Távkapcsoló

 

„Palik László, 47 éves közgazdász a magyarországi Formula–1 meghatározó személyisége. Immár 18 éve a versenyek kommentátora, 2001 óta a Hungaroring Sport Zrt. elnöke. Televíziós személyiségként több mint 20 éve meghatározó szerepet tölt be” – áll honlapján. Legnagyobb erénye meg a szerénység. A meghatározó jelzőt nyugodtan kicserélhetjük megosztóra. Ami önmagában még nem rossz minősítés, hiszen a mai magyar médiában és a politikában is számos ilyen személyiség mozog, Fábry Sándortól Friderikuszon át Sólyom Lászlóig.
Még az iskolai füzeteimet rajzoltam tele amőbákkal, amikor Palik Lászlót és Héder Barnát, a két szimpatikus, jópofa, szokatlanul felszabadult stílusban műsort vezető fiatalembert megismerte az ország az Ötödölőben. Évekkel később olvastam a Nők Lapjában Palikkal egy interjút. Ledöbbentett, milyen keserű, sértett ember lett. Rendben, hogy épp a válása után találták meg, de úgy tűnt, nem tud disztingválni. Idő közben elkezdődtek a Forma–1-es közvetítések, és még inkább látszott, Palik képtelen viselkedni. Mikor végigszondáztam a családot, sokan épp ezt találták benne rokonszenvesnek, hogy őszintén lelkesedik, örül, mint egy gyerek, kiabál, ha izgatott, és mindez olyan emberi, még az is, ha kárörvendően vihorászik, mint a világ leigázására készülő őrült tudós. Másokat épp ettől tör ki a firlifrász, hogy röhög a saját poénjain, a közvetítés helyett egovetítéseit kell hallgatni, meg azt, hogyan szórakoztatják egymást „Gyulámmal” (Czollner Gyula), mint a Rém rendes család házaspárja, vagy mint két idétlen ötödikes. Gyanakvó vagyok már ezekkel a kritikákkal, Knézy Jenőt is mindenki ostorozta, aztán meg egekig magasztalták és visszasírták.
Bár áprilistól szeptemberig minden egyes hétvégén a Forma–1 megy a tévénkben, akármilyen izgalmas is a futam, képtelen vagyok ellenállni annak, hogy ne merüljek delejes álomba úgy húszkörnyi zümmögés után. Nem akaródzik szurkolni egyetlen arcnak, csapatnak sem, utoljára Ayrton Sennának tudtam, ő pedig szegény 15 éve többé nem versenyez. De talán most ez a Jenson Button, vagy ahogy a HÍR Tv képújsága magyarosította, „Dzsenszen Battön” elég megnyerőnek tűnik. No és minden szezon elején beharangozzák az érszaggató izgalmakat az új szabályokkal, csak a végére valahogy megint elfogy a lelkesedés… Ettől még persze érdekel a verseny, sőt, a két öcsém miatt egyszer még egy szabadedzésre is kimentünk, aztán a fertelmes hang- és szagorkántól csak úgy potyogtunk, mint a legyek. Végül egy nyájas olvasó is kérte, írjak egyszer már a Forma–1-ről, bár saját véleményét nem látta szükségesnek ismertetni – ebből gondoltam, hogy nem lehet nagyon elragadtatva –, így többszöri nekirugaszkodás, testelhagyásos mély meditáció, majd visszatekerés után csak a végére értem az ausztráliai futamnak.
Rájöttem, hogy Palik azért érzi magát jópofának, mert műsorvezető-társa, Czollner Gyula minden poénján készséggel nevetgél, mint Mardel kutya a gazdáján a Flúgos futam című Hanna-Barbera-rajzfilmben. Én is menőnek gondolnám magam, ha valaki egyfolytában röhögne az olyan beszólásaimon is, hogy „menjél már Felipe! Hálló, szabálykönyv!” meg Barrichello és Rosberg „a végén még megtépik egymás arcát”. Jól el is beszélgetnek, például „a rajtrács elején két matrica nélküli autó áll...” – szörnyülködött Palik. „Most arra szeretnél kilyukadni, hogy nincs rajtuk matrica?” – kérdezett vissza naivan Czollner. Vagy mikor Czollner majrézott, hogy „mi lesz ebből? Mi lesz ebből?” „Botrány” – hörögte Palik, s ezt így legalább háromszor. Már nem is számoltam, hányszor hallhattunk olyan visszatérő szófordulatokat, mint az „azt a mindenit!”, „de komoly!”, „tehát, tehát, t’át, t’át,”, „nagyon csúnyán körbeautózta”, „hellóka!”, „szevasz van”, vagy hogy „kinyomta a szemét” – mármint a gázadagoló gombét, néha meg az autóét. Ez csak idegesítő, de az már taplóság, mikor egy versenyzőre azt mondják ő helyett, hogy „az”, vagy „a csapat, aki”.
A hirtelen gondolatváltások miatt félbeszakadt, értelmetlen mondatokat leszámítva Palik legalább igyekszik választékosan kifejezni magát, ezért cifrázza, hogy Barrichello „maga alá gyötri” a terelőszárnyat, autója „tele van guminyommal”, mert „mandínerből vezet”. Vélhetnénk úgy is, hogy innovatívan használja a magyart, és valamiféle autós rétegnyelvet alkot éppen, melynek egyik legköltőibb frázisa a „hová tűnt Damon Hill?” után a „ha hokedlit kötnének rá, azzal is elmenne”. Vagy épp ellenkezőleg, erőltetett és kellemetlen ez a szófacsarás, akárcsak komolykodva „autósport-eseménynek” hívni a futamot.
Nem tudom megítélni, valóban ért-e
szakmailag az autósporthoz, de azt még én is látom, hogy olykor össze-vissza keveri a versenyzőket – akiket pedig legalább a sisakjukról be lehet azonosítani. (A közvetítés legrosszabb része az eredményhirdetés utáni szinkrontolmácsolás volt, annyit már én is konyítok a kocsikhoz, hogy üresbe kell rakni az autót, és nem semlegesbe.) Ha el is szenderegtem, arra azért haptákba vágtam magam, ahogy Palik a bokszutcából visszatérő Kubicának üvöltözi, hogy „elé vagy mögé? elé vagy mögé? elé! elé! elé!”
Ha már úgyis 18 éve ott trónol a Forma–1-ben, miért nem ad teret tehetséges fiataloknak (nem untermanoknak)? A válasz inkább az RTL Klub műsorpolitikájában keresendő, az meg épp olyan, amilyet érdemlünk. Előbbi kérdésemre egy ismerősöm azt felelte: Palik nélkül szegényebb lenne a Forma–1, mert nem lenne kin szörnyülködni. 

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!