Stohl médiatörténeti pillanata

A hétfői Fókuszban a nézők 81 százaléka szavazott arra, hogy Stohl jól vágta ki magát. Ugyanitt saját jóindulatú kollégái minősítették ekképp: „csillagok helyett Stohl hullott”, „lezúdult a lépcsőn”, „James Bondunk első interjúja a szabadesés után”. Azt is megtudhattuk, hogy ezek voltak „a szombati adás legfontosabb percei”, és „médiatörténeti pillanat” részesei voltunk. Meghallgathattuk az érintettől, hogy „csak az nem esik el, aki nem csinálja”, és hogy „Fábry Sándor emberségből jelesre vizsgázott”, mikor zokniját felajánlotta Stohl csúszós talpú cipőjére. A műsorvezető buktája (rossz nyelvek szerint akkorát esett, mint a Stohlajtó) legfeljebb az ő orbitális egójára nézve lehet kínos, és egyébként még jót is tett a műsornak, mert utána a szokásosnál szimpatikusabban, visszafogottabban adta elő magát mindenki „Bucija”, akit utóbb még azzal is meggyanúsítottak, hogy marketingcéllal esett el, mert a Csillag születik nem hozza a várt sikert.
Én rendíthetetlenül nézem, ha már éveken át pampogtam arról, hogy kéne egy klasszikus tehetségkutató, akkor nem húzhatom ki magam csak azért, mert nem élvezem minden percét. Az nem zavar, hogy összeeresztették a műfajokat a kígyóbűvöléstől a szájdobolásig, a közönség vagy eszi, vagy nem, ez épp elég jó összehasonlítási alapnak. Csöppet idegesítően túlburjánzanak az önjelölt énekesek, jobb lett volna velük egy külön műsort csinálni. Az már érzékenyebben érint, hogy minden adás után értetlenül, síkhülyén állok: miért épp az a kiscsaj jutott tovább, mikor úgy vernyákol, mint egy tűzoltósziréna? És miért nem a sötétben lebegő fluoreszkáló kesztyűs tánc, ami világra szólóan jópofa volt? Persze, miért nem küldtem akkor vagy száz emelt díjas sms-t a kedvencemre. Sajnos annyira sem tudok belelkesülni, hogy ilyesmire vetemedjek. Pedig a Megasztár alatt többször is megtettem. A Csillag születiken meg inkább dühöngök, és néha kimenekülök a szobából.
A műsor minősége túl gyakran vacak, a TV2 élő adásai jóval profibbnak, szervezettebbnek tűntek. Egyik héten elszúrták a hangot az egyik műsorszámnál, amit meg kellett ismételtetni, másik héten mintha az egész adás egy muzeális Szokolból szólna. A Stohl szerint „Magyarországon méltán világhírű” Freeport zenekar most talán még gyöngébben muzsikál, mint a Szombat esti láz alatt. Aztán az egyik versenyzőnek rosszul írták ki a nevét, erre megkérték a nézőket, küldjék el neki még egyszer az SMS-eket, és „javítsák ki a hibát”. Ez egytől egyig jóval kínosabb, mint hogy Stohl lebucskázott a lépcsőn. Ördög Nóra mindenhol büszkén meséli, hogy nem csak műsorvezető (Stohllal eleve igen furcsa pár), hanem szerkesztő is, és erre éjjele-nappala rámegy. Ha megmaradna a műsorszámok közti kiscsillagozásnál, nem kellene mártírt csinálnia magából ezért az erősen hullámzó produkcióért.
A zsűri sem kimondottan emeli az est fényét, Fábry szavajárásában. Falusi Mariannak és Keleti Andreának vagy nincs kritikai észrevétele, vagy nem tudják megfogalmazni. Nyugodtan el lehet ájulni a tehetséges fiataloktól, de ez legyen a nézők dolga. Fábry Sándor humorbogyói mintha lejárt szavatosságú könnygázgránátokra hajaznának. Körülményes körmondatokba bugyolálja a nem túl leszóló, de nem is túl dicsérő szavait, pedig őt sem azért hívták meg, hogy a versenyzők lelkét ápolja, arra már vannak épp elegen. A többek közt Törőcsik Marit, Dávid Ibolyát, Erős Antóniát, Udvaros Dorottyát is öltöztető Náray Tamás legalább könyörtelenül kritikus, és ellátja a feladatát, ezért még az is megbocsátható neki, hogy időnként olyanokat is mond, hogy „depri” meg „hihetetlenül fantasztikus”.
A legelején a Csillag születiket Gálvölgyi Jánossal, Kovács Katival, Kern Andrással, a hőskori Ki mit tud? máig rendkívül népszerű felfedezettjeivel reklámozták. Kár, hogy nem nyerték meg őket ennél többre is. Azért még maradt bennem egy halovány remény, hogy lesz hozzájuk fogható tehetség, aki kiragyog ebből az őskáoszból, és a továbbiakban nem Stohl fogja az adás legtöbbet emlegetett perceit meg a „médiatörténeti pillanatokat” produkálni.
Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!