Kedves Naplóm!

Csak úgy ültem egy padon, arcom a nap felé tartva, és csukott szemmel élveztem a nap sugarait. Közben megpróbáltam jelentős és komoly dolgokra gondolni, mert lelkiismeret-furdalásom volt – no, nem nagy –, hogy csak úgy ülök, nem csinálok semmit, leszámítva, hogy kellemesen érzem magam, és nem gondolok semmire. Hogy teheted ezt? – hánytam magamnak szemre. Az országnak nincs miniszterelnöke, addig űzték, lihegték, tüntették, üvöltötték, hogy „monnyon le”, amíg „lemonydott”.
Majd a saját párttársai, irigyei, szürkéi, alkalmatlanjai is cserbenhagyták. Egyszóval: most nincs miniszterelnökünk, a nap meg csak süt. Előrehozott választások, válságkezelő kormány, no meg a világválság, amely hozzánk nagyon begyűrűz, újabb tüntetések kilátásba helyezése – én meg csak ülök egy padon, és mindez nem akar az eszembe jutni.
Az azért feldereng bennem, úgy a napsugarakon keresztül, hogy az egyik magyar televíziós szappanoperában a forgatókönyvírók úgy próbáltak megszabadulni néhány szereplőtől, hogy terrortámadás áldozataivá tették őket. Van ilyen a világon mindenütt. De kevés ország dicsekedhet olyan intelligens, okos nézőkkel, akik feljelentést tettek a BRFK-nál, hogy ők biztosan tudják, kik állnak a Csillagvirág Klinika elleni támadás mögött.
Mi, egyszerű halandók azt sem tudjuk, kik voltak a Teve utcai rendőrszékház ellen elkövetett lövöldözés elkövetői, és mi még annyi mindent nem tudunk, vagy ha igen, azt sem merjük elhinni. De az ilyen és ehhez hasonló sorozatokon nevelkedett nézők, lassan már húsz éve, egy Isaura nevű rabszolgalányt is fel akartak szabadítani, egy Esmeraldának pedig, aki a televíziós sorozat szerint vak volt, a szemműtétjére kezdeményeztek gyűjtést…
Itt tartottam a gondolataimban, amikor egy felhőpamacs úszott a nap elé. A szemben lévő padon egy idősebb úr ült, mellette a kalapja, ő is napozott – háttal a napnak. Hát valahogy így. Ugyanaz a nap süt mindkettőnkre, csak valahogy másképp…

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!