„Magyarország a magyaroké, Magyarország a magyarokra tartozik” –
közölte amerikai látogatása summázataként látható elégedettséggel Orbán
Viktor, s csak helyeselni lehet. Miként ama megállapítását is, hogy
Amerika azt a kormányt tekinti partnerének, amilyen a magyaroknak van
vagy lesz. Hogy úgy van! – örvendezhetünk, bár kissé értetlenkedve
azon, hogy akkor mi értelme volt eláztatni Amerikában azt a kormányt,
amelyik jelenleg van nekünk.

Merthogy ezt tette a Fidesz elnöke, erről árulkodtak ottani megnyilatkozásai hazánk „leszakadásáról”, meg az orosz befolyás „hibernált” érvényesítőinek „kifagyasztásáról”. Vélhetően eme véleményét próbálta rátukmálni tárgyalópartnereire, akik viszont ezek szerint értésére adták, hogy legyen ez a magyarok gondja. Ezért aligha volt érdemes vállalni a fáradságos atlanti utat.
Ezúttal a messzire ment emberre áll a mondás, hogy azt mond, amit akar, ám manapság – az elektronikus hírközlés világában – ez már hiábavaló erőlködés, bár például egyik washingtoni beszélgetőpartnere, a magyarokat és politikusaikat jól ismerő Lantos képviselő nem bízta a hozzá messziről jött emberre eszmecseréjük tálalását. Talán hallott valamit az Orbán–Sarkozy-találkozóról. Viszont megtudhatta, hogy ő sem mondhatja meg Orbánnak, hogyan kell gondolkodni valamely ügyről: lévén szó a Magyar Gárdáról, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnökét nyilván örömmel töltötte el, hogy lehet arról másként (nagyon másként?) is gondolkodni, mint ő – és az újnyilas sereggel címoldalán foglalkozó New York Times tanúsága szerint – Amerikában a túlnyomó többség teszi.
Amúgy az is elgondolkoztató, hogy az ellenzéki vezér fontosnak tartotta tudatni: Amerika bárkit elfogad partnerének, tehát akár őt is. Ez olyan volt, mint a színházi „félre”: ha úgy adódik, belém kell törődniük. A jelek, legalábbis washingtoni fogadtatásának szintje azonban nem arra vall, hogy ez a kilátás boldoggá tette volna azokat, akik – a kormányzat velünk foglalkozó tisztségviselőiként – fogadták a látogatót. Ők többnyire ugyanazok, akik öt-hat esztendeje látványosan megorroltak erre a politikusra, ki gyaníthatóan Canossát ment járni Washingtonba. Hogy milyen sikerrel, majd eldönti az idő, bár éppen a látogató által levont tanulság árulkodik arról, hogy az történetesen másik birodalom volt, amelynek központjába érdemes (és szokás) volt panaszt tenni a hazai állapotokra. S mivel a vendég pontosan erre az újjáéledő keleti birodalomra hívta fel figyelmüket, nem volnék meglepve, ha kicsit értetlenkedtek. De hát Washingtonban naponta jönnek a világ minden – számukra tagadhatatlanul érdekesebb – tájáról, s Lantos tapintatosan nem tette hozzá, hogy érdekesebb látogatók is.A. J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!