A városlakók a piacon nem csak vásárolnak, hanem társadalmi életet is élnek, mondta lapunknak a váci kft. ügyvezetője, a fővárosi önkormányzat illetékese pedig arról beszélt a VH-nak, hogy a válság miatt hónapok óta lanyhul a forgalom a hagyományos piacokon, noha a hipermarketek vevői közül sokan visszatérnek az egyik legősibb vásárlási helyszínre. A kereskedelem szakértője kifejtette, hogy időközben a beszerzési szokások, de maguk a piacok is átalakultak, s ennek nyomán ez utóbbiak választéka fölveheti a versenyt a hipermarketekkel. Egyébként az átlagmagyar vásárló havonként négyszer jár – piacra.
Nosza, nézzünk körül a piacon! Mondjuk, az egyik jobbnak, de nem olcsónak tartott budain. A bejárat melletti pulton gyönyörű füstölt áruk sorakoznak. Itt a nyersen, hagyományosan füstölt tarja, s a sonka is 3000 forint kilónként. A kistermelő meg is magyarázza, miért: – Ez a hús hat hétig állt a páclében, ahogyan kell! Odébb egy bt.-nél ugyanez a tradicionálisan füstölt – vagy csak névleg ugyanez, mert ugye a tarjába nem lát bele, s a pácolásnál sem strázsál az ember – 1799 forintot kóstál, a mellette lévő kft.-nél 2199 forintot. A friss tojás a piacon 30-34 forint, a hónapos retek kerekítve egy százas, egyetlen szem hegyes erős vagy tévépaprika 100 és 140 közötti. Egy megállónyira, a hazai üzletlánc boltjában a hagyományos füstölt tarja és sonka 1550 forint, a tojás 37, de a (fonnyadozó) paprika párja csak 60, retek pedig éppen nincs. A hipermarketben a tarja és a sonka, aminek a csomagolása azonos az előbbié-
vel – 1590, tojás viszont már 26,90-ért is van, a csokor retek 139-be, egy erős paprika 89-be kerül, a tévépaprikát meg kilóra mérik, egy szép nagy szem 81 forintot „nyom”.
Nem is biztos, hogy a piaccal járunk jobban… Mégis: miért épp azt választjuk az ünnepi bevásárlásra? S egyáltalán: azt választjuk?
– Nálunk közkedvelt a minden nap nyitva tartó élelmiszerpiac és a havonta egyszeri országos állat- és kirakadóvásár is – így Várhidi Györgyné, a Váci Piac Kft. ügyvezetője. – A város központjában lévő piacon élelmiszert, ruhaneműt, háztartási cikket is kapni a 35 üzletben és a 108 árusítóhelyen, ahol az őstermelők és a kereskedők kínálják a portékájukat. Húsvét előtt itt az ünnepet megelőző szokásos kereslet látszik: főleg füstölt áruért, zöldségért-gyümölcsért jönnek sokan. Érdekes: a tojás kevésbé fogy, mint tavaly ilyenkor, igaz, drágább is lett. Régebben ugyan többen jártak hozzánk, de mivel a környéken nem túl sok a szupermarket, a vevőkörünk java megmaradt. S a korábban már elpártolt anyukák egy része kezd visszaszokni piacra, mert jobban bízik az őstermelők árujában; feltételezi – nyilván okkal –, hogy abban kevesebb a vegyszer, az adalékanyag. S persze a piac közösségi színtér is. A nagy piaci napokon – kedden, pénteken és szombaton – valaha, a hipermarketek előtti korban, több ezren jöttek. Most a normál hétköznapokon 5-6 százan, a nagy piaci napokon kétszer annyian vásárolnak, de akkor itt élik a városlakók a társadalmi életüket is: örülnek egymásnak, híreket cserélnek és mellesleg a kosarukat, a szatyrukat is megtöltik. Remélem, ha áprilisban beköszönt a jobb idő, s elkezdődik a virág- és zöldségpalánta, azután a primőr szezon, növekszik majd a vevők száma. Az országos kirakodóvásárunk igazi vidéki esemény volt márciusban, s az lesz április 19-én is. A vásártér Vác alsóvárosi részén 250 árusnak ad helyet; mivel nagy a városunk vonzáskörzete, ezért ilyenkor 3-4 ezren is eljönnek oda, hogy szinte bármit vegyenek az élő sertéstől és baromfitól az élelmiszerekig, a ruhákig, a háztartási cikkekig.
