Baál temploma
Palmyra romvárosának leghíresebb építménye Baál temploma. Baál az eső és a termékenység istene volt egyes keleti törzsek szerint, akik benépesítették a területet már az időszámításunk előtt kétezer évvel. A legtöbb épületet Zenobia királyné idején emelték a harmadik században. Aztán jöttek a rómaiak, előbb romboltak, aztán építkeztek, majd ismeretlen okból elhagyták a Szíriai-sivatag oázisát. Az arabok beözönlése után feledésbe merült a város ókori központja. Az új lakók viszont remek citadellát építettek a szomszédos hegy tetejére. Taxisunk felvitt minket a csúcsra. A kővárba híd vezet, ha ezt behúzták, a hely megközelíthetetlenné vált. A turisták azonban ma már jöhetnek, hogy megcsodálják fentről Palmyrát.
Rögtön rájöttem, honnan származik a város neve. A háttérben sűrű pálmaerdőt láttam, a homokban megbúvó ókori romok mögött, azt meg tudtam, hogy a palmera pálmafát jelent. Balra a pálmáktól emeletes házak sorakoznak. A lakótömböket a romoktól sivatagi focipálya választja el. A citadellából a háttérben magasodó homokhegyeket is lehet látni, köztük kanyargott egykor a karavánút, ahol a selymet szállító kereskedők közlekedtek.
Kicsit nyugatra harminc méter magas kőtornyok állnak. Először azt hittük, az arab harcosok elővédjei vagy az őrsereg tagjai állomásoztak itt, aztán kiderült, hogy síremlékek. Palmyrában ugyanis az elhunytakat toronysírokba temették. A sziklás talajba nyilván nehéz volt sírt ásni, kőből viszont nincs hiány.
A citadellából néztük végig a naplementét. Aztán taxisunk elvitt minket a helyi beduin étterembe. Humuszt ettünk, padlizsánt olajbogyóval, hozzá pizzaszerű friss kenyeret. Főételként birkahúst és csirkecombot tálaltak, a desszert narancs volt. Szíria olcsó hely, sofőrünk kérdés nélkül hozzáíratta a fogyasztását a számlánkhoz, felszámoltak kiszolgálási díjat is, és még így sem fizettünk sokat. A beduin pincérek igyekeztek kedvünkben járni, tették-vették a tányérokat, cél nélkül, de kedvesen.
Vacsora után visszamentünk a romokhoz. Az ókori oszlopsor közepén álló Tetrapylont remekül megvilágították, de a rekflektorok fényé-ben fürdött Baál temploma is. Leállíttattuk a kocsit, és fotóztunk hosszú percekig. Az autó fényszórójánál megnéztük az étteremnél vett szórólapot. Kiderült, hogy a romvárost csak 1923 környékén tárták fel igazán. Addig csak kecskék legelésztek az oszlopok tövében. Manapság viszont újabb és újabb ásatásokba kezdenek. Annyi az emlék, hogy a damaszkuszi nemzeti múzeumban is palmyrai leleteket láttunk a termek nagy részében.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!