Kevesebb az igazán súlyos bűncselekmény

Hisz a térfigyelő kamerákban Takács Gábor, a budapesti VIII. kerület, Józsefváros alpolgármestere. – Az ország első és legnagyobb térfigyelő kamerarendszerének, amely idén tízéves, a mérlege röviden: a kerületben 1998-ban 1100 prostituált „dolgozott”, ez a szám mára 30-40-re, az autólopásoké 300-ról 40-80-ra, a lakásbetöréseké és betöréses lopásoké a negyedére csökkent. A kamerák segítségével 11 ezer előállítás történt és 5000-nél több elfogás. Jelenleg 114 kameránk van. A kiépítés teljes költsége – a bevetési központtal együtt – meghaladta az egymilliárd forintot, évi működtetési költsége pedig 150 millió forint fölötti. Ezt Józsefváros önkormányzata és a Budapesti Rendőr-főkapitányság finanszírozza tulajdona hányadában. A befektetés megtérülni látszik: Józsefváros – a kamerarendszernek köszönhetően – a bűnügyi statisztikák utolsó helyéről Budapest legbiztonságosabb kerületei közé küzdötte magát. S fontos, hogy a jogkövető és a társadalmi elvárásoknak megfelelő értékrend szerint élő emberek jogait a térfigyelő rendszer semmiben nem korlátozza. Mindenütt, ahol e kamerák működnek, jól látható fegyelemfelhívó táblákat helyeztek el, és folyamatos a lakosság tájékoztatása. A komoly eredményeknek, a közbiztonság fokozásának köszönhetően kerületünk ingatlanjai felértékelődtek, és megkezdődtek a nagy értékű beruházások.
– A gyakorlati kutatások tapasztalata az: a leghatékonyabb a korai bűnmegelőzés – így Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese. – Egy kanadai vizsgálat szerint az ebbe befektetett minden egyes dollár később hét dollár megtakarítással jár a szociálpolitikai rendszerben a segélyeknél, vagy a büntető igazságszolgáltatásban a börtönök működtetésénél. Az iskolában már látható, melyik a problémás, kudarcos, „mellé járó” gyerek, akinek tán a családja is segítségre szorul; idejekorán be lehet avatkozni. Ám ez a módszer lassú és hosszú távú. A bűnözést gyorsan, látványosan csökkentő „zéró toleranciás” módszerekről, viszont rendre az derült ki, hogy nem lett tőlük kevesebb a bűnöző, sem a bűneset, csupán átterelődött máshová, máskorra. A brit kutatók azt igazolták, hogy a bekamerázott vagy járőrökkel sűrűn ellenőrzött körzetekben ugyan ritkult a bűnözés, de a környéken megnőtt; egyszerűen olyan terepet keresett a zsebes, a prostituált, a narkós, az utcai rabló, ahol kisebb a lebukás kockázata. Hazai a példa: amíg Budapest belvárosában, a Váci utcában nem szerelték fel a kamerákat, ott voltak a pénzváltók, azután áttelepültek a szélsőbb utcákba. Ha valahol több polgárőr, közterület-felügyelő, rendőr jelenik meg, ott is ugyanez történik; csökken a hajléktalanok, illegális árusok, zsebtolvajok, narkódílerek száma. Ha villamosokon sok az ellenőr vagy van kalauz, akkor nem a szerelvényen, hanem a megállóban és annak közelében zsebelik ki ugyanazok a tolvajok ugyanazokat a károsultakat, ugyanolyan eredménnyel. A mi vizsgálatunk 2000-ben azt példázta: időben a forgalomhoz igazodtak az alkalmi tolvajok; Budapest XXII. kerületében kezdték, ahol korán keltek és munkába indultak az emberek, azután jött a később ébredő IX. kerület és utoljára az V. kerület, ahol kevés a lakos és a zsebesek sértettei is zömmel a későn induló külföldi turisták. Ebből is sejlik: az ilyen cselekmények ellen nem a zár-lakat, nem a sok polgárőr vagy rendőr lenne a legjobb védekezés, hanem az, ha az utazóközönség tisztában lenne a zsebes észjárásával és vigyázna a saját holmijára.
S mi a helyzet az erőszakos bűncselekményekkel? Nem is értem, miért nem nézik meg az ezzel érvelők a statisztikát. Hisz’ abból kiderül, hogy stagnál a számuk, s az igazán súlyosaké csökken! 1999–2008 között a befejezett emberölések száma 244-ről 147-re, az emberölési kísérleteké 164-ről 145-re, az erőszakos közösüléseké 331-ről 214-re esett. A rablások száma 3167 volt, most 3128. Nőtt viszont a garázdaságok esetszáma 7706-ról 10 786-ra,
bő háromezerrel; jelzi ezt az iskolai és a futballerőszak elharapódzása is. Épp ezekkel nem boldogul a rendőrség, de az egész társadalom sem. A hivatalos személy elleni erőszak is több lett: 512-ről 632-re nőtt. A büntetési tételek emelése az ilyen ügyekben nem tartja vissza a tetteseket. Ahol megszűnt a halálbüntetés vagy átmenetileg felfüggeszették, netán visszaállt, ott ez nem mutatkozott meg az élet elleni cselekmények számában. Ezek és a testi sértések zöme is egymást ismerő emberek pillanatnyi személyes konfliktusa miatti. Sem az indulatból kést rántó részeg, sem a családi vita hevében a lábast a férje fején szétverő asszonyka nem fontolgatja a tette előtt, hogy ezért ugyan hány évet is kaphat. A garázdák többnyire csoportosan követik el tettüket, ők sem mérlegelnek, kivált a fiatalok, akik „viszik egymást”, s nem veszik számításba, ha 1-től 5 évig terjedő helyett 2-től 8 évig terjedő börtön várja őket. A hidegfejűbb rablók sem, mert előtte mindig azt hiszik: őket úgysem fogják el. A legjobb megelőzés: minden tettest mielőbb elkapni. Nincs kriminológus, aki ne azt mondaná, ami a fő tapasztalatunk: rövid távon a rendőri professzionalizmus és a biztos lebukás a leghatékonyabb visszatartó erő. A másik, hosszabb távon az idő és a segítő beavatkozás működő rendszere. A statisztika és a bűnözői karrierek vizsgálata szerint a bűnelkövetés 14-től 28 éves korig nő, azután csökken. A fiatalok többségének idővel benő a „feje lágya”. Kilépnek a rizikós életkorból; megnő az idő két bűncselekményük között, s amikor családot alapítanak, a zömük életmódot vált, beilleszkedik. És a harmadik a szabályozás, mert ahol szigorítják a fegyvertartást, mint Ausztráliában, ott csökken a fegyverrel elkövetett élet elleni cselekmények száma.
(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!