A Fidesz elnökénél a „nem” beszél, az „igen” hallgat. „Bölcs”
megfontolásból. S régóta. Bírálói állandóan azt kérik rajta számon,
hogy teregesse ki a kártyáit (majd bolond lesz!) és adjon programot.

Ennek alapján döntsön a jó nép. Nem, nem! A konkrét program lebegtetése fő politikai taktikájuk a választásig. Egyébként pedig a naiv, programot sürgetők számára most Orbán kijelentette: program akkor lesz, ha hatalomra jutottunk. Évek óta ez volt a legvilágosabb mondata. De ez akkor sem olyan lesz, amilyet gondolnánk. Egy program lesz, amelyet vagy betartanak, vagy nem. A mindennapos konstellációk szerint. Mert ha hatalomra kerülnek – ismét – dűtenek-borítanak. (Lásd 1998–2002). Most még vadabbul, mert a közeg mára „élesebb” lett! (Válságok, gárdák, miegyéb!)
Gyurcsány Ferenc mondta a minap, hogy Orbán szája nagyobb, mint a képessége. Hozzátenném: ezen belül súlyosan farizeus is. A farizeus ember önképe szerint törvénytisztelőnek mutatkozik „a zemberek” előtt. Bár – legbelül – valószínű, hogy úgy gondolja: farizeuskodni kell, mert ha nem, ebben a mai életben másként nem ragadhatja fülön a hízott disznót. Tehát hazudik magának is. „Ez a léthazugság – mondja Hamvas Béla – a legveszedelmesebb. Több mint bűn: ez ontológiai korrupció.” A független gondolkodás lezüllése, megvesztegetése. Ez tudatos elfogultság, és ez a farizeusság menthetetlen. Ráadásul ebben a farizeusságban támogatják őt az egyházak is. Farizeus módon. „Kerek ez”!
Sajnos, az állandó tetszeni akarás elsorvasztja a szellemet. Csak ezzel magyarázható – neki is és alvezéreinek is – a március 15-i „forradalom kell” – elszólása. (Forradalom és EU-tagság!) Vásott, akarnok gyermekek játéka a tűzzel. Csak meg ne égessék magukat!
Orbán Viktor képességei között sok jó is van. Szívóssága, taktikai készsége. Milyen jó lenne ezeket a nemzet igazi érdekei szolgálatába állítani. S milyen kár, hogy naponta cseréli, s vad ötletekkel tarkítja (őrjíti) munkatársait s híveit is. Ezek végén mindig egy dolog áll: a hatalom megszerzésének türelmetlen, mindenáron való megragadása, ennek tökön paszulyon való akarása. Jellemző volt erre pl. az „évértékelésen” mondottak Amiket egy szűk réteg – az őt támogató elit –  a helyére tesz. Magában. Ők pontosan tudják, hogy a Vezér nem egy Kossuth Lajos, de – ha uralomra kerül (amit minimum ezer évre tervez), akkor nekik stallum szempontjából jó, sőt, jobb lesz! Ülnek tehát, hallgatják a szónok rossz magyarsággal tarkított felolvasását és tapsikolnak neki.
Vagy itt volt a március 15-i (ugyancsak felolvasott) orációja. Hallgatom, hallgatom, s annyira lenyűgöz, hogy elfelejtem érteni. Midig így járok, ha valamit várok tőle, „mesterien” lebeszél, „bravúrosan” ellenérzést kelt. Semmiért nehéz lelkesedni. Mikor vége lett a felolvasásnak, beült a kocsijába. S az ész kétségbeesetten nézett utána.
Orbán Viktor tehát keveri a politikai lekvárt, mint ama (H. B.) regényében a fondetrensek, aki 50% mézet 50% szarral kevernek össze. (Elnézést a triviális szóért). Ezért sem lesz tiszta soha az ő országlása. Egy esetben lesz sikeres: ha majd a lőcs kivirít. Ám, a kétszer bukott miniszterelnök képessége, és a baloldal bávasága – esetleg – még ezt a lőcsöt is kivirágoztatja. Derűs évek elé nézünk.
Négyessy Lajos, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!