Nem csak gyalogolni, aludni is jó

Az Állami Egészségügyi Központ budapesti Alvásdiagnosztikai és Terápiás Centrumában, a Királyhágó utcában Terray Horváth Attila orvos, alváskutató nem hisz abban, amiről a történelmi legendárium Napóleon kapcsán beszél: miszerint a jó Bonaparte – vagyis korzikaiként Bonaparte – naponta csupán fél órát aludt, mert neki ennyi is elegendő volt. Szerinte nem 30 percet, hanem inkább három órákat töltött el alvással – ez amúgy a szakember szerint elegendő annak, aki ezt a csekély időt valóban a pihentető mélyalvásban tudja eltölteni. Ilyen ember sok van, nem kell ahhoz tábornoknak, császárnak lenni… Az már más kérdés, hogy a szakember szerint Napóleon napközben bizony relaxált, meditált – ezzel is némi pihenéshez juttatva szervezetét. Az alvás – a teljes pihenés – az, amikor a szándékos testmozgás s a külső ingerekre adott reakció csökken, amikor fokozódik a sejtosztódás, s a sejtelhalás mérséklődik. A külső ingerek fajtái, azok intenzitása, a belső biológiai óra és a test belső állapota határozza meg napi életritmusunkat: az emlősökben – így bennünk, „főemlősökben” is – ezt az agyalapon lévő mag vezérli, amit a melatoninhormon befolyásol, többek között a szívritmusra is kihatással. A reggeli fény a becsukott szemen keresztül az agyba jut, s csökken a melatonintermelés: így ébred a szervezet. Sötétben a folyamat megfordul: a fény hiánya növeli a melatonintermelődést, ez elősegíti az elalvást. Nem véletlen, hogy télen – ha nem is vonulunk el „téli álomra” – aluszékonyabbak vagyunk… Az alvásigény az életkor előrehaladtával amúgy csökken. Az alvásgondok a szakemberek szerint – ezt ugye „nem szakember” éjjeli műszakosként saját gyakorlatunkból is tudjuk – sokszor azzal függnek össze, hogy a belső óra és a külvilági „normál” óra nincs szinkronban; ezt megtapasztalhatjuk a téli-nyári időszámítás átállításakor vagy éppen a kontinensek közti időzónák átrepülésekor… A test hőmérséklete este 9 körül a legmagasabb, hajnali 4-5 körül van a mélyponton; ha szervezetünk nem képes a belső hőmérséklet csökkentésére, jön az alvászavar. Mármint az elalvási gond: mert az nem pihentet, ha órákig forgólódunk, hogy aztán hajnaltájt pár órára elaludjunk… Ebbe tönkre lehet menni…
Alvás folyamán mérhető – az alváslaborokban meg is teszik –  a szem körüli izmok, végtagok mozgása, a szívritmus, a légzés. Boda Bianka biofizikus szerint az alváskezdet még az ébrenléthez közelít: ezt hívják gyors szemmozgás nélküli (angol rövidítéssel) lassú NREM-fázisnak – ilyenkor áll helyre a szervezet energiája. A másik a REM, gyors szemmozgásos: ilyenkor álmodunk. Jót-rosszat. Amelyekre a kutatások szerint jobbára akkor emlékszünk, ha közvetlenül utána fel is ébredünk. A vizsgálatok szerint ilyenkor az agy azon területei aktívak, amelyek a tanulásban, gondolkodásban, szervezésben vesznek részt. Egy-egy alvási ciklusunk cirka 100-120 percig tart négy – mélyülő – NREM s egy REM fázissal – ilyen ciklusból egy-egy éjszaka alatt négy-hat is van; hajnal felé az éber alvás, a REM dominál. A kialvatlanság bizony rontja az ember teljesítőképességét, növeli a baleseti kockázatot, csökkenti az immunrendszer védekező képességét, nem csak a „mennyiségi”, de a „minőségi” alvásmegvonás – egy fázis kiesése – is súlyos következményekkel járhat… A biofizikus – aki nagyon szeret aludni –  amondó: nem igazán ajánlatos sok-sok, már-már „intravénás” kávéval mesterségesen élénkíteni magunkat, mert a szervezet kiköveteli magának azt, amire szüksége van: hiába akarjuk magunkat lórúgásnyi koffeinnel, kólával stb. stimulálni – a napi alvásigény mértékét ez nem befolyásolja. Szintúgy nem használ a sok szesz sem: segíti ugyan az elalvást az alkohol, azonban légzéskimaradást okozhat, s felületes alvást idéz elő. Azaz: nem leszünk kipihentek! A tartós stressz, szorongás a sok-sok aggodalom, félelem, az esti túlzott aktivitás olyan anyagokat szabadít fel agyunkban, amelyek az ébren maradást segítik elő. A nyugtatók-altatók használata hazánkban legalább annyira elterjedt, mint a stimuláló szereké: még a válságos időkben sem célszerű nyakló nélküli fogyasztásuk… Egy esti séta, egy laza mézes tea, egy – egyetlen – pohár sör vagy vörös bor jobb a gyógyszernél testi-lelki egyensúlyunk helyrebillentéshez… Ha meg valóban alvászavarunk van, menjünk alvásvizsgálatra: az ide érkező páciensek többsége amúgy nem „saját elhatározásából” jelentkezik be műszeres és kibeszélgetős vizsgálatra, hanem a hálótárs noszogatására: a horkolás, az alvajárás, az időleges légzésleállás nemcsak zavaró, de ijesztő is… Az más kérdés, hogy egy idejében történt vizsgálat, s az azt követő terápia más bajoknak, betegségeknek is ajtót mutathat, amelyeknek előhírnöke lehet maga az alvászavar. A szakember szerint egyelőre az október óta kommunikált válság állítólag még nem hozott több pácienst.G.M.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!