Szájer, a Fidesz európai parlamenti képviselője a párt 21.
születésnapján kijelentette, hogy „most eljutottunk oda, hogy elértünk
1988. március 30-ig, s innen visszafelé megyünk”.
Szájer – aki már évek óta nem él Magyar-országon, EU-arlamenti képviselő – fent említett szavaira, hogy „megyünk visszafelé”, azt szeretném válaszolni, hogy NEM! Szájer nagyon téved! Ő még nem, de én már akkor éltem, azokban a 70-es, 80-as években, és még mindig nagyon jó az emlékezetem. Abban az időben, ha valaki pofázni szeretett, jobb volt, ha azt csak szűk családi vagy baráti körben tette. Most meg kimegy az utcára, és a békés emberek fülébe ordibál, fennhangon kijelenti, hogy ez neki demokratikus joga.
Nem szimpatizálok egyetlen párttal sem, mégis őszintén leírom, hogy félek. Régen a gyermekeimmel ki mertem menni az utcára, ma meg meggondolom, hogy kivigyem-e az unokámat, mert félő, hogy nem érünk haza épségben. A népünk tökéletesen meg lett hülyítve mindkét oldalról! És ezt nevezik demokráciának? Ez igazi harc! Véres harc! Hatalmi harc! A jobboldal nekünk próbál agymosást tartani.
Az úgynevezett kádári puha diktatúrában valóban lehetett élni, és én meg a családom nem éreztük, hogy el lennénk nyomva. Ha hamis is, de volt valamiféle létbiztonság, dolgoztunk, és neveltük a gyermekeinket. Senki nem engedte meg magának a cigányozást, nyílt zsidózást, nem jelentek meg Bayer-féle szemét cikkek.
Amikor Szájer beszél, az ember azt gondolja, hogy ez az ember a Holdról érkezett hozzánk. Nem, nem siratom vissza a 70-es, 80-as éveket, kedves Szájer úr! Most is szeretnék jól élni. Legalább úgy, mint önök, a „fiatal demokraták”. Tudom, hogy ez nagyon merész elképzelés, de az átkosban, kedves képviselő úr, nem volt vecsési számlagyár, Joszip Tot meg Kaya Ibrahim, Fehérhajó, nem voltak milliós képviselői fizetések! És nem alázták meg a rendőrséget.
Katcz Péter, Vecsés
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!