Veiszer Alinda, a Magyar Televízió műsorvezetője a Záróra mellett a
Radnóti 100 éve című kilencrészes sorozat háziasszonya is. A költő
születésének századik évfordulója alkalmából neves színészek, írók,
közéleti személyiségek idézik fel életének fontos pillanatait és
mutatják be válogatott műveit.

 „Radnótival és költészetével foglalkozni számomra igen hálás feladat. A Zárórában megszoktam azt a luxust, hogy lehet hosszan, mélyre hatóan beszélgetni, míg a Radnóti 100-ban, a műsor kötött szerkezete miatt erre nincs lehetőségem. Sokkal inkább kell figyelnem az időre, és komoly moderátori szerepem is van. Itt a szó klasszikus értelmében vett műsorvezetés a feladatom” – mondta Veiszer Alinda, aki szerint a műsorvezetőnek nem érdemes minden műsortípusban saját magát az előtérbe tolnia. „Míg a Zárórában a beszélgetésnek magam is része vagyok, azt gondolom, a Radnóti-műsor minden perce szóljon Radnótiról.”
Veiszer Alinda már hároméves korában megtanult olvasni, előbb a mesék, később a regények voltak kedvencei. „Iskolás koromban színész akartam lenni, mai fejjel örülök, hogy végül mégsem lettem az. Szépen szavaltam, de színésznek nem voltam elég tehetséges, nem is vettek föl a főiskolára. Olyan évek is akadtak gyerekkoromban, mikor állatorvosi pályáról álmodtam – de mikor először láttam tehénellést, gyorsan meggondoltam magam” – nevetett. „Később, a gimnáziumi újság munkatársaként a Gödöllőre látogató színészeket, művészeket próbáltam mikrofonvégre kapni, több-kevesebb sikerrel. Komolyan az egyetemen gondoltam először arra, hogy a rádiós szakmában szeretnék elhelyezkedni. Sosem tekintettem ugródeszkaként a rádiózásra, sőt mostanában is megfordul a fejemben, hogy milyen jó lenne visz-
szatérni a mikrofon mögé. Nem televíziós, hanem rádióriporter akartam lenni kezdetben, csupán véletlenek sorozatának köszönhetem, hogy az MTV Az Este című műsorának riportere lettem” – emlékezett vissza. „A rádiós riportok elkészítését sokkal szabadabbnak tartom, mint a tévés riportokét, ezért, ha rangsorolnom kellene, melyik áll a szívemhez közelebb, valószínűleg a sorrend is ennek megfelelően
alakulna. Imádok pepecselni a témákkal, de a hírműfajra jellemző hajtás ezt nem engedte meg” – tette hozzá. A műsorvezető csak halványan emlékszik első tévés szereplésére, mely, mint elmondta, rémesen sikerült. „Utólag persze már vicces visszanézni, egyébként az volt a Kultúrház első adása. A mai napig izgulok a kamera előtt, de ez az izgalom inkább segít, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból. Nem vagyok tévés veterán, bőven érnek még meglepetések. Emlékszem, mennyire örültem, mikor felkértek a Záróra műsorvezetésére, de arra is, mennyire bizonytalan voltam. Nem csak a megújult Záróra fogadtatása miatt aggódtam, de abban sem lehettem biztos, hogy meg tudok birkózni a rám bízott feladattal. Nem voltak elvárásaim, vagy reményeim, csak a teljesítményemre koncentráltam. Eddig körülbelül négyszáz adást vezettem. Igazi versengő szellem vagyok. Számomra nem azzal a vendéggel a legjobb beszélgetni, akivel szemben kényelmes a műsorvezetői székben ülni, hanem azzal, aki impulzív és érdekes válaszaival folyton további kérdéseket vet fel. Imádtam például
Zoób Katival beszélgetni, mert azt éreztem, személyisége nekem is energiát ad. Azok mellett szeretek ülni, akiknek van a világról mondanivalójuk és engem is motiválnak. Akkor jó az adás, ha kérdezz-felelek formából igazi eszmecsere lesz” – magyarázta.
Veiszer Alinda és két szerkesztő kolléganője, Bertha Lívia és Józsa Márta döntik el közösen hétről hétre, hogy ki legyen a stúdió vendége. „Szeretném hangsúlyozni, hogy bár én vagyok a frontvonalban, a műsor csapatmunka eredménye. Az irodalmi, a színházi és a közéleti témák állnak hozzám legközelebb. Érdekesnek tarom, de keveset foglalkozom a tudományokkal, elég sokat is kell készülnöm, ha például
egy fizikust várok vendégként. Szeretem, ha egy tudóstól azt is megkérdezhetem, mit jelent az „s” betű az egyenletben, hiszen sok néző számára ez egyáltalán nem nyilvánvaló. Az irodalmi, művészeti témákban azonban vannak elvárások, hogy ma egy művelt embernek mi az, amiről tudnia illik. Ehhez, bár nem értek vele egyet, alkalmazkodom. Egy irodalmártól csak egy bizonyos szint fölött lehet a tévében kérdezni, míg egy fizikushoz szinte gyermeki kíváncsisággal is szólhatok.”


Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!