Nem hiszem, hogy az utóbbi hetek-évek napjai aranybetűkkel íródnak be a
magyar történelem lapjaira. Van (volt) egy demokratikusan, legálisan
megválasztott miniszterelnökünk, akit a legnagyobb ellenzéki párt nem
tekint legitimnek.
Nem nagyon vagyok tisztában a Fidesz gondolkodásmódjának megoldási szempontját illetően. Ami sajnálatos, hogy talán az Fidesz harsogó prominensei sem. Mert nem a megoldást, hanem a dacos tagadást diktálja Orbán Viktor hatalmi érdeke. Mert lám, Gyurcsány Ferenc és pártja rájött, hogy démonizált, karaktergyilkossági áldozattal nem lehet még a vitathatatlanul szükségszerű lépéseket sem elérni. Nem tudom, az események tükrében megítélni, hogy a párt és a miniszterelnök között miként oszlott meg a felismerés képessége. Azt viszont látom, hogy a Fidesz nem képes a maga virtuális koloncát leoldani. Mondhatják, hogy ez egy Orbán-fóbiás vélemény. Attól tartok, ezt a Gyurcsány-fóbiások teszik. Akiknek képzeletbeli ranglistáját feltehetően Orbán Viktor vezeti. Elég, ha a kettőjük vitájára utalok, ahol világossá vált a lózungolás és a tények közötti óriási különbség. Ezért nem meri kimondani Orbán a szándékait, amik ugyanolyan szűk ösvényen toporoghatnak, mint a jelenlegi és a következő, Bajnai-kormány várható lépései.
Sajnálatos, hogy bizonytalan az MSZP, de az SZDSZ fellépése is az elkerülhetetlen lépéseket illetően. Minden szempontból rossz döntés lenne, ha erre az egy évre megvonnánk a támogatást a valóban bátor Bajnaitól, akinek elszántsága, igazságába, igazságukba vetett hite töretlennek tűnik. A magam részéről, ezt a Reformszövetség alapjavaslatához igazodva, közös igazságnak tartom. Sajnálatos lenne, ha a társadalom ezt sem tartaná igazságosnak.Tősér István, Miskolc
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!