Világi Péter síel, focizik és sosem járt tévés iskolába

 „Jelenleg a Havazin című símagazin műsorvezetőjeként rengeteget utazhatok külföldre, a világ legjobb pályáin síelhetek. A másik nagy szerelmem pedig az autósport; öt évet versenyeztem a gyorsasági szakágban és raliztam is. Focit eleinte nem akartam közvetíteni, mert kollégámat, Hajdú B. Istvánt annyira jónak tartottam – és tartom ma is – ebben a szakmában, hogy hiába- valónak éreztem ezen a téren próbálkozni. Tíz év is eltelt, mire először labdarúgómeccset kommentáltam” – mondta. „Sajnálom, hogy a nézők alig ismernek bennünket, de ez érthető, hiszen csak pár éve hallanak a meccsek alatt. Hajdú B. István például a kilencvenes években kezdte, amikor még kevés csatorna volt. Amikor én 2006-ban a foci-vb-n
lehetőséget kaptam, hogy közvetítsek, akkor mindössze huszonöt meccs volt a hátam mögött, míg Istvánnak ezerkétszáz. Teljesen jogos volt a nézők szakmai kritikájának egy része, és sokakban az volt az első reakció, hogy ki ez az új srác, és mit okoskodik itt? Ráadásul azt sem tudták, hogy nem vagyunk kint a meccseken, ezért nem tudjuk például azt, amit ők sem látnak a képernyőn” – tette hozzá.
A műsorvezető jogi egyetemet végzett, sosem járt médiaiskolába, és úgy érzi, ez hátrány volt számára. Elsősorban nem az ott megszerezhető tudást, hanem a tévés kapcsolatokat hiányolta pályakezdőként. „Az egyetemi újságnak voltam a főszerkesztő-helyettese, de már a gimnáziumban is én vezettem az iskolarádiót – szerettem a középpontban lenni” – nevetett. A rádiózást a mai napig nem hagytam abba, ’97-től a Radio Bridge-en voltam műsorvezető, majd négy évig dolgoztam a Petőfi reggeli műsorában. Ezután három év következett a Danubiusnál. Annak idején egy egyetemi évfolyamtársam hívott meg az első miskolci kereskedelmi rádióhoz hírolvasónak. Később reggeli műsort is vezethettem, majd elkezdtem feljárni pesti rádióadókhoz, csak, hogy megnézhessem, hogy dolgoznak a „nagyok”. Ekkoriban már minden sportújságot megvettem, s mikor a Sportriporter kerestetik című vetélkedő elindult, úgy éreztem nekem is ott a helyem. Végül második lettem, és a közönségdíjat is nekem ítélték. Ekkor azt hittem, enyém lesz a világ, hogy Vitray Tamás elhív a Telesporthoz… Aztán nem így történt, de legalább a Nap Tv-nél maradhattam” – emlékezett vissza.
Világi Péter szívesen fogadja a kritikát, ha szakmai szempontból bírálják a munkáját – bár, mint mondta, erre kevesebb a példa. Arról is kérdeztem, mi tart a legnehezebb feladatnak munkájában. „Többnyire itthonról, a stúdióból kommentálom a mérkőzéseket, ami korántsem olyan, mintha a stadionban ülnék. Tudom, hogy manapság kevés csatorna engedheti meg magának, hogy kiküldje embereit a helyszínre, főleg, ha külföldről van szó. Sokszor az is előfordul, hogy a csapat-összeállítások sem érkeznek meg a kinti kollégáktól! Az internet világában ez csak egy kattintás lenne, a dél-amerikaiak azonban hajlamosak a mulasztásra... Sőt, még a legnagyobb spanyol sportlapok weboldalán is megtörténik, hogy téves adatokat adnak meg a kezdés előtti legfontosabb másodpercekben. A néző pedig jogosan értetlenkedik a képernyő előtt, hogy miért nem ismertetjük a kezdő tizenegyeket” – mondta a kommentátor, akinek  labdarúgómúltja sokat segít munkájában. „Kevés olyan kommentátort ismerek, aki igazolt játékos volt. Édesapám mindig azt mondta, nem bánja, ha focizom, csak diplomás focista legyek! El is végeztem a jogi egyetemet, és a mai napig igazolt játékosként rúgom a labdát a BLASZ II-ben. Ügyvédként ugyan sosem praktizáltam, de az ügyvéd válogatottat többször is erősítettem; két világbajnokságon, és egy Eb-n is kint voltam velük. Leginkább csatárként, vagy szélső középpályásként számíthatnak rám.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!