Új baloldalt!

Mintegy két éve, Krausz Tamás foglalta össze a legjobban ezeket, Gyurcsány Ferencnek szánt, Utat tévesztettünk? című nyílt levelében (Népszabadság, 2007. február 8.), az elmúlt évek egyik legfontosabb  publicisztikájában. Agyon is hallgatták rendesen, ahogy az a lényegbe metsző, nehezen felejthető írásokkal e tájon lenni szokott.
Krausz, az MSZP sorain belülről fogalmazta meg azokat a dilemmákat, amelyeket mindenki érez és átérez, aki a politikai, a szellemi, avagy a társadalmi baloldalhoz számítja magát, illetve, a három dimenziót önmagában valamilyen arányban elegyíti. Amit Krausz bátor és átütő intellektuális őszinteséggel leírt, az korántsem csupán a politikai baloldal hivatalos reprezentánsait érinthette meg. Cikkével, a szó lehető legjobb értelmében, megsértett egy határt, amelyet az MSZP-én belül eladdig senki - még ő maga sem - merészelt átlépni. Hiába zárta ugyanis levelét azzal az udvariasan közhelyes formulával, hogy a „ szocialista kritika és politizálás lehetőségeit és esélyeit szeretném kiszélesíteni”, a megszólított „Kedves Feri” ezt a formális pukedlit aligha vehette komolyan. Hiszen Krausz  az MSZP-én belül élezte ki azt a problémát, amelyről a párton kívüli baloldali értelmiség már régóta kajabál: ti. a rendszerváltás zavarosában tőkés nagyvállalkozóvá avanzsált „baloldali polgár” és a hoppon maradt maradék többség osztályellentétének tovább már nemigen leplezhető ellentétét. Az utóbbi évek legjobb kérdő mondatának nyilvános dicsősége kétségkívül Krauszé: „Honnan veszed, hogy… a munka és a tőke ellentéte korunkban már nem releváns, kedves Feri?”
Tényleg, honnan veszik?
Világválság van, a kapitalizmus világválsága, bár az is igaz, hogy a kapitalizmust azért még senki sem temette el – ám az osztályellentétek ettől még tagadhatatlanok. Jócskán átalakultak persze, modernizálódtak, sőt posztmodernizálódtak, de az a fajta középosztályosodás, amely fokozatosan elmosta volna őket, nem következett be sehol a világon, sőt a középosztály eróziója manapság a fejlett Nyugaton is elég nyilvánvaló. Mikor ezeket a sorokat írom, a nyugati városokban százezrek tüntetnek a kapitalizmus ellen, tessék a híradókból szemügyre venni őket: egytől egyig populisták, lumpenek volnának? Nem inkább a szociális biztonságukat fenyegetettnek érző, a lecsúszástól rettegő középosztálybe-liek? És még mindig jobb, ha a baloldal és nem a szélsőjobb zászlai alatt tüntetnek. Vagy nem jobb?
A hivatalos politikai baloldal, az MSZP ideo-
lógiája mindmáig az ún. harmadik utas szo-ciáldemokrácia másodkéz típusú közvetítésé-
ben merült ki. Híján volt az európai és a magyar valóságismeretnek, az áttekintő képesség globális horizontjáról már nem is beszélve. A szocialista párton belüli ideológiai tagozódás csupán névleges. Valójában az MSZP minden platformja és tagozata, kisebb-nagyobb berzenkedéssel persze, de a párt hivatalos szellemiséghez tendált. Hamis érvelés, ténybeli ferdítés például, hogy az MSZP „maradárjai”, „populistái” stb. szembementek volna a párt irányvonalával. A frakció, ha fogcsikorgatva is, minden neoliberális ihletésű kezdeményezést megszavazott. Fegyelmezetten menetelt a mai állapotok felé. Néhány kivételt leszámítva, csak a holdudvarban, illetve a párttól tisztes távolban léteznek olyan baloldali szellemi erők, amelyek valósághű – tehát szociális, kulturális és ökológiai értelemben is kritikai – módon tekintenek korunk viszonyaira. Politikai értelemben azonban ezek nem tényezők, jóllehet a pontos, korszerű gondolkodás fenntartásában szerepük igen fontos.
