Érzelmi függőségeink rabságában

Amikor a nők nem tudnak megbirkózni a jó háziasszony, az érzéki feleség és a szerető anya komplex szerepével, a feladatok már elviselhetetlennek tűnnek, egy részük alkohol, gyógyszer vagy más, eleinte segítségnek tűnő szenvedély rabságába menekül. A leggyakoribb kiváltó ok: az önértékelési zavar, a szexuá-lis tapasztalatlanság. A szorongás, a lehangoltság, a bűntudat, az üresség, a reménytelenség tartós érzése egyfajta űrt képez belül, amelyet kémiai anyag vagy szenvedélyszerű viselkedés könnyen kitölt.
A függőség meghatározása nagyon egyszerű: olyasvalami, amit a személy nem tud abbahagyni. Ha érzelmi állapotát képtelen kézben tartani, akkor biztosan függ tőle. Én függő vagyok, te függő vagy – gyűljünk össze és érintsük össze függőségeinket. Bármilyen viccesen hangzik is, ez nem esik messze a valóságtól. Ráhangolódtunk bizonyos érzelmek hullámhosszára, így hatókörünkbe vonzzuk a hasonló gondolkodású, frekvenciájú embereket. Azokat szeretjük, akik hajlandóak velünk osztozni érzelmi szükségleteinken, érzéseinken. Vegyileg megszüntethetjük a függőségeinket e megállapodásoktól, azonban az ember számára ez kényelmetlen lelkiállapot, mivel bizonyítékokat keres az életében, ami igazolja, hogy helyesen cselekszik, és ezeket a bizonyítékokat mindig azoknál az embereknél találja meg, akikkel azokat a bizonyos megállapodásokat kötötte.
A függőségeket nehéz megszüntetni, ez teszi őket függőséggé. Úgy váltak függőséggé ezek az érzelmek, hogy folyamatosan próbáltuk a kezdeti élményt újra előidézni. A szex, a szimpátia vagy a hatalom első élménye nem függőség. E mámor újra és újra hajszolása az, ami függőséggé teszi.
Mi a helyzet különböző függőségeinkkel, az evéssel, a szexszel, az alkohollal, a heroinnal? Mindegyikük különböző vegyi anyagokat termel az agyban. Az emberek azon igyekeznek, hogy izgassák az agy élvezeti központját – márpedig az agyat nem erre találták ki, hanem arra, hogy új álmokat, új valóságokat álmodjon meg, hogy aztán átvigye őket a megnyilvánulásba és megtapasztalja azt az első, érzelmekkel teli pillanatot…

Stressz és test
A tudomány ma már tudja, hogy a hipotalamusz idegpeptideket termel, és ezek az idegpeptidek erős vegyszerek. Például kísérleti állatok agyának bizonyos részein, ahol ezeket az idegpeptideket termeli, elektródákat helyeztek el. Aztán megtanították az állatokat, hogy egy kar lenyomásával hozzájussanak a vegyszerekhez, az idegpeptidekhez. Az éhség, a szex, a szomjúság és az alvásigény kielégítése helyett a kísérleti állat inkább az idegpeptid-adagot választotta. Elérte a fizikai végkimerülési pontot és összeesett, mielőtt fizikai igényeit kielégítette volna. Ez az, amit a stressz
tesz a testünkkel. Életünk folyamán annyira hozzászokunk a stresszhez, hogy nem tudjuk munkánkat otthagyni, annak ellenére, hogy már nem szolgál minket. Nem tudjuk otthagyni a párkapcsolatunkat, pedig már nem szolgál minket. Képtelenek vagyunk meghozni bizonyos szükséges döntéseket, mert az ingerek és a reakciók vegyi anyagokat termelnek, amik beszűkítik döntéshozó képességünket. Semmiben sem különbözünk a kutyáktól, melyek a kisebb homloklebenyük miatt szintén nem képesek döntéseket hozni.
Hogyan szüntessük meg ezeket a függőségeket?
A cél az, hogy kifejlesszük a szándékosság képességét, és megtanuljuk, hogyan váljunk szándékos, tudatos emberré aki, teremteni képes. E játék egyetlen célja: a gondolat révén vegyileg felkészítjük testünket a tapasztalatra. Ám, ha testünket vegyileg folyton ugyanazon gondolatokra, ugyanazon tapasztalatokra készítjük fel, sosem fejlődünk mint emberi lények. Ha ismertté tesszük az ismeretlent, akkor valami olyasmit tapasztalunk meg, amiben még sosem volt részünk. Az „ugyanaz a régi, ugyanaz a régi” a „mindig új, mindig új” hozzáállássá válik.

Változással, fejlődéssel megszüntetjük a függőségeket
Az új érzelmek annyira bámulatosak, kielégítőek, oly zamatosak és érzékien buják lesznek, hogy a régiek poros középiskolai évkönyvnek tűnnek, amelyek mára egy elfelejtett könyvespolcra kerültek. A biológia legfrissebb felfedezései támogatják ezt a változást. Vannak bizonyítékok arra, hogy amikor az ember vagy a kísérleti állat rászokott a drogra (nikotin, alkohol, kokain, heroin), egy dolog közös minden tesztelt alanyban: leáll az új agysejtek termelődése. Amikor az alanyok többé nem élnek a droggal, ismét megindul az új agysejtek növekedése. Bárki képes arra, hogy teljesen felépüljön, eldöntse, mit akar, hogy új jövőképet, új agyat, új személyiséget hozzon létre magának.
Törekednünk kell a tudásra, s nem megengedni, hogy függőségeink ebbe beleszóljanak. Ha meg tudjuk ezt tenni, meg fogjuk nyilvánítani a tudást a valóságban, és testünk új módokon, új kémiával, új hologramokkal megtapasztalja a gondolatok másféleségét, túlszárnyalva legmerészebb álmainkat.
E témában március 21-én egész napos szemináriumot szervez az EzVanKiadó. Részletek és jelentkezés: www.ezvankiado.hu-n
Testi-lelki méregtelenítés  csoportok: www.lebojt.hu
Mindenki számára van remény, a legkisebb függőségektől a legnagyobbakig. Ahogy a buddhisták mondják: a vágytalanság állapota elérhető. Amikor rádöbbenünk, hogy nem történnek velünk életünk során számunkra haszontalan dolgok, se jó, se rossz, akkor a derű alapállapotában tölthetünk egyre több időt csokoládé, alkohol, drogok és főleg szenvedés nélkül.
Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!