Zalatnai Brigittának, a Magyar Televízió műsorvezetőjének hiányoznak az
élő műsorok, de már nem igényli az éjszakai hajtást. „Öt éve vezetem a
Főtér című műsort, régi ez a szerelem. Szerintem a Főtér ma is
ugyanolyan emberközeli, mint indulásakor. Ahogyan az ország, a városok,
úgy műsor is változik; a Főtérnek így örök élete lehet” – mondta.

„Még mindig elutazom a forgatásokra, de mióta gyermekem van, nem tehetem meg, hogy sosem vagyok otthon. Az Árak és energia, melynek szintén én vagyok a házigazdája, a Főtér testvére is lehetne, hiszen hetente egyszer vidékre látogatunk és a helyszínen mutatjuk meg az alternatív, megújuló energiaforrásokat. Az Egészség ABC című műsort szerencsére Budapesten forgatjuk” – nevetett. „Annyi időm van váltani, amíg az egyik helyszínről autóval átérek a másikra. Ez pont elegendő idő ahhoz, hogy az ember „átvezesse” magát a következő feladathoz” – tette hozzá.
A műsorvezető gyerekkorában énekesnőnek készült, a televízióban is így szerepelhetett először, hétévesen. „Tizenhat éves koromban ajánlottak be újra a televízióhoz, de még négy évet gondolkodtam azon, felvételizzek-e. A mindennapi életünk része volt otthon a tévé, de ezen kívül nem vonzott különösebben. Húszévesen azonban úgy éreztem, kiöregedtem az éneklésből. Ekkor már évek óta az Express együttes tagja voltam, Balázs Fecónak vokáloztam és Hofi Gézával jártuk az országot. Tizennégy év éneklés és zongorázás után úgy döntöttem, elég volt... A televíziózás, ha az utazásokat és az elfoglaltságot nézzük, nem változtatott nagyot az életemen. A rendet, a fegyelmet, az egymásra figyelést már korábban megtanultam, a csapatmunka is a véremben volt. Sokan ezeket a tapasztalatokat például sportolóként szívják magukba – én gyerekkórus tagként tettem. A megannyi szereplésnek köszönhetően nem vagyok lámpalázas, a kamera előtt azonban eleinte hiányzott a közönség, az azonnali visszajelzések” – emlékezett viszsza. „Bemondóként kezdtem, majd vezettem zenei műsort, mely műfaj sokáig elkísért. Bár nem kerültem el, a híradózás sosem vonzott, kissé talán személytelennek, ridegnek tartottam ezt a világot. Ami nagyon hiányzik a palettáról, az egy mélyreható, komoly beszélgetős műsor vezetése – most már elég tapasztaltnak érzem magam hozzá. A Radio Bridge-en, ahol hét évig dolgoztam, már kipróbáltam ezt a műfajt, de az korántsem ugyanaz, mint a képernyőn” – magyarázta.
Zalatnai Brigitta azt is elmondta, fontos változás az életében, hogy ma már nem élő műsorokat vezet, noha korábban mind a tévében, mind a rádió-
ban ahhoz volt szokva. „Imádtam, amikor nem volt javítási lehetőségem és százszázalékos teljesítményt kellett nyújtanom elsőre, minden másodpercben. Huszonkét év televíziózás után már annyira a részemmé vált ez a munka, mint a karom, vagy a lábam. Nincsenek praktikáim, vagy felvett szerepek: belenézek a kamerába és látom, ez az életem. Amióta megszületett a gyermekem, száznyolcvan fokos fordulatot vett velem a világ. Fölébredtem a Csipkerózsika-álomból, naiv kislányból érett nővé lettem. A kritikát is jobb szívvel fogadom. Ha például hirtelen fölkapom rajta a vizet, akkor belátom, hogy beütött, azaz van mit megvizsgálnom magamon. Tulajdonképpen bárkitől szívesen fogadom a bírálatot, mert úgy gondolom, ha kritikát kap az ember, az azt jelenti, hogy figyelnek rá, talán még jobbá is akarják tenni. Nem ellenségként tekintek rá, inkább magam erősítem vele.”


Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!