Hogyan menjük Európába?

A hatalom nemcsak nem mondott igazat, de ígéretei ellenére, olyan terhet rakott ránk, amelyekbe lassan belerokkan a magyar. A „Kánaán” (a dübörgő gazdaság, a pannon puma sikere!?) helyett lett itt gázdíjemelés, vizit- és kórházi napidíj. Lassan az infláció, az „összerakódott” áremelkedés is porba sújtja a magyart. S még nincs vége ennek a végeláthatatlan „szakértői elmefutásnak”. Az ország lakosságát az elvárt egészségbiztosítástól tervezik megfosztani, ami csak további hátrányt jelent a vidéki kisembernek.
De ne álljunk meg itt, ennél a pontnál, mert még messze vagyunk „a hőn áhított Európától”! Mi, a vidéken élő magyarok is el szeretnénk jutni a fejlett Európába! Hogyan menjünk, mivel menjünk Brüsszelbe? Most újból elővette a kormány a „vasúti reformját”, amely szerint harmincnyolc vasúti mellékvonalat szándékozik bezárni, vagy térségi vasútként üzemeltetésre átadni az önkormányzatoknak. Most mondhatná Hofi: „Megáll az ész!” Pont az önkormányzatoknak, amelyeknek már lassan a kötelező állami feladatok fenntartására sincs elegendő forrásuk (mert a normatívákat csökkentette az állam)!
Most ezzel a „vidékromboló ötlettel” pont azokat  a megyéket sújtják (Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat-már-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád stb.), amelyek amúgy is rendkívül hátrányos helyzetűek. Nemcsak a térség fejlődését veti vissza a vasúti mellékvonalak megszüntetése, hanem az itt élő emberek is további hátrányba kerülnek.
Mi, a végeken élők, ragaszkodunk állampolgári jogunkhoz, a MÁV fenntartásában tovább üzemelő vasúti mellékvonalaink megmaradásához! Így jutunk el munkahelyünkre (ha ezek után is lesz még), gyermekeink az oktatási intézményekbe, időseink a kórházakba (ha még azokat nem zárják be addig), szakrendelésekre, és a távolban lakó gyerekeinkhez. Igen, mert a térségben fiataljainknak nem adatott meg a szakmájuknak megfelelő munkahely, így a szülőföldet elhagyva, a fővárosban vagy a Dunántúlon találták meg számításaikat. Nem megoldás a vasúti közlekedés kiváltása az autóbusz-közlekedéssel, mert a közutak állapota  „balkáni”, magyarul mondva igen rossz, továbbá elegendő kulturált, az uniós elvárásoknak  megfelelő  autóbusz sem áll a közlekedési társaságok rendelkezésére (elfogadhatatlanul zsúfolt a járatok többsége).
Volt már példa az 1970-es években a vasúti közlekedés kiváltására közúti közlekedéssel (például Dévaványa–Kisújszállás, Baktalórántháza–Kisvárda stb.). Egy-két évig úgy-ahogy működött is ez a megoldás, de később annyira megritkultak a járatok, hogy ma már csak néhány  autóbuszpárt indítanak az adott vonalon. Nem használt a településeknek a vasúti közlekedés felszámolása!
Az illetékesek szóvá teszik: Miből tartsák fenn a vasúti mellékvonalakat? Nos, van megoldás. Nem szabad felépíteni az új kormányzati negyedet (ez 40 milliárd forint), ne építsék meg a 4-es metrót (ami több százmilliárdot jelent)! Mindezekben benne vannak a vidéki emberek, a mi adóforintjaink is! Továbbá: miért szolgálnak a magyar katonák Afganisztánban? Építeni itthon is lenne mit, például gátakat, víztározókat, határátkelőket, közutakat. A terhelt vasúti mellékvonalak közül pedig több is felújítására szorul. Mérnökként jelzem: ehhez adott lenne a Budapest–Szolnok–Békéscsaba-Lőkösháza vasúti fővonalon felszedett betontalpfák és vassínek ismételt felhasználása. Vagy ezek már meg sincsenek?
Közlekedni pedig kell! Igényeink sem óriá-siak. Mi sem Szlovákiába akarunk elmenni, csupán Budapestre, valamint a vidéki célállomásokat akarjuk elérni a vasúti mellékvonalainkon. Talán még most nem késő!  Biztos van az önök „vasút-racionalizálási tervénél” megvalósíthatóbb is –  ez nem más, mint a mellékvonalak további fenntartása.
A vasúti mellékvonalak a vidéki Magyarország, az itt élő magyarságunk létkérdése. Ehhez pedig ragaszkodunk a legvégsőkig!
Dr. Ágoston Sándor Dévaványa,
történész, politológus 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!