Máté Gábor: erőm teljében vagyok

l Mi a jelentősége ön számára a Kossuth-díjnak?
– Elég sok mindent csináltam, és ennek volt is valami látszata. És miután jó néhányan kapnak Kossuth-díjat, ezért előbb-utóbb feltűnik, ha az ember nem kapja meg. Én még olyan korban lettem színész, amikor az ilyen kitüntetések egy pálya csúcsát jelentették. Ugyanakkor azt érzem, hogy erőm teljében vagyok, egyáltalán nem gondolom, hogy ez a díj a pályám lefelé szálló ágát mutatná.
l A mostani gazdasági helyzet nyilván nem kedvez a színházaknak, mind több a néhány szereplős, egy díszletben játszható, viszonylag olcsón kiállítható bulvárdarab.
– A Katona József Színházban az utolsó pillanatig ki fogunk tartani, semmiképpen nem hódolunk be ennek az irányzatnak.
l Lehet, hogy az előadó-művészeti törvény miatt most kicsit több támogatás jut a színházaknak, de összességében kevesebb a pénzük, hiszen, ha évről évre általában ugyanannyit kapnak, az az infláció miatt valójában mindig jelentős csökkenést eredményez.
– Még mindig nem tudjuk, hogy az előadó-művészeti törvény mennyi pluszt hoz a színházak számára. A törvény a nézőszámmal arányos támogatást preferálja, a nézőszám hajszolása viszont a kommersznek kedvez. 
l Már eddig is kevesebb bemutatót tudtak tartani a színházak, társulatokat kellett megcsonkítani, és például jelmezkészítő műhelyeket bezárni. 
– Hogy most mi következik, azt végképp nem láthatjuk előre, mert a fővárosnak megint nem szavazták meg a költségvetését. Ez azt jelenti, hogy a budapesti színházaknak sincs költségvetésük. Vagyis nem tudjuk, mekkora összegből gazdálkodhatunk, emiatt szerződéseket sem köthetünk, és persze meglehetősen nehéz így megtervezni a következő évadot. Aki a mai világban azt meri állítani, hogy a tavalyihoz képest végül nem kapnak kevesebbet a színházak, az szerintem felelőtlen.
l A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyetteseként mit mondhat ilyen helyzetben a diákoknak? Az elmúlt években sokan nem tudtak közülük elhelyezkedni. Most jobb a helyzet?
– Nem vagyok túl optimista. Már vannak, akiknek jutott szerződés, de a végzősök jelentős részének még nincs munkahelye.
l Éppen A hős és a csokoládékatonát rendezi. Nem nagyon szoktak mostanában Bernard Shaw-darabokat játszani.
– Engem éppen az érdekelt, hogyan lehet ma Bernard Shaw-t játszani. Szeretem a darabjait,
minden évben elolvasok közülük egyet. És Fodor Géza dramaturg – aki sajnos meghalt –, különösen kedvelte ezt a művet, régóta szerette volna, ha bemutatjuk. Még vele készítettük elő a szöveget. Balkáni zenét használunk majd hozzá, mivel a szerb-bolgár határon játszódik, háború idején. A balkáni háborúról, mióta Shaw megírta a darabot, nekünk több tapasztalatunk van.
l Egy olyan mérnököt játszik a Barbárok című, Ascher Tamás által a közelmúltban színpadra állított, nagy sikerű előadásban, aki képtelen megvalósítani a terveit a letargiával teli, posványos környezetben, ami sok tekintetben az ország jelképe is lehet.
– Ez kétségtelen, Gorkij remek alakokat írt, igencsak ráismerhetünk a mai emberekre, és arra az állóvízre, amiből nehéz kikecmeregni.
l Lát rá esélyt?
– Muszáj, hogy legyen esély.
l Mi a következő munkája?
– A volt osztályommal minden nyáron létrehozunk Zsámbékon egy produkciót, amelyiknek a középpontjában az egyik színész áll. Ezúttal Kovács Patrícia életét járjuk körül. Tesszük a dolgunkat. Azt hiszem, úgy lehet kimászni a gödörből, hogy mindenki csinálja a dolgát.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!