– Hozzánk tartozik a több mint kéttucatnyi budapesti piac fele, köztük a nagyobbak, mint a Nagycsarnok, a Fehérvári úti, a Rákóczi téri Vásárcsarnok, a Tétényi úti üzletközponthoz tartozó, a Bosnyák téri és a Kórház utcai piac. A többi önkormányzati kezelésű, mint a Fény utcai vagy a Lehel téri, az újpesti és a csepeli piac, s vannak még hétvégi „egynapos” MDF-piacok is, autóparkolókban például a Komjádi uszodánál, a Tétényi úti üzletközpont mögött és Békásmegyeren – sorolja Marton Ágnes, a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatóságának kereskedelmi osztályvezetője. – Húsvét előtt mindig megugrik az emberek piaci vásárlási kedve, s erre a hentesek készülnek is, mert kivált a sonkát szeretik ott megvenni a budapestiek. Persze, jobban fogy ilyenkor a zöldség, a gyümölcs, a csoki, de még a virág is. Ahogy a kereskedelemben másutt, mi piacainkon is hónapok óta csökken a válság miatt a forgalom, de ha nem lenne krízis, talán folytatódna a néhány éve kezdődött fellendülés. Ugyanis a hipermarketek felől sokan ismét a piacok felé fordultak; főleg az idősek, s talán nem is azért, mert minden nap friss az áru, hanem mert emberibbnek érzik; a piacon ugyanis beszélgetnek velük az árusok. Mostanában heti több tízezer ember vásárol a mi piacainkon; egyedül a Nagycsarnokban, ahol a metróépítés miatt nem könnyű autóval megállni, 5-6 ezer a vevő egy átlagos napon. S ilyenkor húsvét előtt az jellemző, hogy minden piacon megduplázódik a forgalom.
– Alaposan átalakult a kereskedelem az elmúlt két évtizedben, s ennek egyik ágán, ha szerencsére még meg is vannak a régi piacok, azok is megváltoztak; az árukínálatuk és a vásárlási szokások nemkülönben – fejtegeti Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. – A megújult piacok egy része őrzi eredeti küllemét, mint a Vámház körúti Nagycsarnok, mások üzletközpontszerűvé épültek át, mint a Széna téri vagy a Lehel téri. Bár a piaci eladási forma megmaradt, de az értékesítés évek óta csökken, feltehetően, mert versenytársak jelentek meg: a régen jellemzően piacra vitt zöldséget, gyümölcsöt, a kimért húsárut is kínálják a szuper- és a hipermarketek, amelyek minél olcsóbban minél többet akarnak eladni. Persze, nem mindegy, hogy a paradicsom import-e vagy hazai, és úgy érzékelem: a vásárlók, ha a pénztárcájuk engedi, ragaszkodnak a magyar ízekhez. S hogy a hazai őstermelő banánt, narancsot is árul? Nem baj! Őstermelőnek lenni, ez egyben kereskedelmi vállalkozási forma is. Természetes, hogy a vásárlók által keresett importcikkekkel is próbálja bővíteni a kínálatát a vállalkozó a maga termelte zöldség és gyümölcs mellett; ez szerintem épp a jó üzleti érzékét jelzi. Emlékszem még arra, amikor Magyarországon csak pult alól lehetett banánt venni… A hétvégi „szabadpiacokkal” sem lenne gond; végül is mindegy, hol vásárol az ember, csak ne csapják be, adjanak számlát és tartsák be a higiénia, az élelmiszer-biztonság szabályait, például legyenek ott is hűtőben a tejtermékek. A lényeg az, hogy a hagyományos piaci árukat kínáló „mag” a modern piacokon is megvan, még ha sokféle szolgáltató és üzlet meg is jelent mellettük, sőt helyet kapott egy-egy élelmiszeráruház-lánc boltja is. Így a vásárló a piacon ma ugyanúgy mindent megvehet, mint a szupermerketekben. A mind kritikusabb gazdasági helyzet miatt 2007-ben és tavaly is csökkent az eladott élelmiszer-mennyiség az egész kereskedelemben. Bizonyos, hogy a piacokon is. Sajnos idén sem ígérkezik jobbnak a helyzet.
A Nielsen Piackutató ügyfélszolgálati menedzsere, Tóth Ágnes azt mondja, stabilan tartják magukat a piacok és a hentesáruüzletek; ezer fő megkérdezésén alapuló felmérésük szerint piacra 2005-2007 között havonta átlagosan négyszer, henteshez pedig háromszor ment egy magyar vásárló. A válaszadók közül a legtöbb pénzt élelmiszerre 2005-ben 1 százalék, 2006-ban 2 százalék, 2007-ben ismét 1 százalék költötte el a piacokon, s ott vették meg a zöldség és a gyümölcs 21, 20, illetve 24 százalékát.
Ám Vámos György úgy véli, azt már senki sem tudja pontosan, hogy mekkora is a piacok forgalma és részesedése az élelmiszerek és más árucikkek teljes kereskedelmi forgalmában. Ennek az a magyarázata, hogy a Központi Statisztikai Hivatal – ahol meg is erősítették, hogy ez a helyzet – már évek óta az európai normák szerint gyűjti az adatokat. S az unió csak annyit ír elő, hogy az egyes árucikkfélék forgalmát tartsák nyilván. Az nem érdekli az EU-t, hogy melyik üzletben vagy árusnál vesszük a zöldséget, a húst, a gázgyújtót vagy épp a ruhát. Szóval: szabad a vásár. Csak győzzük anyagilag…vgp
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!