Kis boltok a plázaóriások árnyékában

– Nem tudom még megjósolni, hogy mi fog történni, de mint minden pláza megnyitásának, kivált, ha viszonylag közel van hozzánk, ennek is megérezhetjük a közvetett hatását. A kiskereskedők ugyanis általában ilyenkor szokták lehúzni a rolót – mondja Hunvald György, a VII. kerület, Erzsébetváros polgármestere. – A Nagykörút és Rákóczi út eddig is megsínylette a bevásárlóközpontok létrehozását. Ráadásául a Rákóczi úton egyáltalán nem lehet parkolni, ott még az is hátráltatja az üzletek életben maradását. Az Erzsébet körút és a Teréz körút viszont, úgy gondolom, már feléledt. S azért, hogy így is maradjon, erős lokálpatrióta rendszert építettünk ki. Bevezettük az Erzsébetváros ezüstkártyát és ennek segítségével kívánjuk erősíteni kerületünk kiskereskedőit. A kártyát, amelyen Sissy képe látható és névre szól, a kerületünk minden 60 éven felüli polgára alanyi jogon kapja meg. A boltok, a szolgáltatók a maguk által megmegszabott árengedményt adnak a kártyatulajdonosoknak. Kezd ez a megoldás népszerűvé válni a kereskedőink között, hiszen a kerület lakói így nem másutt, hanem a közeli kis boltokban vásárolnak. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy ha ismét bezár néhány, vagy akár több üzlet, akkor erre az adóbevételek csökkenése miatt ráfizet-e Erzsébetváros. Ugyanis az iparűzési adó – a kisebb boltoké és a nagyobbaké, de még a plázáké is – egyenesen a fővárosi önkormányzat kasszájába vándorol, s onnan egy törvény alapján kerül visszaosztásra. Így nehéz lenne vaktában, előre kiszámítani, hogy milyen mértékű adóbevétel-csökkenésre kellene számítanunk, de tény, hogy ennek is fennáll a veszélye. Az viszont biztos, hogy ha ismét tönkremennének a nagy nehezen rehabilitált körúti üzletek, akkor megint hosszas pangással kellene szembenéznünk. Nem valószínű, hogy ha egy kereskedő bezárja befuccsolt ruhaüzletét vagy szolgáltató szalonját – ezekből van nálunk a legtöbb a Körúton –, akkor egy másik boltos hamarosan újra tudja indítani.
– Az egyik szemem nevet, s remélem, a másik sem fog sírni – így Csécsei Béla, az Arénának otthont adó VIII. kerület, Józsefváros polgármestere. – Annak idején, még az első építettőjelölt céggel úgy egyezett meg a Horn-kormány, hogy az ügetőpálya megszerzéséért cserébe fölépítik a Kincsem-parkban a komplex új lóversenypályát. Ebben az ügyben a mi önkormányzatunk kívülállóként szemlélte a történet alakulását, és csak építési hatóságként működött közre; az nem volt kérdés, akarunk-e bevásárlóközpontot vagy sem. Annak viszont most az elkészültével csak örülhetünk, hogy egy hatalmas kulturális és szórakoztató központtal gyarapodtunk, és a város lakói olyan márkák termékeit is megvehetik ott, amelyekért eddig külföldre kellett utazniuk. Az is jó, hogy a kerületünk iparűzésiadó-befizetése nagyságrendekkel nő majd, ami kedvező hatással lesz az egész városra. Bízom benne, hogy ebből 2009-től az eddiginél többet is oszt majd vissza nekünk a főváros; a várakozásaim szerint úgy százmillió forinttal nőhet az összeg. Azt is remélem, hogy a kerület többi kereskedőjének ettől nem megy tönkre az üzlete. Ugyanis a Fiumei úti temető, a gumigyár és a vasúti sínek lefogják a kerületből az Arénához vezető főbb útvonalakat. Inkább a város más részeiből és tömegközlekedéssel lehet egyszerűen odajutni; az így érkező vevők „csábulhatnak el”. A plázák egyébként már egymással versenyeznek, ezért úgy vélem, hogy a Nagykörúton és a kerület más részein üzletet fenntartó kereskedők forgalmát az újdonság alig érinti majd. Egyrészt azért, mert ők mostanáig is elsősorban a környékbeliek napi bevásárlásait szolgálták ki, másrészt, mert sokan kis különlegességeket árulnak. Én például már másfél hónapja keresek egy jó kalapot, és azt hiszem, végül majd valamelyik kiskereskedőnél találom meg a megfelelőt. Itt a kerületben az ő kirakataikat nézegetem.
