Mesedélután II.

Csend, rend, figyelem, aki rossz, azt megverem! Nem titeket, báránykáim, egyet se féljetek, csak a csúnya, nagy orrú óvó bácsit és bandáját, akik úgy mennek, mintha jönnének. Akik még veszíteni se tudnak szépen, ahogyan egyik függetlenül gondolkodó barátom említette, bár ezt mondanom se kell, hiszen tudjátok, hogy a barátaim tőlem teljesen függetlenül szokták ugyanazt gondolni, amit én.
Remélem, előre állítottátok az órácskáitokat! Ez fontos. Nemcsak a közelgő nyár miatt, gidácskáim, hanem, hogy közelebb legyünk a szép jövőhöz, amely már nagyon szeretne elkezdődni. Naponta dörömböl az ablakomon, hogy jöjjek és álljak az élére, mert bizony a jövő se tudja, merrefelé kell elkezdődni, amíg egy jóságos, bölcs vezető meg nem mutatja neki az utat. Ki is szoktam menni hozzá a kertbe, megsimogatom az arcocskáját, és türelemre intem. Ne toporzékolj, Szép Jövő, itatom föl könnyeit a zsepimmel, inkább fésülködj, és suvickold a cipőd, hiszen bármelyik percben indulhatunk. A Mindig Hazudó Pokolbéli Fajzat meghátrált, igaz, minden cselt bevet, hogy egy magafajta lépjen a helyére, és végezze el a piszkos munkát.
No, gyerekek, halljuk, ki tudja megmondani, milyen a magafajta?
Gazdag? Úgy van, föl is írom a táblára. Idegenlelkű? Nagyon jó! Hazug? Ezt kár mondani, benne van a nevében. Zsidó? Ejnye, kisfiam, ilyet nem illik mondani. Ilyet csak akkor lehet mondani, mikor nem hallom, mert ha hallom, kénytelen vagyok a szájadra ütni, persze úgy, hogy csöppet se fájjon, de nekem akkor is fájna, hogy kezet kellett emelnem az én szeretett népemre-bépemre.
Különben is, előfordul, hogy valaki a megszólalásig úgy fest, mint egy magafajta, aztán kiderül, hogy alapjában komoly, jóravaló ember. Ott van például a bankár, akit a legpokolbélibbek szerettek volna, hogy a Pokolbéli Fajzat helyére lépjen, úgy is, mint Báb-Paprikajancsi. Hogy milyen a nem báb Paprikajancsi? Ne pimaszkodj, kislányom, mert beírlak a füzetembe! Szóval ott volt az a kopaszodó, szemüveges, aki odáig merészkedett, hogy még az én támogatásomat is kérte az ország érdekében. Ide hallgass, mondtam, eltévesztetted a házszámot, mert az ország érdeke speciel nálam lakik, úgyhogy csak én ismerem. Erre belátta, mekkorát tévedett, és fityiszt mutatott a pokolbélieknek. Megveregettem rögtön a vállát, ahogyan a többieknek is, akik nem vállalták, hogy ők legyenek a Paprikajancsik, más szóval Mekk mesterek.
Azért beszélek mesefigurákról, hogy tudjatok követni. Remélem, a legkisebbek is emlékeznek Mekk mesterre, a mekegő kecskére, aki azt terjesztette, hogy mindenhez ért. De mindig felsült, mert kiderült, hogy kontár, kókler, szemfényvesztő.
Hogy miért kell legyőzni a csúf, nagy orrú óvó bácsit és bandáját, ha már ők maguk legyőzték magukat? Okos kérdésre okos válasz: nem győzni kell, csak túllépni rajtuk. Emeljétek magasra a lábacskátokat, aztán masírozzatok mögöttem dalolva, jó kedvvel. Akkor se remegjetek, ha majd megmutatom új büszkeségünket, a csontváztermet, teli ijesztő, hazug számokkal és költségvetésekkel. Hátborzongató lesz, de legalább megtanuljátok, miért kell mindig borzasztóan igazat mondani. És hogy aki csal, lop, fondorkodik, az jól meg lesz büntetve, hívják bár…
Ki mondta, hogy Kaya Ibrahimnak? Ajánlom, magától jelentkezzen, mert ha nekem kell megkeresnem, úgy beleteszem a Jövőkép című kötetbe, hogy megnézheti magát. Szarvai lesznek, nagy orra, és garantálom, hogy azon túl csak mekeg. 

R. Székely Julianna

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!