A parfümkészítés állandóan változó műalkotás

 A minőségi parfümökben a szellemi tőkét kell megfizetni, s híres parfümőrök már megengedhetik maguknak, hogy saját márkát dobjanak piacra, bár ez ritkaságszámba megy. Az illatok kiválasztása nem sablon és nem típus kérdése, hanem a bőr, az orr, a test, a lélek dönt a szakember szerint.

l Monsieur le Nez, magyarul Orr Úr. Ez ön. A parfümgyártás hivatásos szaglóembere – mondjuk így. Cukor utcai kis munkatermébe érkezve – pár lépésre egykori gimnáziumától – az ember lánya egyszerre érzi boszorkánykonyhában, illatmúzeumban, luxusbutikban magát…
– Az „Orrnál”, a parfümőrnél ez így helyes. A butik annyiból igaz, hogy fogadom az érdeklődőket, vevőket. Ha nem is abból élünk, hogy itt el-eladunk valamit. A boszorkánykonyha inkább stimmel, mert már egészen kisgyerekként is, sokat olvasva az illatokról, valahogy mindig egy XVI-XVIII. századi méregkeverőnek a szerepébe képzeltem bele magamat. S hogy múzeum lenne? Az azért nem… Bár van itt minden: például – természetesen csak nekem, egy pici fiolában, ajándékként – a világ legrégebbi parfümje, a „Magyar királyné vize”, a XIV. századból származó receptúra nyomán. A Jean Patou-divatház M. Orrától kaptam ajándékba, aki az Osmotékának, a versailles-i parfümmúzeumnak a szakmai igazgatója volt egyidőben azzal, hogy én magyarként az ottani iskolába jártam. Úgy gondolta, engem illet.  Szóval itt van, csak úgy, megszaglászásra, érdekességképpen az 1370-es évekből… De van itt olyasmi is, ami egy családi márka, egy francia konyakcég márkájának része parfümként: ők a konyakot 1270 óta gyártják Champagne vidékén, s megkérték az illatmestereket, kísérjék végig a szürettől a kész italig a gyártást, s aztán mindezt meséljék el – parfümökben. A szőlő virágzásától a mazsolásodó, aszúsodó gyümölcsszem illatán át a fahordóban érlelésig minden el lett mesélve… Van olyan parfümmárka, amelyet 1530 óta Capri szigetén karthauzi szerzetesek kutyulnak: velük is nagyon jóban vagyok – így a márka lehet, hogy már a nyáron itt lesz, Budapesten.
l Magyarországon egyáltalán mióta létezik parfüm?
– Nem tudom. Nem voltam ott. A mi magyar – franciák által megerősített – legendánk az 1300-as évekről szól. Akkor már egészen biztosan a „modern stílusú”, gyártott parfümöt használták a kiváltságosak. Az 1800-as évektől volt hazánkban gyártás is! Márkák is léteztek, virágzóak, egészen a második világháború végéig. De ez – annyi mással együtt – kihalt a vasfüggönnyel. De jó is lenne feltámasztani… Ma az internet világában az ember bárhol tud dolgozni, nekem Budapest „van” és lesz a székhelyem, igaz, a személyes kapcsolatok miatt utazni kell. De ez jó lényegében. Az más kérdés, hogy nagyon sok illat, amelyet kifejlesztenek, „elkurvul” a kereskedelmi hajcihő, a profithajsza okán. A parfüm szó eredete a latin „per fumum”-ból ered, ami azt jelenti:  „füstön át”. A parfüm ősi formájában ugyanis nem volt más, mint illatos füst… Később csábító színű és illatú folyadék, netén zsíros krém lett belőle. Ma az embereket, a fogyasztókat a mégoly nagy sztárok, sportolók stb. nevével fémjelzett illatokkal etetik a piacon, mert a luxusipar a tömegcikkgyártásra állt rá. Főként olcsó szintetikumok az alapanyagok, hatalmas mennyiségben készülnek, s úgy vannak megszabva. Hogy „hasonlítsanak” valamire, amiből sokat adtak el az utóbbi években. Összetételüktől függnek az illatok, amúgy mindegyik alaprecept ugyanaz: illatanyagok, desztillált víz, festék- és egyéb tartósító, a kasszánál meg a márka és a reklámhordozó neve dönt. Egy reklám vitte sztenderd luxusmárkának dolgozni sokkal kevésbé kreatív munkafolyamat, mint akár gyertyát készíteni egy kicsi cégnek. Itt szabad kezet kapsz – igaz, lehet, hogy nem keresel vele –, de ott gúzsbakötnek, megszabják, maximum mennyiből és mennyi ideig dolgozhatsz, s egyáltalán mit?! Ez persze nem jelenti azt, hogy ott nem születhetnek zseniális dolgok… Hiszen a parfümőrök kitűnőek. A pici cégek úgy bírják a piaci hajszát, hogy a reklámra semennyit sem áldoznak rá! A Reminissence, Clive Christian, MSL, Nasomatto márkákról szinte nem is hallani, mert hagyományos úton, szájról szájra, fülről fülre jár a hírük szerte világon. Tehát a reklámköltségen rengeteg pénzt spórolnak, így ezt beleteszik a minőségi anyagokba, s ugyanannyiért, sőt olcsóbban tudják kihozni saját termékeiket.
l Nem kell eltartaniuk egy hatalmas vízfejet a cégnél?
