Madarassy Pál
– Gratulálunk! Ami azt illeti, ez sem akármilyen sport… Akárcsak a sakk. Hogy edz?
– Úgy, hogy gondolkodom! S Riót látni a Füles lap által félig szponzorálva, fantasztikus dolog! Egyébként számomra a rejtvényfejtés inkább hobbi, mint sport, heti egy-két órát foglalkozom vele. Úgy vettem észre, hogy a szórejtvényekben a lányok szerepelnek jobban, a logikaiakban meg talán a fiúk… Úgy 26 éves korom óta foglalkozom logikai rejtvényekkel. Többezerféle van ebből. A kombinatív tudásunkat mérjük össze – így a végeredményt nem befolyásolják nyelvi és kulturális különbségek. A zseniségtől távol állok, de a számoktól nem: diákkoromban a Fazekas Gimnáziumba jártam matektagozatra, s az a szó legszorosabb értelmében jó iskola volt – ehhez is… Matematikus viszont nem akartam lenni – az túl elméletinek tűnt a számomra. A magyar válogatottnak évek óta tagja vagyok, a többiek a csapatban: István György, a Rejtvényfejtők Országos Egyesületének elnöke, akinek már van ezüstérme; a nálam éppen tíz évvel fiatalabb, 21 esztendős Horváth Zoltán, akinek viszont még van ideje bőven; Kerek Anita – ő ezúttal összekötötte a versenyt a magánélettel, mert párjával a nászútjukat is Rióban töltötték; a csapatkapitány pedig ki lehetne más, mint Erős Zoltán, a Füles főszerkesztője. A csapat már többször volt bronzérmes – ezúttal a 8. helyen végeztünk. Amúgy a következő rejtvényfejtő-világbajnokság jövőre Litvániában lesz, s erre is benevezek, hiszen nagyon jó játék, kitűnő, izgalmas móka az egész, ám a „cím” megvédésének az esélye minimális, hiszen rengetegen vagyunk közel egyforma jók, gyorsak, trükkösek. Erre élő bizonyíték: a verseny második napja után a 9. helyen álltam, de a rájátszás elődöntőjéből már negyedikként jutottam tovább az 5 fős döntőbe a nézők, szurkolók gyűrűjében. A verseny egyébként jól is közvetíthető!
– Két éve Brüsszelben él…
– Így igaz, az Európai Unió Csalásellenes Hivatalában (OLAF) dolgozom stratégiai elemzőként egy nemzetközi csapatban, ahol rajtam kívül még vagy másfél száz elemző és kétszáz nyomozó is működik. Brüsszel igen élhető város, a francia és a flamand ajkú belgákon kívül sok az arab, s persze mindenfajta európai náció – immár 27 tagállamból, így mindenki belakja, de senki sem sajátítja ki a maga számára. A lakóövezet összeér a hivatalival: mi például három percre élünk az irodámtól. Az egyik nővérem, Mari szerint – ő is tájfutó, akárcsak Ani, a másik – az EU-ban egy hivatalban „unatkozom”, ezért sokat tudok a rejtvényekkel foglalkozni. Ami azt illeti: nem unatkozom. Nagyon érdekes a munka, még szívesen csinálnám néhány évig. Kata, a barátnőm is itt van velem, bébiszitterkedik, tanul. Egy idő után reményeink szerint majd a magunk számára bébiszitterkedik… Mindenesetre akkor igyekszünk majd haza, ha a gyermekünk óvodás-iskolás korú lesz, hogy mindenképpen otthoni, magyar intézménybe járjon…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!