A skót labdarúgó-bajnokságban igencsak dobog egy szív, méghozzá az edinburgh-i Hearts csapatáé, amelyben két magyar is található: a már sikeredzőnek kikiáltott László Csaba, és a kapuban az egykori debreceni válogatott, Balogh János.
A dobogás pedig azt jelenti, hogy a nem tehetős, Szíveknek nevezett
klub fantasztikus teljesítményt nyújt mostanság a 12 csapatos skót
bajnokságban, és sorozatban nyeri a mérkőzéseket. Jelenleg a két nagy,
a Celtic és a Rangers mögött a harmadik helyen áll, méghozzá
megnyugtató ötpontos előnnyel a negyedik helyen található, nagy rivális
Dundee csapata előtt. Balogh először kölcsönjátékosként utazott
Skóciába, de védéseinek köszönhetően megvásárolták a Debrecentől.
Nagyon dobog a szíve?
– Minden mérkőzés előtt bizony igencsak ki akar ugrani a mellemből, de ez nem véletlen, így van ezzel minden csapattársam, mert László Csaba egy olyan kollektívát kovácsolt össze, amióta itt van, hogy nemcsak a csapatért, hanem egymásért is küzdünk.
Nehéz volt hozzászokni a skót bajnokság iramához?
– Nagyjából hasonló a tempó, mint az angol bajnokságban, de a színvonal valamivel alatta van, ami nem csoda, hiszen minden tehetséget Skóciából is Angliába csábítanak.
Nehéz volt megszokni a skóciai életformát?
– A bal oldali közlekedést volt a legnehezebb elsajátítani, de a skót életformából meg kell, hogy mondjam, keveset ismerek, mert a napjaim az edzéssel, a mérkőzésekre való készüléssel és a mecscsekkel vannak kitöltve.
Mi volt a cél a csapat előtt?
– Amikor idekerültem, nem én voltam az első számú kapus, ám szerencsémre lehetőséget kaptam, és ezzel élni is tudtam. Ami meg a konkrét kérdést illeti, a tavalyi szezon nem úgy sikerült a Heartsnek, ahogy várták, csak a nyolcadik helyen végeztek. A mostani szereplésünk ahhoz képest szárnyalást jelent, mert ha minden így marad, akkor a nemzetközi kupaszereplés is elérhető lesz, ebben az a nagy dolog, hogy a szezon előtt a klub néhány tehetséges játékosát eladta. Ezért a drukkerek sze rint már az is nagy dolog lenne, ha meg tudnánk ismételni ebben az idényben is ezt a helyezést.
Ennél jóval előbbre járnak! Mit szólnak ehhez a szurkolók?
– Ugrásszerűen megnőtt a nézőszámunk, jóval tízezer fölöttire, és már versben skandálják László Csaba nevét.
Azért némi kritikai hangokat is lehet hallani, hogy kevés gólt rúgnak.
– Ilyen a csapat stílusa, vagyis ha egyet vagy kettőt rúgunk csak, akkor is nyerünk, és ez a lényeg.
Milyen a kapcsolata az edzőjével, és milyen a kapcsolata a mesternek a többi játékossal?
– Az, hogy mindketten magyarok vagyunk, összekötő kapocs, de megvan közöttünk az a pár lépés távolság, amely egy edző és a játékos között természetszerűleg adott. A többiek is imádják, mert úgy tudja fanatizálni a csapatot, hogy mindenki szinte erőn felül teljesít. Egy adalékot hadd mondjak, Magyarországon sokan azon gondolkodtak, miként jutott a skót kispadhoz László Csaba. Itt tudtam meg, hogy annak idején, amikor a Ferencváros edzője volt, a két csapat, a mostani és a Ferencváros az UEFA Kupában egymással került szembe, és akkor a Fradi itt, Edinburgh-ben is nyerni tudott, már akkor szóba került, hogy legyen a Szíveknek az edzője.
A magyar újságok sokat cikkeztek mostanában arról, hogy a temperamentumos tréner összetűzésbe került egy skót edzőtársával.
– Az egész fel lett fújva, főleg itt Skóciában. Egy meccs izgalma alatt sokszor az ember nem tudja kontrollálni az érzéseit, de nem volt olyan szintű ez a trénerek közötti szóváltás, ahogy az tálalva lett. Azért van némi pikantériája a dolognak, az az edző, aki Lászlóval szóváltásba keveredett, korábban a mi csapatunk mestere volt, vele „érték el” azt a nyolcadik helyet!
Hány forduló van még hátra?
– Tíz mérkőzés vár még ránk.
Eddig hány meccsen állt a kapuban?
– 18 alkalommal védtem a Szívek együttesében.
Ebben az évben végleg megvásárolta a skót csapat a játékjogát. Meddig szól a szerződése?
– Még három évig.
(fluck)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!