Amikor e sorokat írtuk, szombat délben, Orbán Viktor előző napi
legfontosabb mondata még nem volt rajta saját honlapján. Az Info Rádió
tényszerű ismertetése volt az első és ismertette szombaton a
Népszabadság is.
Az utóbbit idézzük: „Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy azok, akik becsapnak, tönkretesznek egy országot, »a végén szépen, következmények nélkül visszavonulhassanak az üzleti életbe, s éljék a világukat«. Szerinte a felelősségre vonás »még némi jogászi munkát igényel, meg kell teremteni a jogi kereteket«”. A Fidesz elnöke a lap szerint emellett még „világossá tette: a következő kormánynak ki kell vizsgálni minden jogsértést, amit politikusok követtek el.” És: az „esküszegő miniszterelnök” nem kerülheti el a felelősségre vonást.
Mi lehet az oka annak, hogy ez az utalás – ami aligha jelenthet mást, mint a demokrácia törvénytárának átfazonírozását, azon igénynek megfelelően, hogy az előző kormányzat embereit felelősségre vonják, netán a televízióban is jól látható módon rabszíjon vezessék – lapzártánkig nem látott teljes egészében napvilágot Orbán Viktor honlapján? Elképzelhető, hogy netán figyelmeztették pártjából az elnököt arra: nem bizonyos, hogy a félelemkeltés a legjobb eszköz a bázis, a szavazótábor további növelésére?
Nem tudunk erre válaszolni, az azonban bizonyos, hogy más okból is figyelmet és elemzést érdemel az idézett pártelnöki beszéd, amely az ELTE Egyetemi Könyvtárának dísztermében hangzott el pénteken: ez volt a helyszíne a Matolcsy György és Cséfalvay Zoltán által jegyzett, a megújított és szabadelvű piacgazdaságról szóló Jövőkép című kötet bemutatójának. Aki azt várta volna, ez illő alkalomnak bizonyul ahhoz, hogy a pártvezető szóljon saját válságkezelési elképzeléseiről, gazdasági-szociális programjáról (a forint védelméről, a munkahelyteremtésről, az állami és önkormányzati döntéshozó testületek csökkentéséről), annak csalódnia kellett. Ilyen természetű konkrét ügyekről nem esett szó az Orbán-beszédben, amelynek nosztalgikus elemeivel (romantikus emlékeztető a Jövőkép kapcsán az indulás helyszínéül szolgáló kollégiumi klubhelyiségre) a szónok mintegy hidat épített a jelenhez: „most, amikor kétharmados győzelem kopogtat az ajtón…” Ami elgondolkodtató nemcsak a képzavarral szembeni határozott immunitása miatt, hanem azért is, mert eddig ő maga intette mérsékletre azokat, akik ezzel a lehetőséggel kalkuláltak. Most pedig már hallani véli a kopogást: de mit kezdene vele?
Tény: Orbán volt kancellária-minisztere és tudtunkkal jelenleg is tanácsadója, a köztársasági elnöki szerepkör átalakításáról is beszélt az MR1 Kossuth Rádiónak 2008 májusában adott interjújában. Mint az interjúból kitetszik: Stumpf egyáltalán nem zárkózott el a kérdés elől, lehetne-e Orbán köztársasági elnök. Kifejtette, a Fidesz vezetője már többször nyilatkozott arról, hogy a mostani „ceremoniális-reprezentatív” köztársasági elnökséghez ő még túl fiatal. A hangsúly alighanem a még szócskán volt. Ugyanis Stumpf szerint „Át kell alakítani a köztársasági elnöki szerepkört. Nem reprezentáló elnök kell, hanem erőteljesebb elnöki szerepkörre van szükség. Nem kell áttérni az elnöki rendszerre, de a nemzetstratégiai érdekek szempontjából fontos területeket ki kellene venni a négyéves ciklusok hatálya alól és a köztársasági elnökhöz kell telepíteni… Az elnök mandátumidejét meg kell hosszabbítani” – közölte egyebek mellett a műsorban. A riporter biztos akart lenni a dolgában, s rákérdezett Stumpfra, el tudna-e képzelni olyan forgatókönyvet, amely szerint Orbán kétharmaddal nyer, kibővítik a köztársasági elnöki jogkört nyolc évre és „akkor a Fidesz ideje alatt lesz mondjuk egy másik kormányfő…” „Akár ilyen is lehet” – volt a válasz. „Ezt el tudja képzelni?” „El. El” – erősítette meg a volt miniszter.
Valahol Orbán toporzékoló türelmetlensége összefügghet a nyolc év ígéretével: kezdődjön mielőbb. Mint ahogy összefügghet a jelen krízis elbagatellizálása pénteki beszédében („a válságkezelésről szóló írásokat egyébként már rémesen unom”) az új, a rendpártiságnak megfelelő törvényekre támasztott igényével, hiszen ma nincs (és nem létezik egy demokráciában sem) olyan törvény, amelynek alapján az általa igényelt felelősségre vonások kivitelezhetőek lennének. A visszamenőleges jogalkotás pedig ugyancsak tabu egy demokráciában. Ha hatalomra kerül – vélik sokan – egyszeriben „felfedezi” majd, milyen mély a válság és akkorra időzítheti majd megszorítások folytatását, kopírozását is, meg az áhított számonkérést is.
B.B.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!