A 21 éves Fidesz az USA-ban most lett volna nagykorú (lenne ott tere?),
de Magyarországon még mintha hiányozna ehhez valami. Nevezetesen, hogy
a határainkon belüli polgárok érdekeit is felnőttként a szívén viselje.

Az, amit 2002-től elnöke és famulusai irányításával ez a párt megjelenít, semmiképpen nem nevezhető a társadalom felemelkedését célzó szándéknak. Sőt! Nem férhet kétség ahhoz, hogy a válságkezelő miniszterelnöknek, aki a gazdaságunk helyzetén javítani szándékozik – még ha sokak áldozata révén, mert másként úgysem lehetséges – ugyanúgy keresztbe fog tenni, amint eddig is minden, népünk boldogulását elősegítő elképzelésnek.
Az előrehozott választások igényének szajkózása a jelen világgazdasági válság hazánkat érintő keretei között semmi jóra nem vezet. Nemzetgazdaságunk nagysága, a hazai piac felvevőképessége nem teszi lehetővé, hogy tekintet nélkül legyünk a környezetünkre. Vona Gábor is vajon hol él? (Protekcionista gazdaságpolitika, az államadósság törlesztési kötelezettségeinek eltörlése?)
O. V. egyik példaképének tekinti Nicolas Sarkozyt, aki a 2007-es elnökválasztás előtt mondta: „könnyet, izzadtságot követel a reformok megvalósítása.... Végre meg kell mondani, hogy baj van.” Ő megmondta előre, hogy tőle nem várhatnak csak jót és szépet. Nem mondta azt, hogy majd akkor terjeszt elő programot, ha már kezében a hatalom.
Csak annyit kérünk: adja meg a Fidesz mindnyájunknak azt a lehetőséget, hogy választhassunk. Viszont ne úgy, mint 1998-ban, amikor már egyszer félrevezette az országot. Egy ember volt a Fideszben – az, akit pénzügyminiszternek jelöltek, de félreállt, mert nem értett azzal egyet, hogy „más a választási és más a kormányprogram”.
Az állampolgárok minél nagyobb hányada ismerje fel, ha nincs kiállása az akár terheket is jelentő, de pozitív döntések mellett, ha csendben elhúzódik, az álságosan jóval kecsegtető párt szekerét tolja.
Kurucz Lajos, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!