Nőnek lenni egykor és ma

Az áldozatok többsége nő volt és gyermek. Az inkvizíció kézikönyve, a Malleus Maleficarum előírta, hogy minden boszorkányt „gyakran és rendszerességgel kínzásnak kell alávetni”. Az egyház és az állam is áldását adta erre. Ez idő alatt nagy változás történt: a XIII. századtól az egyetemeken orvosi fakultások is nyíltak, ahonnan a nők még ki voltak tiltva. De vajon elgondolkoztak-e már azon, hogy mért volt útban a gyengébb, az akkor tanulatlan női nem?
Mindez „Azért, hogy kiöljék a feminin, a női alapelvet, princípiumot. Mert a nők közösségben betöltött természetes vezető szerepe fenyegette a hatóságok hatalmát. Törődtek az egészséggel, a férfiak tanultak tőlük. Hagyományaik generációról generációra szálltak. Az idősebb nők méltóságukat és bölcsességüket latba vetve oldották meg a konfliktusokat, vitákat. Természetes hatalmuk volt. A feminin princípium, a női alapelv szuverenitásának megtestesülései voltak olyan értékekkel, mint a védelem, a megőrzés, a segítség, a javak megosztása. Mindez erőt adott a népesség nagyobb részének.” (Idézet Ghislaine Lanctot: Az egészségügyi maffia című könyvéből.) Erre most is nagy szükség lenne, hiszen nem a nők kezdeményezik és támogatják például a háborúkat.
A női nemet most is eléggé gyengítettnek érzem mind fizikailag, mind lelkileg. Az áldott állapot és a szülés területén elvesztettük természetes ösztöneinket. Dédanyáink nem jártak havonta ultrahangra, és a vizsgálatok eredményeire várva nem keltettek bennük annyi félelmet. Nem lettek depressziósak, ha nem követték a legújabb kismamadivatot. Úgy tűnik, mostanság egy nő életének minden természetes állapotát betegségként kezelik. Ez igaz a menstruációra, a PMS-re, a klimaxra. Terhes anyára nem lehet biztosítást kötni
A nők még a sok egészségkárosító divat – fedetlen derék, piercing, magas sarkú, hegyes orrú cipő – ellenére is tovább élnek. Persze lehet, hogy a felnövekvő nemzedéknél nem így lesz. Mindenesetre, ha megmarad továbbra is a nők szelídsége, béketűrése és azon képességük, hogy nem csak a tornaszőnyegen rugalmasabbak, hanem az élet megpróbáltatásaihoz is könynyebben alkalmazkodnak, akkor még sokáig „boldogíthatják” a férfiakat.
És persze szólnom kell férfiakról is.
Míg a férfiak kívülről csatáznak, a nők minden hónapban véráldozatot tesznek, és ez nem is olyan kellemetlen, míg el nem hitetik velünk, hogy ilyenkor büdösek és hisztisek vagyunk. Hasonlítunk a Holdhoz: változunk. Még nem volt mesterséges fény, a Hold ritmusának megfelelően éltek a nők. Segítették egymást, együtt nagy erőt képviseltek, és ma elképzelhetetlen összhangban éltek önmagukkal és a természettel.
Milyen érdekes: a férfiaknak vajon mért nem találtak ki hormonális fogamzásgátlót, még a XXI. században sem? Kényes téma, mert ha mi, nők rádöbbennünk, hogy kizárólag mi vagyunk a felelősek női bajainkért, kevesebb gyógyszert fogunk beszedni, és akkor nem leszünk a gyógyszergyártók prédája.
Mire egy kislány felnő, gyerekből nő lesz, szokások, konvenciók, társadalmi normák által kötött és irányított felnőtt válik belőle. Már nem önmagát látja a tükörben, hanem csak önmaga hibáit, hiszen mindenhol azzal szembesül, hogy vannak a tökéletesek és a földi halandók, akiknek akkor van esélye a boldogságra, ha olyanok lesznek, mint az egyébként elérhetetlen ideál. S mivel elérhetetlen, az ember örökké elégedetlen önmagával. Ez jó üzlet a szépségiparnak.
Van egyáltalán megoldás?
Amikor sikerül reggel mosolyogva ébrednünk, (így szépítve meg nemcsak magunkat, hanem mások napját is), már nem számít, hogy közben összefutnak a ráncok az arcunkon. Hozzánk tartoznak azok is, ahogy a kilóink, az ősz hajszálaink, a húsz- vagy nyolcvanéves testünk, éppúgy, mint jó vagy rossz napjaink. Ezek vagyunk mi.
A szépségideál koronként változik, de változtathatunk rajta magunk is! Persze könnyebb reggel kávézni, mint pl. tornázni, egyszerűbb kapszulákat bekapni, mint egy narancsot kifacsarni. A lényeg abban áll, hogy vállaljuk önmagunkat. Ha nem az elvárásokra figyelünk, előbb-utóbb ez válik elvárássá. Fontos, hogy tiszteljük magunkban a férfi oldalunkat, azt a kicsinyke jangot (férfi oldalunk), és szinte létszükségünk, hogy elfogadjuk minden férfiban a jint, a nőies oldalt, mert csak így kerek a világ. A közismert Tao-szimbólum, a világos mezőben látható kicsi fekete pont megmutatja, hogy a világon semmi sem tisztán jin és jang, minden ellentétes energiát is hordoz. A sötét és a világos egymásba fonódásának szimmetriája tárja elénk az ellentétek harmóniáját, ami csak akkor valósul meg, ha minden egy kicsit yang, egy kicsit yin. E kettősség magyarázza meg minden egyes élet különbözőségét, minden ember egyediségét. A modern genetika is alátámasztja ezt, hiszen a anyai jin és az apai jang kromoszómák egyedülálló kombinációt alkotnak a gyermekben. A szimbólum egyben jelzi a jin és a jang egymásra utaltságát – egyik sem létezhet a másik nélkül. A kettő állandóan kiegészíti egymást, s ha egyensúlyba vannak, az a harmónia jele. Ha több van valamelyikből, akkor kiegyensúlyozatlanság, betegség lép fel. Tudatosuljon bennünk, hogy nekünk is jár egy kis betegség, ami segít, hogy újra egésszé váljunk, persze, ha hagynak gyógyulni, amihez sokszor nem kell több, mint ágyban maradni és pihenni. 
Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!