Orbáni víziók

A kitörés érdekében összefogásra lenne szükség, de nekik még mindig a „minél rosszabb, annál jobb” elv a mérvadó.
Orbánnak a hatalom mielőbbi megragadása a legfontosabb. Az előrehozott választások mantraszerű hajtogatása. Ez árulkodó jele annak, hogy a vezért krónikus hatalomvágy gyötri. Számára az ország sorsa, a válság mielőbbi leküzdése másodlagos, csupán az ő egyéni ambíciója a fontos. Stílusára egyre jobban a demagógia, a tartalom nélküli pátosz, az értéktelen szóvirágok a jellemzőek, miközben minden megnyilatkozását elvakult gyűlölet motiválja. A lényeget tekintve, nem tud felmutatni egy reális, előremutató programot. Nem véletlen, hogy ma már többen úgy jellemzik, hogy Orbán közgazdasági analfabéta, aki ugyan fellengzősen beszél, ám nem tud és nem is akar segíteni az ország gondjain.
Mostanában számon kérő, fenyegető hang is többször hallható a vezér részéről. Semmitmondó évértékelőjében azt mondta: „Az én dolgom a változás útjában álló akadályokat, személyeket elhárítani”. Ez úgy hangzott, mintha már hatalmon lenne. Pedig még egy év hátra van a hőn óhajtott győzelemig. Kétarcúságára vall az az erősen vitatható a mondata, hogy „A világ más tájain már ráléptek a válságból kivezető útra, miközben Magyarországon minden úgy megy, mint azelőtt, mert a régi vezetőké a hatalom. Ebből az állításból is kisüt a bársonyszék utáni vágy, miközben nem mond igazat, hiszen a válságra még sehol nem találtak megoldást. Tehát jóval felelősségteljesebb hozzáállásra és reálisabb értékelésre van szükség, mint amit Orbán Viktor produkál.
Nemes József, Orosháza

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!