Miért nem büntetik meg a válság okozóit?

A szocialista (illetve csak annak nevezett) rendszer bukásának indítéka az akkor kimutatható, a rendszeren belül keletkezett válság volt. Ha azonban összevetjük azt a válságot ezzel a válsággal, ami most tombol, fölmerül a kérdés: ha az a válság egy rendszer bukását eredményezte, akkor ezt miért kezelik úgy, mint egy – ilyen szempontból – elhanyagolható apróságot, mert ez méreteiben, kártételében már felér egy világháborús pusztítással.
De fölmerül más kérdés is. Hogyan lehetséges, hogy azok közül a beazonosítható személyek közül, akik ennek a válságnak az okozói voltak, még a mai napig sincs egy sem börtönben, vagyonukat nem kobozták el a válság enyhítésére? (Mint tudjuk, a második világháború okozóit, és azok kiszolgálóit súlyosan megbüntették). Hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek most tanácsokat osztogatnak a válság megoldásával kapcsolatban? Ezek a tanácsok igen veszélyesek.
Azok, akik eddig kizsigerelték, vagyonuktól, egzisztenciájuktól, megélhetésüktől megfosztották a nekik kiszolgáltatott embereket, most tanácsaikkal újabb sarcot vetnének ki a gazdaság „megsegítése” címén. A bankok megsegítése például ezt a célt szolgálja, mert a finanszírozás ürügyén a bankok az állam által az állampolgároktól elvont összegeket üzleti haszonnal adják kölcsön. Ezzel szemben nem tapasztalni olyan megoldást, amikor a gazdagok áldoznának vagyonukból a válság kárai-nak enyhítésére. Állami segítséggel tovább folyik a szegények megnyomorítása, a nyomorgók reménytelen mélynyomorban tartása.
A pártok nemhogy összefognának, de kihasználva ezt a nyomorúságos helyzetet, saját magukat ajánlgatják, mint megoldást, mindenféle konkrét válságkezelő megoldásként. Nem veszik észre, hogy a válság kezelésének megoldása közös ügy, és nem oldódik meg az ilyen, vagy olyan párt hatalomra jutásától.
A csődöt mondott neoliberális (szerintem ultraliberális) politikát tovább erőltetik. Biztosan ki lehet jelenteni, hogy a politikusok most készítik elő a következő – és ennél lényegesen nagyobb és előbb jelentkező – világválságot. Hacsak a megnyomorítottak elkeseredett lázadása valami szörnyű megoldást nem fog találni. A válság megoldása és egy új – a társadalom egésze által elfogadható – világ megteremtése helyett az ultraliberalizmus a változatlan (vagy csak kis változtatással „megújított”) kapitalizmus megmentésén munkálkodik, karöltve a politikusokkal és a kormányokkal. Pedig a válság bebizonyította, hogy már nem lehet úgy részesülni a megtermelt javakból, hogy a társadalom egy törpe kisebbsége a sokszorosát veszi ki magának, mint amire tevékenyégének társadalmi hasznosság alapján megilletné. Nem vagyok jós, de a kapitalizmus egoizmusa, mindent megrontó kapzsisága sok jót nem sejtet. Ezt a mostani válság előidézése és kezelése is bizonyította.
Salga István, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!