Két történész, Ungváry Krisztián és Varga László vitatja a hazai bíróságok gyakorlatát: lapunk hasábjain helytelenítik, hogy az ügynökvádak vizsgálatakor nem elsősorban a korabeli dokumentumokra, hanem a tartótisztek mai állásfoglalásaira támaszkodnak.

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete szerint nem bizonyítható Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspökről, hogy „beszervezettként” együttműködött volna a Kádár-rendszer belső elhárításával. A bíróság szerint az Élet és Irodalom című lapban Ungváry Krisztián történész – az 1956-os Intézet tudományos kutatója, s a múltat vizsgáló Kenedi-bizottság tagja – „valótlanul állította”  ezt, akárcsak a televízió Az Este című műsora. A hetilapnak is és Az Estének is helyreigazítást kell közölnie. Ez a heti verdikt tehát. Az alpereseknek 15 napon belül közzé kell tenniük, hogy valótlanságot állítottak a püspökről, továbbá jó hírnév megsértése miatt 1 millió forint kártérítést kell fizetniük. Az indoklás a többi között kimondta, az úgynevezett 6-os karton megléte nem bizonyítja, hogy Kiss-Rigó Lászlót ügynökként foglalkoztatták volna a kommunizmus éveiben. Korábban, Kondor Katalin volt rádióelnök ügyében hasonló ítéletet hozott a bíróság.
A VH megkereste Ungváry Krisztiánt, aki elmondta: lehetetlen és nonszensz az, hogy a rendszerváltás óta hazánkban – ellentétben más immár EU-s, egykori szovjet tömbhöz tartozó országokkal – senki nem nyert pert az egykori ügynökökkel szemben, illetve nem fordult elő, hogy ha valaki bárkivel szemben ügynökvádat fogalmazott meg, ne őt ítélték volna el. Szerinte nem normális, hogy a hazai bíróságok úgy döntenek, mintha Magyarországon egyetlen emberről sem tudhatnánk, hogy ügynök volt a diktatúra éveiben.
Pedig a 2007 nyarán a kormány által felkért szakértői bizottság – amelyet Kenedi János történész vezetett – 2008 októberében letette 16 pontos javaslatát, s persze a több mint négyszáz oldalas alátámasztó anyagát. Ez az anyag a Miniszterelnöki Hivatal honlapján azóta hozzáférhető is, azaz a „nyilvánosság” körül – elvileg – semmi nem hibádzik. Ám a parlamenti pártok és a kormány azóta sem sokat kezdett vele. A szakértői bizottság mandátuma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának át nem adott állambiztonsági iratok feltárására, valamint az állambiztonsági iratok szabadabb kutathatóságára, nagyobb nyilvánosságára vonatkozó javaslatok kidolgozására terjedt ki. A javaslatot megrágta a nemzetbiztonsági kabinet, a kormánykabinet stb. A jelentés bírálta a hatályos törvény számos rendelkezését, sürgette a törvény pontatlanságából, s igen, a törvényhozói mulasztásokból adódó hibák megszüntetését, lényegesen szűkebb körben javasolva lehetővé tenni az állambiztonsági iratok további titkosítását, illetve sürgette a titkos iratok felülvizsgálatát. A bizottság leszögezte: a diktatúra állambiztonsági szolgálataival való bárminemű együttműködés ténye közérdekű adat. Éppen ezért alkotmányellenesnek tekintik azt a „kialakult” gyakorlatot, hogy tudománytól idegen testületek, például akár bíróságok döntik el egy történelmi szempontból tudományosan alátámasztott megállapítás helyességét.
Merthogy lényegében ez folyik. Ungváry állítja: a bíróság azt állapította meg most, hogy az egykori dokumentumokkal szemben az informátorokat beszervező tartótisztek mai vallomása a perdöntő. Az egykori belügyi tiszt azt mondta: ő sosem hamisított dokumentumot, s azt is, hogy sosem látta a mai püspököt. A történész szerint e két közlés egymásnak is ellentmond. Így szerinte – ad absurdum – akkor a nürnbergi perben sem lehetett volna elmarasztaló ítéletet hozni a II. világháborút követően, ha az SS-őrök véleményére alapoznak, akik szerint „á, dehogyis voltak koncentrációs táborok”… A történész amondó: a magyar jog szégyene, hogy kijelenthető: a korabeli dokumentumokat vizsgálni sem szükséges, s így  azok hitelességének a vizsgálatához el sem lehet jutni.
Ugyanezt állítja  a Kenedi-bizottság másik tagja, Varga László történész, a Fővárosi Levéltár volt igazgatója egy másik ügy kapcsán, amelyben egy neves antropológus neve „került elő”, akihez 471 konkrét jelentés köthető – ám a jelenlegi joggyakorlat szerint esélye van arra, hogy akár pert is nyerjen… Varga a héten Berlinben járt: egy tudományos kongresszuson, illetve a Joachim Gauck evangélikus lelkész nevét viselő intézetben, amely az egykori NDK titkosszolgálat, a Stasi dokumentumait őrzi. Mivel nem volt itthon, nem bizonyos benne, de úgy tudja, éppen mostanában talán beindult valami: a magyar kormány informatikai szakértőket kért fel az adatokat régi, számítógépes mágnesszalagon is őrző dokumentumok műszaki felülvizsgálatára, a rajta lévő információk rekonstruálására. Ha igaz, akkor szerinte talán már nem folytatódik soká az idő- és idegjáték.
Ungváry viszont az ominózus mágnesszalagok kapcsán közölte, mese volt eddig is a rekonstrukció halogatása. Ennek indoka először a pénzhiány volt. A történész szerint akár ő maga „magángyűjtésből” össze tudná szedni a rávalót, mert nem százmilliókról, hanem csupán milliókról van szó. A műszaki vonatkozásról meg így fogalmazott: „Nem viccelek, ez két percbe telik…” Az oka pedig ennek, hogy ezekkel a mágnesszalagokkal dolgoznak a nemzetbiztonsági szolgálatok a szerinte a mai napig. Mint elmondta: a Gauck Intézetben sokkal nehezebb, precíz és bonyolult „stasis” mágnesszalagok és kódok megfejtése is sikerült – mert volt rá konszenzus. Itthon pedig a parlamenti pártoknak „nincs rá igénye”, tán az egyetlen SZDSZ kivételével – ha kivétel.
Marad az „én ügynököm jó ember és demokrata, a te ügynököd” gonosz bolsibérenc besúgó” nevek szerinti célzatos kicsemegézgetés, ilyen-olyan listázás… Ungváry szerint a mágnesszalagok, a dokumentumok jövőbeni sorsa ügyében most Szilvásy György titokminiszteren a sor.Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!