Meryl Streep zavarba jön hírnevétől

l Milyen érzés volt BAFTA- és Oscar-díj- jelölést kapni a szerepért, majd Kate Winslettel versenyezni a díjért?
− Kate Winslet nagyszerű, és örülök, hogy nem három filmben szerepelt idén.
l Milyen volt ilyen kevés sminkkel forgatni? Reggel gyorsabban elkészült?
− Rengeteg smink volt rajtam, hogy idősebbnek tűnjek! [nevet] Minden reggel órákig sminkeltek! Komolyra fordítva a szót, nagyon felszabadító érzés volt. Mindentől megszabadultunk, amire általában a nők naponta több órát fordítanak. Nem kellett aggódni a hajunk, az arcunk miatt vagy, hogy rendezett-e a külsőnk. A külsőségek eltűntek és csak a színészi alakítás maradt. Valószínűleg gyakrabban kellene így lennünk. Felszabadító és lélekemelő érzés, ha szabad ezt a kifejezést használnom.
l Sokszor előfordul, hogy színésztársai a munkássága alapján ítélik meg? Ha igen, mit tesz ellene?
− Zavarba jövök magamtól, attól, aminek mondanak. Munka közben ez az érzés azonban elpárolog. A színészek szeretnek megszabadulni minden oda nem illő gondolattól munka közben, így hamar túllépünk az ilyesmiken.
l A gyerekszínészekkel milyen volt a kapcsolata? Gondolom őket nem hozta zavarba túlzott mértékben a hírneve?
− Így igaz. A gyerekeket nem nyűgözte le semmi, de folyamatosan Az ördög Pradát visel című filmről akartak beszélni. Mindannyian látták, de én nem szerettem volna beszélni róla [nevet].
l Végzett kutatást a szereppel kapcsolatban?
− A Szeretet Nővérei rend visszavonult apácáival volt néhány csodálatos beszélgetésem. Az egyikükről, John Patrick Shanley rendező első osztályos tanítójáról lett James nővér mintázva. Hetvenegy éves, és amellett, hogy rengeteget tanultam tőle, felszabadultsága rendkívüli ihletet adott a szerephez. Csodás élmény volt ellátogatni az otthonba és elkölteni néhány ebédet együtt. A lakók többsége hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes éveiben volt. Nem tudom, hány idősek otthonában járt már, általában nem túl vidám helyek. Azonban ebben az otthonban boldog emberek éltek. És a családjukkal voltak. Mindenki aktívan részt vett a munkában, egyáltalán nem tipikus nyugdíjasok voltak. A nővérek még mindig gyerekeket tanítottak, elhunytak hozzátartozóit látogatták. Igazán ösztönző volt.
l Elképesztően sok különleges nőt alakított már karrierje során. Van olyan szerep, amelyet szívesen eljátszana ismét? Vállalná valamelyik nő szerepét a valóságban?
− Nem igazán foglalkoztam a szerepek ismételt eljátszásának gondolatával, de szó esett a Mamma Mia! folytatásáról [szemöldökét megemelve nevet]. Szóval lehet, hogy ismét el kell viselniük. És, hogy melyik lennék a valóságban? Szerintem mindegyik. Ott vagyok mindben, ha valaki közelebbről megnézi. Minden szerepben megtalálhatóak vagyunk, amit eljátszunk.
l Ki ösztönözte a leginkább?
− Számos nagyszerű tanárom volt, de a legnagyobb benyomást a női tanáraim tették rám. Okos és érdekes nők voltak egytől egyig. Én még akkor jártam iskolába, amikor az okos, tanult és ambiciózus nőkből ápolónők, tanárok, hajszalon-tulajdonosok, vagy esetleg újságírók lehettek, de többre nem vihették. Amikor én gyerek voltam, a nők csak eddig juthattak a ranglétrán, és e korlátok miatt rendkívüli tanáraim voltam. Ezek a tanárnők ma vállalatokat vezetnének vagy ügyvédek lennének.
l Van valami jó tanácsa jövőbeli Oscar-díj- nyerteseknek?
− Feltételezve, hogy én nem tartozom már ebbe a csoportba? Nincs sok mondanivalóm. Az ember magánkívül van, amikor a nevét kimondja a konferanszié. Mindenki bolondot csinál magából a maga módján, és a legjobban azok szórakoznak, akik otthon ülnek a kanapén és ezt nézik. Nehéz az érzelmeinket kordába tartani.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!