Németh Attila budapesti olvasónk a köszönésformákról írt könyvem
kapcsán küldött levelet. Meglepődött azon, hogy milyen változatosan
köszönünk mi, magyarok, pedig ő korábban nem gondolkodott el ezen.
Különösen tetszettek neki a soproni diákok üdvözléstípusai, szerinte az
itt élő fiatalok igencsak kedvesek és udvariasak lehetnek. Olvasónk azt
kérdezi, vajon milyen vizsgálatok alapján írtam erről.
Először 1990-ben végeztem írásos kutatást, többlépcsős, kérdőíves módszerrel a Berzsenyi Dániel Gimnázium osztályaiban. Tizennégy évvel később, 2004-ben megismételtem a kutatást. Az eltelt idő alatt az iskola sokat változott: általános gimnáziumból újra evangélikus líceum lett, az oktatói kar sem volt már ugyanaz. A kontrollvizsgálatok is megerősítették azt, hogy a diákok által használt variánsok jelentős része megegyezik a köznyelvben is használtakkal. A fiúk többféle köszönéstípust használnak, mint a lányok. A búcsúzáskor használt köszönések száma csaknem kétszerese a találkozáskor használt variánsok számának. Érdekesség, hogy a kifejezetten soproni diáknyelvi köszönésformák közül is több megmaradt. Vagyis hiába cserélődött ki többször is az iskola tanulóifjúsága, mégis használják a korábbi speciá-
lis variánsokat: Ahoj-hali!, Asztala!, Dzsá!, Hoj!, Moj!. A köszönések használati gyakoriságát illetően nincs túl nagy változás, továbbra is a Szia!, Sziasztok! a legnépszerűbb. Az új kutatás rámutatott, hogy főleg azok a köszönéstípusok tűnnek el, amelyek valamilyen cselekvéshez kapcsolódtak korábban. Ilyen például a Kályha! köszönés, amely tíz évvel ezelőtt még azért fordult elő, mert a tanulóknak maguknak kellett felvinni a szenet az osztályba, és erre való figyelmeztetésül is szolgált ez a furcsa üdvözlés. Ahogy a fűtésrendszer megváltozott, a köszönéstípus eltűnt. Ugyanez igaz a Vödör szén! köszönésre is, amely arra figyelmeztette a tanulókat, hogy ideje felhozni reggel a szenet a pincéből. (Néhány kolléga egyébként a Vödör szén! köszönést a Wiedersehen! német üdvözlésből eredezteti.) Természetesen továbbra is viszonylag gyorsan keletkeznek és tűnnek el diáknyelvi vagy speciálisan soproni diáknyelvi üdvözlőformulák, de az is bizonyos, hogy több köszönésvariáció tizenkét év távlatából is életképes maradt, még akkor is, ha csupán egyedi köszönés.
Továbbra is várom üzeneteiket a szerkesztőségbe, vagy az editor@mediacom.hu címre. A levelekre lehetőleg írják rá: „Nyelvelő”. Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!