– Nálunk valamit elhibáztak a plázalázzal – véli Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (KISOSZ) ügyvezető elnöke. – Nem lett volna szabad őket beengedni a város szívébe, hanem onnan vagy tíz kilométerre kellett volna felépülniük, mint a Giglinek Firenzében. Ám ne gondolják, hogy plázaellenesek vagyunk! Tudomásul vettük, hogy együtt kell túlélnünk ezt az új helyzetet. S a kiskeresekedők egy részének, akik tőkeerősek, éppen a bevásárlóközpontok adnak esélyt. Nekik azt tanácsoljuk, csatlakozzanak valamilyen üzlethálózathoz, vagy kimenekülési lehetőségként váltsanak profilt. Például általános fehérneműről álljanak át egy bizonyos cég termékeire, s nyissanak szakboltot olyan márkákkal, amelyeket másutt, a hipermarketekben nem lehet kapni. Erre viszont csak azok képesek, akik ki tudják fizetni a plázákban a kintieknél körülbelül 25 százalékkal magasabb bérleti és más költségeket. Szakboltként a nagy forgalmú helyen jobb eséllyel boldogulnak; aki oda vásárolni megy be, ha a sok üzlet közül a huszonharmadikban látja meg, amit keres, ami tetszik, akkor ott veszi meg. Annak a kereskedőnek viszont, aki nem fér be a plázákba, nem tudunk más jó tanácsot adni, csak azt, hogy költöztesse távolabbra az üzletét. Ugyanis tapasztalatunk szerint az új üzletközpontok 1,5-2 kilométeres körzetében a nyitás után „átrendeződik” a boltok helyzete, és minden egyes megmaradó régi üzletre két megszűnő jut. Ez az egyik oka, hogy sokan inkább feladják, és lehúzzák végleg a redőnyt, s hogy a boltok száma csökken Magyarországon.
– Amióta 1996-ban elsőként szinte egyszerre megnyílt a Duna Plaza és a Pólus Center, gombamód szaporodnak a bevásárlóközpontok, s azóta tart a vita arról, vajon mennyi elég belőlük, telített-e már a piacuk, s hogy miattuk tönkremennek-e kisebb kereskedők – fejtegeti Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára. – Ami a tényeket illeti, a KSH legutóbbi, 2005 végi adatai szerint Budapesten már 33 bevásárlócentrum volt (az országban összesen 64-ből), s azóta is épülnek újak. Tudni kell azt is, hogy ugyanabban az évben a főváros 30 ezer kiskereskedelmi egysége közül 3251 már a plázákban üzemelt. Ez az adat pedig egy folyamatot, a kiskereskedelem mozgását jelzi: a jól menő üzletek áttelepülnek, mondjuk, a Nagykörútról a sok vásárlót és nagy közönséget vonzó plázákba. Viszont az átmeneti üresedés után ismét feltámadtak a körúti, hagyományosan bevásárlóövezeti boltok, s az odaköltözésnek is vannak még bőven tartalékai. Akad rá több példa, hogy nagyobb kereskedelmi üzletlánc nyitott boltot a Körúton, s elég körülnéznünk az Oktogonhoz közeli házak kapualjában, udvarán, lépcsőházában: e korántsem kereskedelmi funkciójú helyeken találni még most is apró üzleteket, butikokat. Ám ezzel együtt is igaz, hogy csökken a kiskereskedelmi boltok száma, de nem annyira a plázák miatt, mint inkább azért, mert voltak, akik már nem győzték az erős árversenyt és tönkrementek. Az élelmiszer-kereskedelemben például ma országosan 10 százalékkal, azaz 4-5 ezerrel kevesebb az üzlet, mint volt 2001-ben, az iparcikk-kereskedelemben pedig tavaly – egy év alatt – országosan ezerrel lett kevesebb. S hogy mennyi pláza „elég”, arra van ugyan egy elméleti szám  – 100 ezer lakosra juthatna egy –, de a gyakorlatban a jobb hely a sikerük kulcsa. Ezért adják-veszik, átalakítják, bővítik ezeket, hogy egyre több szolgáltatást nyújthassanak. S persze, ha valahol egy nagyon jó hely kínálkozik, amilyen az ügetőé is volt, akkor oda azonnal újat építenek. Az ingatlanpiac a „kulcs”, ugyanis soha nem tudni előre, hogy valahol felszabadul-e egy csodálatosan jónak ígérkező hely… A plázák törekszenek a város közepe felé, ahol viszont a legdrágább és nem is túl nagy üzlethelyiségeket már a inkább az elit világmárkák boltjai „lakják be”. Ilyenek mostanában sorra nyíltak például az Andrássy úton, a város elegáns kultúrcentrumában. Itt az óriásplázáknak már nem maradt hely.
Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!