Valós közteherviselést!

Súlyosbítva egy „friss” világgazdasági válsággal. A kilábolás fölöttébb verejtékesnek ígérkezik. Ennek során, a progresszív erőknek valós, határozott, hatásos, gondosan elmagyarázott intézkedések sorát kell meghozni. A kormányzat és más illetékes szervek közgazdasági lépései mellett mozgósítani kell az ország lakosainak minden lehetséges erejét. Ennek sikere attól függ, hogy a „zemberek” igazságérzetével találkozzanak a szükségből fakadó kemény lépések. Egyben, hogy valóságosnak érezzék a közteherviselést. Lélektanilag nagyban oldaná a feszültségeket az olyan lépések, amelyek lényegét, s EGYIK lehetséges módja Széchenyi egykori felajánlása a Magyar Tudományos Akadémia javára, mely felajánláshoz több magyar főúr csatlakozott.
Talán ezt a gesztust – igen nehéz helyzetünkben – mai elitünk is megtehetné. Amikor beütött a baj, például Gyurcsány Ferenc felállhatott volna és mondhatta volna (még ma sem késő!), hogy évi vállalati jövedelmének, mondjuk a felét felajánlja a közös kasszába. S nyomában felállhatott volna a teljes Országgyűlés és csatlakozhattak volna hozzá, mondjuk évi „keresetük” felével. Majd országunk milliomos polgárai is követhették volna példájukat. Nyomukban – biztos vagyok benne – a kevésbé tehetősek is – arányosan – csatlakoztak volna A külföldre szakadt hazánkfiairól már nem is beszélve. Például az űrturista Károlyunk is már másodszor megy fel, ahelyett hogy egyszer hazajönne, az első „űrvásárból” hozva egy kis „vásárfiát”. S a többiek is. (Sokan vannak!)
Nyugdíjas ismerősöm – anélkül, hogy tudta volna az én fantáziálásomat – mondja: A gondok láttán, s hogy gyermekeinknek, unokáinknak biztonságosabb jövője legyen – s ha ezen múlik – én a 13. havi nyugdíjról szívesen lemondok, csatoltassék a közös alaphoz. Tessék csak hallgatni az alulról jövő „kezdeményt”! Ugye, hogy nemcsak az én fantáziám indult el?! A jó ember természetes gesztusa, hogy segít, ahol és ahogy tud. Nem sopánkodni kell, s nem állandóan azt duruzsolni a „zemberek” fülébe, hogy itt minden rossz. (Fidesz pestis!) Cselekedni kell nem fecsegni. Cselekvésben formálódik a demokrácia is, a valódi, az együvé tartozás polgári-hazafias tette, és érzéke, s nem a harsány és sunyi blöffök böfögésében.
Az álmokért most fizetni kell. (Mindkét politikai oldalnak, nem egyenlő mértékben) Különösen a hamis álmokért! Abnormális világban normálisnak maradni nehéz, de kell. Ez most a „feladás”! (Kölcsey)
Négyessy Lajos, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!