Jövő szombaton Albániában lép pályára a magyar labdarúgó-válogatott a világbajnoki selejtezősorozat tavaszi nyitányán. Ezt követően Budapesten a máltaiakat fogadja nemzeti együttesünk.

Csapatunk hosszú-hosszú évek óta nem állt olyan jó helyen, mint jelenleg, hiszen Dánia mögött a második helyről vág bele a folytatásba. Sokan bizonyára úgy gondolják, hogy két könnyű meccs vár a mieinkre. Ez nem így van, mert ma már senkit sem szabad alábecsülni. Erre jó példa, hogy az albánok Tiranában a portugálokkal és a svédekkel is döntetlent értek el. A máltaiak pedig nemegyszer fricskázták már meg a legjobbakat, erről nekünk is lenne mesélni valónk, hiszen kikaptunk nem olyan régen a szigetországban, és ezt követően került sor arra, hogy átalakítsák az egész magyar válogatottat. A fazonalakítás azóta is tart, és a soron következő feladatokról az új technikai igazgatót, a korábbi hatszoros válogatott, többszörös magyar bajnok labdarúgót, Szekeres Tamást kérdeztük.

Hogyan látja csoportunk esélyeit?
– Albániával kezdünk, ahol ugyan sztárjátékosok nincsenek, de az elért eredményeik figyelmeztetőek, mert a svédek és a portugálok is úgy tűnik, kicsit könnyedén vették az ellenük vívott meccset, és ez pontjaikba került. Fegyelmezett, hátul jól záró védelemmel rendelkeznek, amelyek az eddigi tapasztalatok alapján nemigen hibáznak.
Személyesen is látták az albánokat játszani?
– Voltak kint megfigyelőink, de minden vb-selejtező meccsükről van videofelvételünk, amelyet a szakvezetés többször is megtekintett. Én pedig nemrég kint voltam megnézni, hogy milyen körülmények várják majd válogatottunkat az ottani meccsen.
Mikortól lesz együtt a keret?
– Hétfőtől Gödön készülünk, és pénteken utazunk majd Albániába.
Ön a magyar válogatott új technikai igazgatója. Mikor és hogyan ismerkedett meg a labdarúgással?
– Nyolcéves koromban a Fradiban kezdtem, mert az egész család megszállott zöld-fehér drukker volt, s 18 és fél évesen, 1991-ben Nyilasi Tibornál játszottam először az NB I-ben. 94-ben pedig Szombathelyen, a szlovénok ellen mutatkoztam be a válogatottban.
Mire büszke pályafutásában?
– A négy bajnoki címemre, amelyből kettőt a Fradival, kettőt a MTK-val nyertem, s természetesen arra, hogy válogatott lehettem. S amire külön büszke vagyok, hogy én vagyok az a játékos, aki idehaza a legtöbb kupagyőzelemmel rendelkezik, hiszen hét alkalommal voltam a győztes csapat tagja itthon, egyszer pedig Norvégiában.
Melyik poszton szeretett a legjobban játszani?
 – A bal oldali belső védő szerepé-ben éreztem a legjobban magamat.
Elég sok klubban megfordult pályafutása során, legutóbb Norvégiában szerepelt, ahol kupagyőztes lett. Azon kevés magyar szakember közé tartozik, aki jól ismeri a skandináv labdarúgást, nos ránk a csoportban két ilyen együttes is vár, a dánoké és a svédeké.
– Valóban ismerem az északi labdarúgást, amely rakkolós, kemény, hajtós stílusú, közülük is a legjobbnak a svédekét tartom, de a dánokat sem szabad alábecsülni, igaz, a norvégok most nem ellenfeleink, de ők is okoztak már meglepetést a legjobbaknak. A meglepetésnél maradva, a dánok Magyarországon ellenünk döntetlent értek el, ahol mi sajnos nem tudtuk berúgni a helyzeteket, akkor az volt a vélemény, hogy a dánokat meg kellett volna verni. Ám három nappal később a dán csapat Portugáliában verte meg a csoport abszolút esélyeseinek tartott luzitánokat.
Kanyarodjunk vissza a svédekhez. Sokan még ma is fájlalják azt, hogy a mieinknek nem sikerült nyerniük, a svédek viszont jóval kevesebb helyzetből megvertek minket.
– Valóban. Ott hallatlanul szellemesen játszott a csapatunk az első félidőben, és amikor át-átnéztem a másik kispadra, bizony lehetett látni azt a feszültséget, amely a svéd vezetőkről lerítt. De a kimaradt helyzetek, mint már annyiszor, megboszszulták magukat.
Akad-e olyan labdarúgó a nemzeti csapatban, akivel még együtt szerepelt?
– Jó néhányan, Dárdai, Bodnár, Babos és Gera, de még sorolhatnám a neveket, akikkel a hazai bajnokin is találkoztam.
Aki figyeli a magyar válogatott vb-selejtezőbeli produkcióját, úgy véli, hogy egy jóval összeszokottabb társaságot lát a pályán, mint korábban.
– Úgy érzem, komoly szemléletváltás következett be, ami ugyan nem csoda, mert a válogatott 90 százaléka külföldi profi klubokban szerepel, és ami ennél is fontosabb, szinte állandó tagjai a csapatuknak.
Amikor megkapta a felkérést, rögtön igent mondott?
– Gondolkodási időt kértem, mert norvég klubom szerette volna, hogy maradjak még, és 35 éves korom ellenére motiváltnak éreztem magamat. De egy ilyen lehetőséget, hogy a magyar válogatott mellett dolgozzam, végül is nem hagyhattam ki.
Milyen a kapcsolata Erwin Koemannal?
– Felhőtlen, mert benne egy olyan embert ismertem meg, aki érti a szakmát, s minden idegszálával azon van, hogy a maximumot hozza ki a csapatból, s nekem az a feladatom, hogy segítsem a munkáját, s ami nagyon fontos, azonos a felfogásunk.
Kanyarodjunk vissza a válogatotthoz. 1986 óta nem sikerült együttesünknek kijutnia egyetlen világ- és Európa-bajnokságra sem. Most miként látja az esélyeinket?
– Biztató a helyezésünk, de úgy ítélem meg, hogy a sorozat utolsó négy meccsén fog majd eldőlni a csoport helyezése. Itt gondolok arra, hogy jönnek a svédek, megyünk a dánokhoz, jönnek a portugálok, és megyünk Lisszabonba. Ha odáig megszerezzük a „kötelező pontokat”, akkor az egymás elleni teljesítmény és eredmény fogja eldönteni mind a négy csapat sorsát, így a miénket is. De most az a legfontosabb, hogy Albániában helytálljunk, ne legyen botlás, és a máltaiakat itthon biztosan meg kell verni. 
(fluck)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!