Az MSZP Gyurcsány Ferenccel az élén betagozódott a harmadik utas európai trendbe, mely szerte Európában lecsengőben van. Innovációs képessége erősen korlátos, hiába rendelkezik a legjobb anyagi és infrastrukturális erőforrásokkal. A pártot ma nem ez leküzdhetetlen ideológiai vonzerő, hanem leginkább a sokszor lesajnált baloldaliság hite, továbbá az ügyesen fenntartott Orbán-fóbia tartja össze. Szavazóbázisának döntő többsége „Kádár népéből” és a rendszerváltás két évtizede alatt lecsúszók köréből (ide sorolandóak a kis- és közép vállalkozók is!) kerül ki. E két csoportnak természetesen létezik közös halmaza, ám azért jól megkülönböztethetők. Az előbbiek rohamosan fogynak, az utóbbiak száma viszont ütemesen gyarapszik. Ugyanakkor a lecsúszókból egyre inkább a szélső- és a középjobb rekrutál, szembetűnő továbbá, hogy a baloldal milyen csekély vonzerőt gyakorol a fiatalokra. Ront a helyzeten, hogy a baloldal társadalmi bázisa ma nem rendelkezik kellő érdek felismerési, s még kevésbé érdekérvényesítési potenciállal. Civil szerveződései gyengék, az elaprózott szakszervezetek a rendszerváltozás legnagyobb intézményes vesztesei. A munka világa atomizált. Egyénei jobb esetben kisebb-nagyobb csoportokra korlátozódó túlélési technikával próbálják megúszni a megúszhatatlant. Rosszabb esetben, mint már szó volt róla, a jobboldalra csábulnak át, hiszen a történelem tanulságai szerint – rossz, illetve hamis baloldali politikai artikulációk esetén – a szociális feszültségek jobbról és szélsőjobbról könnyedén kanalizálhatók.
A szocialisták olyanok ma, akár egy sok tucat gombostűvel kiszúrt Zeppelin: lassan, de biztosan eresztenek. Meglehet, így is földet érnek majd (persze eléggé töppedt állapotban), de az biztos, hogy ha így folytatják, jó ideig nem fognak újra szárnyalni. Ezt a képet csak az változtathatná meg, ha az MSZP-n belül – felső, közép- és alsó szinten egyaránt – olyan folyamatok indulnának és érnének be, melyek ténylegesen korszerű baloldallá formálnák a pártot. Nincs kizárva, hogy ez bekövetkezik, hiszen az erre való igény minden szinten folyamatosan érzékelhető.
Mi a teendő?, tehető fel mindezek után a klasszikus kérdés.            
A baloldali építkezést a társadalmi baloldal reorganizációjával kellene kezdeni. Olyan ernyő típusú társadalmi mozgalom volna kívánatos, amely „összesöpörné” a szétszórt civil cserepeket, s valamiféle formát kínálna számukra. Ezzel párhuzamosan, de ezzel egybe is kapcsolva, mindenképp erősíteni szükséges a rendszerváltás során tudatosan legyengített szakszervezeteket. Csak ezek a változások eredményezhetik, hogy a társadalmi baloldal érdek felismerési és érdekérvényesítési képessége növekedjék, s ne a jobboldal csatornázhassa be a felgyülemlett, de formátlan energiákat.
Csakhogy ezt a társadalmi reorganizációt lehetetlen a szellemi baloldal sokszínűségének tudatos használata nélkül megoldani. Az MSZP most szinte kizárólag az elvirágzott harmadik utas „baloldaliságot” szponzorálja, csekély társadalmi hatásfokkal. Erősíteni kell a kritikai szellemiséget, intézményi hátteret is biztosítva ahhoz, hogy a magyar baloldal szellemi palettája legalább annyira korszerű legyen, mint amilyen a mintának tételezett nyugati társadalmak mai szellemi baloldala. Nálunk ehhez nem a személyi feltételek, sokkal inkább a politikai akarat, illetve erő hiányzik. Pedig csakis egy, a mainál jóval színesebb szellemi kínálattal lehet a társadalmi baloldalt hatásosan megszólítani. A leghatározottabban szembe kell szegülni azzal az udvari média révén sugallt üzenettel, mi szerint a legkorszerűbb baloldal még mindig a harmadik utas szocdem irányzat.
Aki kicsit is tájékozott arról, hogy mi történik ma Európában és a világban, pontosan tudja, hogy ez enyhén szólva nem fedi a valóságot!

Galló Béla

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!