– Így igaz. A sztenderd nagy cégek reklám- és marketingköltsége hozzávetőlegesen 80 százalék az új termékek kihozatalának. Nagyon sok. Az iparágban 15-20 milliárd dollár forog évente, de nem az illóolajok importja a fő, hanem a sikeres parfümökön elérhető hatalmas haszonkulcs. Van olyan termék is, amelyből harminc milliliter nyolcszázezer forintnál többe kerül, kilónyi Swarovsky-kristályba van csomagolva, számozott, limitált példányban, 24 karátos arannyal. De hát ez eszement dolog! Ez a világ viszont – bennem, bennünk legalábbis – nem arról szól, hogy megaprofitot termeljünk, és minél nagyobbak akarjunk lenni, hanem éppen fordítva! A parfümkészítésről azt szoktam mondani, hogy állandóan változó műalkotás, pontosan azért, amiért olyan sok minden befolyásolja. A minőségi parfümökben a szellemi tőkét kell megfizetni. Híres parfümőrök már megengedhetik maguknak, hogy saját márkát dobjanak piacra, de ez ritka.
l Az otthonában milyen illat fogadja?
– Semmilyen! Otthon általában „illatsemleges” világot tartok, mert dolgozom. Mármint a szagokkal, illatokkal. Ha éppen nem is kreálok valamit, de adott esetben értékelek, paneleket gyártok, s reggeltől, mondjuk, délig vagy húsz illatot  vizsgálok, s akkor jobb, ha nem vagyok túlszagosított környezetben. A fürdőszobában van illat: mediterrán, gyümölcsvirágos. Jómagam tehát ragaszkodom a semlegességhez, noha számos olyan megkeresést kapok, hogy illatosítsak be egy otthont, irodaházat, kiállítótermet. Nemrég például az egész budai Gellért fürdőt be kellett illatosítani egy speciális nyári koktéllehellettel. Jómagam egyébként ha háromhetente, havonta egyszer veszek fel – mi ezt hívjuk – parfümöt magamra. Merthogy  a bőrön a következő szint, a következő „bőr” az illat. Egyébként szakmai szinten nincs női vagy férfi parfüm: csak illat van… Ami megnyugtat, elandalít, felajz, mámorít, vidámít. Különben az emberi bőr egyébként meg is változtatja a különböző aromák kihatását, ezért a parfümériákban csupán a befújt papírcsíkminták alapján nem is szabad választanunk. Pedig a legtöbben így döntenek. A csukló, a könyökhajlat – ahol sok ér fut – jobb közvetítő. De arra sem szabad „rátámadni” úgy,  hogy közvetlenül rá, odafújunk egy permetet. Egy tengervízillatnak – amely a kis franciaországi Hermes cégé – 146 alapanyaga van, logikai vegyi sorrendben. A vivőanyag egy két szénatomos etil-akohol, amely már a XIV. század óta létezik. Az anyagok a bőrön egy bizonyos idő alatt illannak el: ha a bőrre, a saját vékony faggyúrétegünkre, verejtékünkre rakjuk, nem finoman távozik, hanem – másként nem tudom megfogalmazni –, mintha egy hidroplánt benyomnánk a víz alá, s az onnan akarna kirepülni… Nem gyömöszkölni kell, hanem a felületre tenni, messzebbről fújni: az egyiptomiak alabástrompálcikákkal tették ezt. Meg lehet tanulni, meg lehet próbálni. Ezért vannak a személyes tanácsadó órák, tanfolyamok is, ahol nem egy-egy parfümöt vesz meg valaki, hanem a lehetőségét annak, hogy közösen megkeressük azt az illatvilágot – „illatgardrobot”–, amely jó neki. Ezek a foglalkozások persze nem a nemzetközi „óradíjak” alapján tartatnak… Ez jó játék, amelyben örömmel veszek részt. A parfümválasztási szaktanácsadás intuitív módon történik, bele kell látni az alanyba…
l Húsvétvasárnap van, holnap a férfiak, legények, kisfiúk locsolni mennek. Ez a népszokás. Jó esetben – bár ez a legolcsóbb – a hölgyemény sajátjából kap a feje búbjára, a rosszabbik verzió, ha a diszkontok locsolókölnije spriccel az áldozatra… Mit szól hozzá?
