetdarabja”, üzenni akarnak vele a jelennek. Én meg úgy érzem, hogyha jó a csapat, akikkel dolgozom, akkor anélkül is megszólal a darab, hogy fura koncepciókat erőltetnék bele.
l Ön nem akart semmit üzenni?
– A színházban játszani kell, nem üzenni.
l Összetalálkoztunk Tatárszent- györgyön, ahol a brutálisan meggyilkolt Csorba Róbertet és kisfiát temették. Nyilván nem véletlenül volt ott.
– Az egyik hetilapban részletesen leírva olvastam, mi történt. És amikor azt elolvastam, hogy a négy és fél éves gyerek még eszméleténél volt, de már nem volt semmire ereje, csak folytak a könnyei, elsírtam magam. És ebben a pillanatban megszólalt a telefonom, bemutatkozott valaki – nem jegyeztem meg a nevét, nem kérdeztem honnan hív –, és mondta, fontos lenne, hogy ismert emberek is részt vegyenek a temetésen. Azt válaszoltam, hogy rögtön megnézem a naptáramat, és ha tudok, mindenképpen ott leszek. Nagyon sok cigányember odajött hozzám, köszönték, hogy ott vagyok, azt mondták, hogy ez nekik erőt ad.
l Színházban mik a tervei?
Jelenleg hét produkcióban játszom, és az a hosszú távú tervem, hogy valahol méltó módon színre kerül a Sose halunk meg. Négy pesti produkcióban játszom – melyek közül különösen közel áll hozzám a 300. előadás felé közeledő A miniszter félrelép és a Balfácánt vacsorára, valamint az új kedvenc, a Karinthy Színházban játszott Napsugárfiúk. Ezen kívül a Körúti Színház csapatával a Mese habbal előadással és a Lerajzolom percek alatt című estemmel szorgalmasan járom az országot. Így idősebb koromra újból utazó, vándorszínész is lettem.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!