– Az semmi, hogy én mit! De azok a nők mit, akiket agyonfújnak gyenge szintetikumokkal! Az még valóban elmegy, ha a háziasszony a sajátjából kap a hajára, de akkor is, egy idő után – így mondjuk – kánonban „szólalnak meg”, mert az időeltolódással másként jönnek elő a szagok. Mintha egy filmet időeltolódással rávetítenénk saját magára… Inkább jöjjön a szódásszifon vagy a vödör! Szóval szerintem inkább vízzel locsoljanak a locsolkodók, a húsvét tavaszi termékenységi népszokásának így is eleget tesznek, hiszen a húsvéti locsolkodás vize eredetileg abból az éjszakai harmatból származott, amit a jótékony szellemek megáldottak – a néphit szerint – éjszaka. Ez a harmat, az aranyvíz, megóvott a betegségektől, az ártó szellemektől  és termékennyé tette a leányokat, asszonyokat… Mi gyerekkorunkban sokat bohóckodtunk ilyenkor nagy vödörrel, kannával meg slauggal… Ezt nagyon szerettem. Kölnivel, parfümmel már akkor sem tettem.
l Na persze… Az „Orr” már akkor is működött…
– Valószínűleg igen. Világéletemben – szóval már egészen kiskorom óta – az illatokban éltem. Ezért is örültem akkor, amikor a német Patrick Süskind 1985-ben megjelent, nálunk is nagy sikert aratott „illatthrillere” nyomán, amelynek címe: A parfüm – Egy gyilkos története, a 2006-ban, Tom Tykwer rendező által forgatott azonos című film szakértőjének felkértek. A modern ember orra, szaglása eléggé letompult – de ezt lehet fejleszteni. A versailles-i iskolában kilenc hónapon át csak ismerkedtünk a természetes és mesterséges, szintetikus illóolajokkal, míg végül több százat meg tudtunk különböztetni. Jómagam rengeteget foglalkoztam kutatóként gyógynövényekkel is. De az alapanyagok beszerzése nem ránk, parfümőrökre tartozik. Hogy valahol egy távol-keleti kicsiny szigeten találnak egy gyökeret, vagy Dél-Amerikában, Kelet-Európában egy virágot, termést, azzal mások foglakoznak. Nekünk úgynevezett „művészellátó” boltjaink vannak szerte a világban, ezekben több ezer alapanyag megtalálható. Az ember nem használja mindet – a keverés, a válogatás a lényeg. Saját palettával dolgozunk – egy új esztétikai minőség megszületése a fontos. Ahhoz tudnám hasonlítani, amit egy asztalos csinál: hogy szeret bizonyos fákkal dolgozni. Ennyi. Az ember mester, művész. A szaglás biológiájával, fiziológiájával még mindig nem eléggé vagyunk tisztában.
l Az illat, a szag – a jó, a kellemes vagy az, ami nem ilyen – felvevése ősi, atavisztikus valami végül is. Ha valakinek van kutyája, tudja, milyen örömmel fetreng” meg mások szagában.
– Ez engem is nagyon foglalkoztat. S még nagyon sokakat. Amúgy egy külön intézetet hoztak létre erre, a szagok, a szaglás kutatására, Sence of Smell néven. Belőlem nehéz kihúzni természettudományos válaszokat azzal kapcsolatban, hogy miként hatnak ránk az illatok, hiába van természettudományos végzettségem. Az emberek közti kapcsolatokat, interakciókat hihetetlenül nagy mértékben befolyásolják az illatok. Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben is van olyan szófordulatunk, hogy „nem állhatom a szagát!” Ezen kapcsolatok – szex, házasság – eldőlhetnek! Elvileg minden más kiválóan működhet, de ha ez az egy nem?! Ez a kémia. A „szép parfüm” – mert így nevezem a jót – fegyver, átlátszó ruha a bőrön, azonnali élményt nyújt, emlékezetes marad. Nem véletlen, hogy hosszú évtizedek után is egy illatról „ugrik be” egy-egy régi emlék. Mindannyiunknál, nem csupán a francia írónál, Proustnál, Az eltűnt idők nyomában szerzőjénél…
l Szeretne egy kis kutató céget, hogy újra legyen magyar parfüm is. Hogy képzeli el, mondjuk, a magyar parfüm nevét?
– Egészen a II. világháborúig volt gyártás. Mint annyi minden más, az is véget ért akkor. Nem egy, hanem sok parfümöt szeretnék előállítani, a nevüket nem tudom – ez a jövő még. Alapítani egy kicsi labort, ami hazai, ez valóban a vágyam. A célom. Talán nem is távoli. Az már biztos, hogy nem „szalámis kalocsai paprika” lesz a neve az illatkreációnak, még ha e kettő igazi hungarikum is. Még akkor sem, ha – mint most is – nagyon trendik az úgynevezett gourmandillatok. Italból, süteményből vett illatok. A virág, a gyümölcs – mint illat – örök. Hogy kinek dolgozunk majd? Reményeim szerint sokaknak. De ez is személyiségfüggő: van, aki évszakokkal változtat illatvilágán, mert úgy érzi, bőre megköveteli, s akad olyan, aki tizenhárom éves korától a koporsóig ugyanazt használja. Semmi nem sablon, nem típus kérdése: nem attól függ, kinek mi illik, hogy szőke, barna, vörös, fekete. A bőr, az orr, a test, a lélek dönt.
l Édesanyjának, párjának már kreált személyes illatot?
– Még nem, de már rágják is a fülemet érte…

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!